bezár
 

art&design

2021. 11. 25.
A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról
Beyond the Cloud című csoportos kiállítás: Schneider Ákos megnyitóbeszéde
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az adatklasztereknek tudtommal semmi közük a galaxisklaszterekhez, az adatfolyamnak a folyóhoz, a fagynak a lefagyáshoz, a Bitcoin-bányászatnak ahhoz, hogy túrjuk a földet. És a kukac? Milyen kukac? Egy túltekert „a”-betű, amit papírra vetni minden egyes alkalommal zavarba ejtő. Nem tanultuk írásórán. És a felhő? Milyen felhő? Lehulló tartalom bárhol, bármikor. Bár hozzáféréstől korántsem függetlenül.

A 'felhő' a valaha volt legnagyobb ember alkotta struktúra: anyagok, gépek, személyek és szerződések hálója, aminek a pókhoz semmi köze, de a fához valamennyi van. Amikor a „hálózat” szót (francia: réseau) Leonhardt Euler svájci matematikus, 1736-ban elsőként alkalmazta a legrövidebb és leggazdaságosabb útvonalak optimalizálásával kapcsolatban, akkor a fa és a lombkorona képére támaszkodott a fogalom bevezetésekor. Nekem az óvodában fa volt a jelem, és az internetkorszak korai gyermekeként gond nélkül szívtam magamba a kibertér természeti metaforáit: kukacok és lefagyás mindenütt.[1] Kevesen tudják, hogy a „felhőt” a ’70-es években már a mai internet elődjénél, az amerikai védelmi minisztérium által fejlesztett ARPANET-nél is használták számítástechnikai hálózatok szimbólumaként, mintha nem is szekrényméretű gépek kontinentális rendszeréről, hanem valami légiesről, valami éteriről volna szó.

Beyond the Cloud: enteriőrfotóBeyond the Cloud: enteriőr, fotó: Bálint Júlia, Tóth Boglárka, Fényes Paula

A szavaknak itt nem biztos, hogy döntő jelentőségük van, de azért árulkodóak. A felhő például egy olyan immaterializációs folyamatra hívja fel a figyelmet, amiben a hétköznapi cselekvés egyre kevésbé ütközik meg a dolgok anyagiságával. Egészen pontosan egyetlen fizikai sűrítményre fókuszál: a képernyőre. A képernyő belépési pont: innen indul az információs szupersztráda, erre tapad rá az infoszféra, a kiber-, a hiper- a metatér. A képernyő hasadék is: a felhasználó az internet közegében kevésbé nyomkodja a gombokat, mint inkább mögéjük zuhan – a virtuális térnek ebben a mentális értelemben roppant mélysége van.

Immanuel Kant a fejünk felett tátongó csillagközi tér, a hegyek irdatlan nagysága, a végtelen óceán vonatkozásában ír a fenséges tapasztalatáról. Fenséges lehet mindaz, ami túl van az emberi léptéken, ami meghaladja az érzékeinket és ellenáll befogadóképességünknek. A fenséges egyszerre vált ki belőlünk megdöbbenést, rémületet, bénultságot és csodálkozást. Kant a természetben ragadja meg ennek a tapasztalatnak a forrását, de a virtuális tér, mintha az ember által teremtett „mesterséges” világon, a kultúrán belül termelné ki ugyanezt a borzongató léptéket. A digitális – mint az érzékelés által befoghatatlan – táj ráadásul nemcsak a képernyő mögött húzódik meg, de fizikai mélységgel, anyagi-földrajzi kiterjedéssel is bír. A jól megtervezett felhasználói interfészek, a telefonok érintőképernyője, a laptopok billentyűzetei és monitorjai, az egerek, az okosórák és a hangvezérelt otthoni asszisztensek csupán pontszerű, tárgyiasult tüskéi, felhasználóbarát kitüremkedései annak a globális információs hálózatnak, aminek a gazdasági-technikai összefüggésrendszere és épített infrastruktúrája szétfeszíti felhasználói nézőpontomat. És amit a legújabb szilícium-völgyi re-branding értelmében valóban „felhőnek” nevezünk.

Fotók: Bálint Júlia, Tóth Boglárka, Fényes Paula

A Beyond the Cloud kiállítói olyan alkotói stratégiát követnek, amely a felhasználói élmény súlytalanítása és a metaforagyártás helyett inkább a „szoftver nem létezik”[2] tételt bizonyítja. Minden egyes kibányászott kriptovaluta, elküldött email, létrehozott közösségi médiaprofil beágyazott. Anyagból, „természetből” van. Az adatklaszterek talán mégiscsak kapcsolódnak valahogy a galaxisklaszterekhez, az adatfolyamok a folyókhoz, a háló a pókhoz, a Bitcoin bányászat ahhoz, hogy túrjuk a földet. A digitális kultúra anyagszerűségét feltárni, ledönteni a „természetes”/„mesterséges” közötti képzeletbeli falat, demisztifikálni a hálózati technológia fenséges, lebegő felhőszerűségét; ezek mind az ökológiai válság posztinternet-generációjának megkerülhetetlen feladatai.

 

Beyond the Cloud
A 1111 Galéria csoportos kiállítását 2021.október 27. és november 17. között lehetett megtekinteni, további információ ezen a linken érhető el. Kurátor: Viski Noémi. Projektmenedzser: Solti Emese. Kiállítóművészek: BATKE Bendegúz, Lucas DE RUITER, DUBLECZ Dániel, M. KÁLLAI Kata & KÁLLAI Zsuzsa, Anna Diljá SIGURÐARDÓTTIR. Fotók: Bálint Júlia, Tóth Boglárka, Fényes Paula

Helyszín: 1111 Galéria • 1111 Budapest, Kende u. 1.

[1] A digitális kapitalizmus technológiai metaforáival kapcsolatban Miklósvölgyi Zsolt és Nemes Z. Márió publikáltak korábban cikket. Lásd: „A hibernáció techno-metaforológiájáról,” Café Bábel 81 (2020): 114–127.

[2] Friedrich Kittler, „There is no Software,” Stanford Literature Review 9/1 (1992): 81–90.

nyomtat

Szerzők

-- Schneider Ákos --


További írások a rovatból

art&design

Posztszocialista épületrombolás vagy „szoc-reál” fenntarthatóság? Posztszocialista épületrombolás vagy „szoc-reál” fenntarthatóság?
Reflexió a girlscanscan Tripping on Modernist Monuments című kiállításáról
art&design

Azt akartam, hogy a képeimet ugyanúgy megértsék Nyíregyházán, mint New Yorkban Azt akartam, hogy a képeimet ugyanúgy megértsék Nyíregyházán, mint New Yorkban
Interjú Keresztesi Botonddal virtuális valóságról, globalizálódásról és fenntartható sikerről
art&design

Keleti kényelem egy sosemvolt nyugaton Keleti kényelem egy sosemvolt nyugaton
Sudár Péter Édesapa Adidasban című kiállításáról

Más művészeti ágakról

Vaktérkép
Balogh Máté és Tornyai Péter kantátáinak előadása
irodalom

Sötétben tapogatózni őrült világokban Sötétben tapogatózni őrült világokban
M. Nagy Miklós és Totth Benedek beszélgetése az idei PesText egyik kiemelt vendégéről, Vlagyimir Georgijevics Szorokinról
irodalom

Szív-fitness Szív-fitness
Helyzetjel


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés