Az idei Gyulai Shakespeare Fesztivál színes és változatos programot kínált: befutott és pályakezdő, határon inneni és túli magyar színházcsinálók alkotásai váltakoztak, és a fesztivál illő fináléja lett a Hamlear, mely nemcsak a hazai kortárs drámaírás térképén helyezte el a Shakespeare-paródiát vagy -burleszket mint műfajt, hanem élvezetes, szórakoztató és egyben némiképp elgondolkodtató előadást eredményezett, Őze Áron rendezésének és a színészek  önfeledt, ám nagyon professzionális játékának köszönhetően. Láthatóan ezt az előadást mindenki élvezte: az alkotók éppúgy, mint a Gyulai Várszínház közönsége.

Látszólag könnyű paródiát írni, de igazából a jó paródiához komoly háttérismeret szükséges: nagyon érteni és beszélni kell az eredeti alkotás nyelvét és gondolatvilágát ahhoz, hogy egyszerre legyen felismerhető és viccesen kifacsart a szöveg, a karakter, a dramaturgia. Emellett nem árt a humor minden válfajának ismerete, bár ez az alkotás főként a Monty Python-féle abszurd humort helyezte előtérbe. A két szerző, Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba késő kamaszkori, őszintén elszabadult poénkodásából született az ötlet (és egy nem publikált első változat), mely nemcsak a dán királyfit, Hamletet hagyja életben, hogy utána Learként uralkodjon Britannia felett, hanem ebbe még belesző egy magyar kulturális ikont, Bánk bánt is, és azt a kamaszkori pimasz, ámde valós kérdést, hogy a két királyné, a dán Gertrud és a meráni Gertrudis között tényleg csak egy szótag-e a különbség.

A drámát olvasva már jókat derül az olvasó: ki is adta a Gondolat Kiadó a Gyulai Várszínházzal közösen, a megjelenítésben tudatosan a BBC egy dráma-egy kötet Shakespeare-sorozatára utalva, mely a nyolcvanas években a magyar olvasóközönség egyik legfontosabb és leginkább várt könyvsorozata volt. A várszínházi előadás azonban még jobban kihozta a szövegben rejlő lehetőségeket: a tér adja magát, királyokról szól a dráma. A reneszánsz korabeli gyulai vár belső udvarán felépített színpad, és az azt körbefutó „gyilokjárók” remek és változatos színházi helyszínt biztosítanak, és a színészek profizmusa még az esetlegesen felmerülő akusztikai és takarásbeli problémákat is át tudta hidalni.

Ophélia lezuhanása a várfokról éppúgy hallható volt, mint a Shakespeare-szöveget citáló Szellem (Koltai Róbert) és az őt mint rossz apát kárhoztató Hamlear (Nagy Ervin) párbeszéde. A tér függőleges és vízszintes tagolását egyaránt jól használta az előadás, és nem is volt szükség sok extra díszletelemre. A különböző helyekre beállított három torz vízköpő-pofa, egy trónként funkcionáló faalkotmány, mögötte függönnyel takart térrel és persze egy színpad a színpadban pont megfelelt minden jelzésre és színészi játékra, a komikusan eltúlzott, de nagyon is karakterjellemző jelmezekkel együtt (Matyi Ágota). Ophélia (Marjai Virág) bumfordisága és egyben gyermeki naivitása remekül látszott nemcsak eltolt testtartásából és beszédéből, de tramplin túlspilázott reneszánsz ruhájából is, akárcsak az Edmundot és Edgart, a „rossz” és „jó” fiút egyszerre játszó Ágoston Péter bőrszerkója, pilótasapkája és mozgatható szemtakarója. A jelmezek egyszerre bizonyultak szórakoztatóan viccesnek, jól felismerhetőnek és egyben jelentéstelinek.

A színészek lubickoltak szerepeikben: Nagy Ervin Hamlearje egyszerre elkényeztetett és elhanyagolt, nyafogó fiú, frusztrált rendező, hidegvérű apagyilkos, majd a második felvonásra megőszülve válik korrupt, saját haverjait pozíciókba helyező királlyá, és csöppet sem bölcsebb apjává három lányának. Eltolva, karikírozva, mégis meggyőzően jeleníti meg az abszurdban a figurát magát, akárcsak Papp János Poloniust és Hamlear vejét vagy Kovács Vanda Gertrudot és a „jó lány” (!) Gonerilt. Ezek a színészek nemcsak saját mesterségüket ismerik kiválóan, hanem képesek önmagukon és a színházi hagyományokon is nevetni, tudatosan görbe „tükröt tartani a természetnek.” Ágoston Péter gonosz fele a Laurence Olivier-féle III. Richárd-testtartással mozog, és Vasvári Csaba pösze és bizonytalan nemi identitású Claudiusa is tudatosan feje tetejére fordítja a konvenciókat.

Ebből a nagyszerű társulatból is kiemelkedik Sipos Imre Bánk bánja (nevezzük Bélának, kérése szerint), a „magyar migráns”, aki tulajdonképpeni főszereplőjévé válik az előadásnak. Mert ne legyenek kétségeink: ez a Shakespeare-paródia is rólunk szól. Bánk „ügyes” és ügyeskedő magyar, ő a mindig talpára érkező, találékony és minden kiskaput megtaláló tükörképünk, aki nemzeti színű butykossal és a benne kotyogó borral próbálja megmérgezni a körülötte lévőket. Jól helyezkedik, egyszerre jó pajtás és kellemetlen, lerázhatatlan figura, de főként elpusztíthatatlan (emellett valamilyen titokzatos okból állandóan fürödni akar).

A dráma és az előadás görbe tükröt tart nekünk, nézőknek is, nemcsak Shakespeare-nek és a Shakespeare-játszás hagyományának. Többsíkú és több szinten élvezhető és értelmezhető az előadás: középiskolai, egyetemi órákon és tudós tanulmányokban nyilván majd elcsemegéznek azon sokan, hogy az ismert Shakespeare-szövegek áthelyezése más szituációkba vagy más karakterek szájába pontosan milyen hatást kelt, mit jelent vagy nem jelent, hogy a remek blank verse-ben írt vendégszövegek mi célt szolgálnak pontosan, de ennél sokkal többre volt képes az előadás: igazi szórakoztató és kicsit elgondolkodtató színházi élményt nyújtott. Mert Bahtyin óta tudjuk, hogy a világnak nemcsak a komoly, tragikus nézete létezik: a karneválban is világértelmező vágy rejlik, csak sokkal komikusabb és szórakoztatóbb formában.

Győrei Zsolt – Schlachtovszky Csaba
HAMLEAR,
a dán királyfiból lett brit király
Szomorújáték épp öt felvonásban,
William Shakespeare pompás nyomdokán

Szereplők:
Hamlear – Nagy Ervin
Bánk bán – Sipos Imre
Id. Hamlear – Koltai Róbert
Claudius/Kenetlen – Vasvári Csaba
Polonius/Cationtugud – Papp János
Laertes – Jegercsik Csaba
Edgar/Edmund – Ágoston Péter
Gertrúd/Goneril – Kovács Vanda
Ophelia/Regan – Marjai Virág
Cordelia – Alberti Zsófi

Díszlet- és jelmeztervező: Matyi Ágota
Súgó: Zsifkov Anita
Rendezőasszisztens: Palkó Panka

Rendező: Őze Áron

Gyulai Várszínház-Bartók Kamaraszínház
Gyulai Várszínház, 2021. július 4.

Fotók forrása: http://www.barkaonline.hu/szinhazak/7765-hamlear---a-dan-kiralyfibol-lett-brit-kiraly