bezár
 

zene

2021. 07. 04.
Egy találkozás zaj-noktürnje
Ranaldo-Jarmusch-Urselli-Pándi: S/T, 2019; Churning of the Ocean, 2021 – Trost Records
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Először Tihanyi László „Húsz éjszakai meditáció” című műve jutott eszembe, amikor meghallgattam a Ranaldo-Jarmusch-Urselli-Pándi alkalmi kvartett első lemezét.

Tihanyi csodásan foglalta bele a zeneműbe, ahogy éjszaka az apró neszek felerősödnek, ahogy az időérzékelésünk megváltozik a szobában elalvásra képtelenül üldögélve. A kortárszene még mindig nem ért össze teljesen a jazzel, a szabadzenével, de már régóta kóstolgatják egymást és ezen az önkényesen kiválasztott példán is láthatjuk: metszéspontok már bőven vannak. A jazz persze már elindult azon az úton, ahol maga a jazz sem jazz többé, a kvartett pedig egyáltalán nem is beszél arról, hogy jazzt játszana, talán csak Pándi Balázs miatt jutott eszembe ebbe a dobozba belehelyezni; a hozzáállás, az improvizáció azért mégis olyan, amivel egy jazz fesztiválon bőven elférnének, vagy gondolhatunk arra is, hogy a bécsi Trost Records jelentet meg jazzt, például Peter Brötzmannt. És persze más, a fősodortól távolabbi zenéket bemutató fesztiválon is volna helyük, ha koncerteznének, egyelőre viszont most négyük New Yorki éjszakai sessionjének kétlemeznyi lenyomata van itt nekünk.

Ahogy Tihanyi ciklusában, úgy a kvartett felvételében is jelen van az éjszaka varázsa, a négy zenész késztetései, a pillanathoz való viszony – ha lehet egyáltalán mindenkit zenésznek nevezni. Marc Urselli 15-20 éve a New Yorki avantgárd és non-avantgárd többszörös Grammy-díjas hangmérnöke, John Zorn, Mike Patton, Lou Reed, Laurie Anderson, Nick Cave, a U2 és más hasonló nevek foglalkoztatják és tekintik alkotótársnak, barátnak (pl. ő örökölte Lou Reed dzsekijét). Most basszusgitározik és laptopozik a hangmintáival, és ő volt a projekt kezdeményezője. Lee Ranaldót elsősorban a Sonic Youth gitárosaként, énekeseként, zeneszerzőjeként ismerjük, de az art-, experimentális-, noise rock számtalan más produkciójában is játszott. A nagy kérdés Jim Jarmusch: miért éppen ő, a híres filmrendező? A médiafigyelemből ennyire kieső lemezen egy ekkora sztár? Felsejlett Woody Allen zenei „tálentuma”, botrányosan rossz budapesti koncertje, de közben ismerünk nagyszerű zenélő filmrendezőket, például John Carpentert. Pándi Balázs pedig a mi Pándi Balázsunk, a szemünk láttára vált érett dobossá, Merzbow állandó társává és más, a szabadzene, a jazz és még a metál területén is jelentős formációk közreműködőjévé még bőven 40 alatt, sokak számára irigylésre méltó életművet épített. (A prae.hu számára Ajtai Péter készített vele interjút a Külföldön Sikeres Művészek projektben.) Ők négyen ültek össze Urselli stúdiójában beszélgetni, borozgatni, zenélgetni. És ez a -gatás, -getés egészen jól sikerült ahhoz, hogy a felvételekből 2019-ben leválogatott anyaghoz most a maradékból is hozzátegyenek még egy lemezre valót.

„S/T” az első, „Churning of the Ocean” a második lemez címe, és ahogy a zenefolyamból trackekre vágott darabok címei, úgy ezek is lényegtelenek, ki tudja, mit jelentenek (az első lemez címeiről megkérdeztem Pándit, és ő is ezt mondta). Az összesen bő százpercnyi anyag komoly egymásra hangolódásról árulkodik, nincs megbillenés, egyben maradnak, kivehető, ahogy a zenészek kölcsönhatásban maradnak. És ez nagy szó – az első közös találkozáson túl –, mert se ritmus, se hangnem, se dallam nincsen. Szónikus élvezet – mondhatnánk, ha biztosak lennénk abban, hogy valóban élvezetről van szó. A hangütés meglehetősen komoly, mintha a kibogozhatatlan számcímek ellenére valóban szólni akarna valamiről ez a zene. És itt jutunk el a megfejtésnek ahhoz a pontjához, amikor világossá válik, hogy ez a pirkadatig tartó szeánsz magáról a zenéről szól. A hangokkal létrehozott metatér foglyul ejt, még azok a közvetlen materiális jelenségek sincsenek, mint Tihanyinál (pl. óra). Magával ragadó érzés a semmibe kapaszkodni, ami éppen ezért, mert a kvartett segítségével megragadhatóvá válik, a fülünk hallatára transzformálódik valamivé. A rögtönzött zene csúcsán járunk, ahová sok úton el lehet jutni és ahová jutottak el már sokan; most a közös nevező, az interferencia nélküli közös lélekrezgés vezetett el ide. A karakterek kiszemezgetése nem cél az emelkedett együtthangzásból, mégis, egy annyira ismert sound, mint Ranaldóé könnyen felismerhető. És bármilyen meglepő, ha nem tudnám, hogy Pándi Balázs dobol, az ő jellemvonásai is nyilvánvalóak, még úgy is, hogy a 10 éve még általános gurgulázó-lögybölő, szerintem akkoriban még kissé megúszós játékát hullámzó szuggesztióvá fejlesztette és finom, jó érzékű követővé edzette magát. És hát itt egy lehetséges válasz: ezért működik Jarmusch, ezért éppen ő, mert itt mindenki eljutott a spontán fogalmazás képességéig. Nem véletlenül érezhetünk allúziót a „Dead Man” című filmjéhez, az ugyanígy „ott és akkor” módszerrel – Neil Young által – feljátszott filmzenéhez, a torzított gitár megfoghatatlan úszásához.

Stilárisan meghatározhatatlan a kvartett mindkét lemeze. Helyenként drón, más szakaszokban az ausztrál The Necks folyamatzenéjéhez hasonlít, a feedbackekben kicsúcsosodó torzított sípolások a space rock területére vezetnek, és még sorolhatnánk a különböző áthallásokat. Ahogy ezeket a sorokat írom és hallgatom közben a zenét, a kinyíló szűrővel az úszó gitárhang a kint zúgó fűnyíróra hangolódik. Azt hiszem, ez a zene mindenhol megtalálja a helyét.

Lee Ranaldo – gitár, pedálok, csengettyűk
Jim Jarmusch – gitár, pedálok, mini szintetizátor
Marc Urselli – baszusgitár, laptop, hangmérnök
Pándi Balázs – dobok
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Végső Zoltán --


További írások a rovatból

Interjú Madaras Gergellyel a siker feltételeiről, a karmesteri hivatásról és célokról
Három koncert a Veszprémi Régizenei Napokról
Interjú Harcsa Veronikával művészi elköteleződésről, érvényesülésről, önkifejezésről
zene

Egy üres szoba megtöltése Egy üres szoba megtöltése
Magánbeszélgetés Király Ernő avantgárd zeneszerzővel* (születésének 102ik, halálának 14ik évében)

Más művészeti ágakról

színház

Szürreális találkozás báb és ember között Szürreális találkozás báb és ember között
Bunrakuról, óriásokról és marionettről
irodalom

Közösség újraépülőben Közösség újraépülőben
Borsik Miklós és Biró Krisztián kötetbemutatója
irodalom

Mi az erő, amit könyvnek hívnak? Mi az erő, amit könyvnek hívnak?
Ferencz Mónika, Nagy Hajnal Csilla és Érsek-Obádovics Mercédesz kötetbemutatója
Seregi Tamás: Jövőbe szédülő lendülettel, Prae Kiadó, 2021


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés