A beszélgetés kezdő kérdése arra vonatkozott, hogy a korábbi változathoz képest miben változott a könyv, mi a jelentősége a bővített kiadásnak. A szerző a kérdés megválaszolása előtt kiemelte a szerzőtársa Philippe Dana újságíró alapos munkáját, aki nélkül nem készült volna el a könyv. A szerző szerint visszafogott elbeszélés jellemzi a kötetet, valamint a megjelenő történetek mindegyikéhez sok érzelem kapcsolódik. Kiderül belőle, hogy a Vasarely házaspár élete során milyen szorosan kötődött a magyar gyökerekhez, emiatt az eredeti francia változat is úgy készült el, hogy minél szélesebb körben eljuthasson majd a magyar közönséghez is. 2019-ben jelent meg, a Pompidou Központban megrendezett Vasarely kiállítás alkalmából. A kibővített kötet az elmúlt hat-hét évet mutatja be, hogy mi történt ezalatt a Vasarely életművel Franciaországban és Magyarországon, vagyis az ún. Vasarely-ügy (l’affair Vaserly) részleteit ismerteti az olvasóközönséggel.

A műfaj meghatározása elsőre nem olyan egyértelmű, mivel a művész kutatott életrajzi elemei kiegészülnek kitalált részekkel is, mert az írók értelemszerűen nem tudhatták bizonyos szituációkban, vajon mi hangozhatott el, csak feltételezésekre hagyatkozhattak. A szerző szerint a könyv műfajára leginkább a regényes forma illik, amely kifejezés a címben is megjelenik, ezzel egyértelművé válik az olvasó számára, hogy egy családtörténetet ismerhet meg olvasmányos formában. A könyv az Osztrák Magyar Monarchiától a 60-as, 70-es évekig mutatja be a művész életét és munkásságát, valamint a családjához fűződő viszonyát, kiemelve felesége Klára szerepét is.

Bősze Ádám később az írás folyamatáról a könyv technikai részleteiről kérdezte a szerzőt. Pierre Vasarely úgy véli, valódi együttműködés volt társírójával, logikusan felépítve az egyes munkafázisokat a megfelelő minőség létrejötte érdekében. Philippe Dana részletes kutatómunkát végzett, a művésszel kapcsolatos források mellett az adott régió történetét is áttanulmányozta. Ezután Pierre Vasarely bekapcsolódásával folyamatos párbeszéd során finomították a történet részleteit. Dana szerepe abból a szempontból is fontos volt, hogy külső szemlélőként egy objektívabb képet teremtsen meg a művészről, ugyanis a tárgyalt személy a rokoni szál miatt túl közel állt a másik szerzőhöz, ezért erősen kötődött a könyvben megjelenő történetekhez.

A regényes forma kapcsán felmerült még az a kérdés is, hogy mennyire lehet hiteles a könyv, vagy túlsúlyban vannak-e benne a saját fantázia által kreált elemek. A szerző úgy véli ez egy hiteles, regényes mű, amely megfogalmazásában passzol a mai nyelvezethez és egy átfogó képet mutat be a 20. század egyik kiemelkedő képzőművészének alakjáról. A könyv lehetőséget nyújt arra, hogy megmutassa, milyen volt Victor Vasarely valós személyisége, hogy a megközelíthetetlen művész úr helyett az olvasók előtt kirajzolódjon a józan életet folytató és a munkájának élő egyszerű ember képe.

Az író kiemelte azt a három tényezőt, amely leginkább meghatározta Vasarely életművét. A művész a Budapesten működő Műhely elnevezésű Bauhaus szellemiséget követő iskolában tanult, ahol Bortnyik Sándor volt a mestere, akitől elsajátíthatta a reklámgrafika alapjait. Vasarely műveit Franciaországban ismerhette meg a közönség, azonban ennek ellenére a magyar népi művészet is erősen hatott a munkásságára. 

Vasarely megváltoztatta a művész státuszát, mert úgy vélte, hogy nem egy kiállítóhelynek kell létrehoznia az alkotásokat, hanem fontos társadalmi szerepe van az alkotónak. A szerző úgy fogalmazott, hogy volt egy mágikus formulája a művésznek, miszerint azt vallotta, hogy a műalkotás 99%-ban izzadtság és 1%-ban alkotás, és ehhez ő humorosan hozzátette, hogy Vasarely szívesen megtartotta magának azt az 1%-ot, a többit pedig az asszisztenciára bízta. Amikor a 30-as években Párizsba költöztek feleségével, reklámgrafikusként dolgozott a tanult szakmájában, de mellette szabadidejében az érdeklődésének megfelelő témákban mélyedt el. Pierre Vasarely a reneszánsz festőkhöz hasonlította a nagyapját, mert az alkotást nála is kiegészítette a módszertanra és technikára épülő kutatási háttér.

Az egyik kérdés arra vonatkozott, hogy Vasarely részt vett-e a saját műveinek népszerűsítésében vagy inkább csak az alkotásra összpontosított. A szerző szerint ebből a szempontból a művész munkásságát két időszakra lehet szétválasztani. A második világháború után részt vett a Denis René Galéria megalapításában, ahol nemcsak művészként volt jelen, hanem ő volt a galéria igazgatója, és ő választotta ki a vele kiállító művészeket is. A 70-es években pedig megalapította a Vasarely Alapítványt (Fondation Vasarely), illetve a pécsi és budapesti múzeumokat. A 70-es évekig a nyugati múzeumok kiállításainak köszönhetően ismerték meg a világ számos pontján, később pedig már megtagadta a kiállítóterek, galériák klasszikus értelemben vett szerepét. A második időszakban tehát a feleségével együtt az alapítványra fordították figyelmüket, amely alkotóműhelyként is funkcionált.

Pierre Vasarely mindenkinek ajánlaná ezt a könyvet, mert ő úgy tekint rá, mint a művészről szóló fontos általános műre, amely kiegészül magyarázó részekkel, hogy jobban megértsük milyen nehézségeken kellett keresztülmennie például az alapítványnak. Megemlítette, hogy a magyar kiadás a művész származása mellett azért is fontos, hogy a magyar olvasók is megismerhessék az egész életutat, mert előtte még nem jelent meg magyarul ennyire átfogó kiadvány. Szerinte a művészek számára is útmutatásul szolgálhat ez a könyv, hiszen megismerhetik a saját életmű adományozásával járó esetleges kockázatokat, mert fontos az, hogy egy műalkotásnak milyen sorsa lesz az elkészülte után.

A beszélgetés végén szót kért Balog Endre is a Prae Kiadó vezetője, hogy kiemelje a szaklektor Kárpáti Kata munkáját, aki nélkül nem készülhetett volna el a magyar fordítás, valamint megköszönte Pierre Vasarelynek azt a 80 oldalt, amelyet bővítményként még hozzáadott a könyvhöz. Ezután pedig a résztvevőknek lehetősége volt arra, hogy megvásárolják a könyvet, majd dedikáltassák azt a szerzővel.

Május 14-én szintén az emlékévhez kapcsolódóan megnyílt a Szépművészeti Múzeumban a művész alkotásait bemutató retrospektív kiállítás Vasarely 120 címen, amely egészen augusztus 16-ig megtekinthető lesz.