bezár
 

art&design

2021. 08. 03.
Traumapanoráma
Lázár Kristóf: You can’t take another ache inside your body című kiállításának megnyitóbeszéde
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Alaposan átgyúrt állóképek a tudat túloldaláról és percmutatóhoz igazított, egyszemélyes világégések. Kattanások és kattintások a futóhomokszerű időfolyamban. Üdv! Ebben a játékban azt játsszuk, hogy irgalmatlanul nekiveselkedünk valaminek, miközben a hardver – azaz a testek – felismerhetetlenné torzulnak, a sztori pedig izzadságcseppekbe és hidegrázásokba kódolódik. Érzetszinten borzongat.

Ez egy olyan lövöldözős játék, ahol az épen maradt, magányos agysejtjeinkre vadászunk – éjfél körül démonokat sejtve a tarkónk mögött és a tükrökben –, miközben már tikkadt, nyári színekben pompázik a game over felirat. Itt már nincsenek különálló egyének, mindenki ugyanaz a sajgó test, ugyanaz a koktél, csak különböző tengerpartokon és kamaszkori hálószobákban aszalódunk, lögybölődünk.

Eltérő mérgek által veszünk el: a kínlódás viszont univerzális és hangulatos. Amikor az idegrendszered már kiszállna a buliból és csak kósza asztráltestként kísérted magadat, akkor az elméd screenshotként menti a traumapanorámát. Innentől kezdve egész estés szórakozást nyújtó filmmé válik az életed, te pedig egy olyan képhibává, ami túl jól sikerült mellékszereplőként zavarja meg a jelenetek csendjét.

Lázár Kristóf digitalitásba menekített festészetében a knédlitestű gyilkosok, a hústoronnyá fokozott mumusönarcképek mintha egyenesen a tudatukba burkolnának minket, ahol már semmi sem lehet világos vagy egyértelmű. A csatakos tényfoszlányokból, megcsócsált fotórészletekből remixelt álvalóságra a homályosság, az elmosódottság másnapos szűrőjén keresztül sandítunk rá.

Ezek a hunyorgástól kontrasztos, szempillaszaggatott valóságok olyan létélmények, amit a társalkotóként bevont számítógép aligha fog fel. A gép valahol Lázár Kristóf tudattalanjában kutat, előbányászva a zavarbaejtően kicsiszolt, hatalmas terekben szcenírozott álomsűrítményeket. A masina kiismerhetetlen algoritmusok alapján szállítja a horrorisztikus részletgazdagságú textúrákat, Kristóf pedig az egzisztenciális kétely savát csepegteti a keverékbe.

A tágas, nagyfényes apokalipszist az előző évezred legnépszerűbb slágerei kísérik. A roncstelepeken felejtett autórádiókból szivárgó zajokból újrahangszerelt örökzöldek áthatják a kompozíciók olykor kifacsart, máskor lédús részleteit: ropogós bundában kirántott lombkoronák, csillogó gyurmafelületek és külvárosi hátsó kertekben komposztált Sváby Lajos-ecsetvonások emésztődnek a sziporkázó félhomályban. A gép forog, az alkotó alváshiányos. Ez a tapasztalat érzelmi és gondolati többletbe csap át: irracionális naplójegyzetek egy tudat margójáról.

A felhívás egyértelmű: igazítsd meg a hangulatodat, miközben csúszkál rajtad ez az idegen bőr és ide-oda forgolódsz a hangyafocisra cserzett burkodban. Az identitás itt mint egy többszörösen kimosott buszjegy, összegyűrten és kifakultan tárul a néző elé: a kérdés nem az, hogy kisilabizálható-e az egyén, hanem az, hogy hová visz ez a trip? Bátran mondhatnánk, hogy az olykor darkos, expresszív pusztulat ellenére tök jó minden, mert ez a film speciel még érdekel is, mivel pontosan megvan az, amikor az óriás pókkutya úgy rád ugat a langymeleg, középszürke délutánban, hogy felriadnak a gerinchúros reflexeid. Vagy, amikor hozzátapad az elzsibbadt alkarod az asztalhoz, miközben a felhevített billentyűzeten jól begyakorolt kombókkal mozogsz a beszűkült folyosókon, zombikat kutatva. Vagy talán az is ismerős élethelyzet, amikor emeletes, ázott Unikum-óriásként a Margit-híd mellett gólemkedsz, az emberi lépték hitványságát hátrahagyva. Egyébként a Simpson-családról és Spongyabobékról is lekoptak a tekintetek, de talán nem is baj, végre nem figyel senki, bámulhatsz a semmibe. Az ember akkumulátora mindig a nihil kiindulópontján születő állóképek részleteiből töltődik.


Reprodukciók a művész jóvoltából.

You can’t take another ache inside your body. Press F1 to get help.
Lázár Kristóf pop-up kiállítását július 31. és augusztus 1. között lehetett megtekinteni a Galeri ffrindiau-ban. Kurátor: Farkas Laura.
Helyszín: Galeri ffrindiau • 1116 Budapest, Csurgói út 15.

Fejléc kép: Lázár Kristóf – Can You Die From a Toaster in a Bathtub? 2021, digitális rajz, mesterséges intelligencia, változó méretek. Négyzetes kép, illetve kép a főoldalon és a Facebookon: Lázár Kristóf – Study of the Simpson Family. 2021, digitális rajz, mesterséges intelligencia, változó méretek. 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Tayler Patrick --


További írások a rovatból

art&design

Az eltűnt idő nyomában Az eltűnt idő nyomában
Tértelen hely projekt: A Blaha Lujza tér múltja és jelene négy fiatal szemével
art&design

A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig A minimalista szobrászattól az amerikai macsókig
Bevezetés a land artba – I. rész
art&design

Fekete-lyukba szervezett turistaút Fekete-lyukba szervezett turistaút
A DOOM című kiállítás a Horizont Galériában

Más művészeti ágakról

irodalom

Mi az erő, amit könyvnek hívnak? Mi az erő, amit könyvnek hívnak?
Ferencz Mónika, Nagy Hajnal Csilla és Érsek-Obádovics Mercédesz kötetbemutatója
irodalom

Csak az irodalom segíthet Csak az irodalom segíthet
Bemutatták A ránk bízott kert. Ökoköltészet – világirodalmi antológiát, Prae Kiadó, 2021
irodalom

Nem mindig boldog, ha épp süt a Nap, és boldog tud lenni a sötétségben is Nem mindig boldog, ha épp süt a Nap, és boldog tud lenni a sötétségben is
Bemutatták Horváth Márk legújabb könyvét, Az antropocént
A Kiss Llászló +4 pécsi koncertje


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés