Veresegyház egyik legszebb, festői részén van egy olyan közösségi tér, ami gyereknek és felnőttnek egyaránt vonzó. A Tücsök Műhely idén tavasszal nyitotta meg kapuit. Ahogy belépünk hatalmas üvegajtaján, a hely megálmodója, Donkó Melinda, óvónő, drámapedagógus, népi játszóházvezető fogad bennünket. Az előszobából rögtön egy egész falat beborító táblához érkezünk, ahol már elmerülve alkot egy csoport kisgyerek. Jobbra pedig az egyik legismertebb hazai illusztrátor, Szegedi Katalin készülődik: ládaszínházi előadásának szereplőit, kellékeit rendezgeti, piros pöttyös szájmaszkban.

A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatában olyan meghatározó olvasmányok jelentek meg, mint Az ellenség, Davide Cali tollából, az Emberke színe Böszörményi Gyulától, vagy Maros Krisztinától Az Illatok és Hangok Őrzője. Szegedi Katalin ikerkönyvei is a sorozat legfőbb célját kívánják megvalósítani: fel akarják hívni a figyelmet a másságra, a fizikai tökéletlenség mögött rejtőző belső értékekre. A gyermekolvasó szomorúságát, magányosságát szeretnék enyhíteni és arra biztatni, senki sincs egyedül, a legádázabb problémára is van megoldás.

Lenka és Palkó történetét legelőször Csató Kata bábművész rendezte meg a lengyelországi Białostocki Teatr Lalek színpadán. A Lenka könyvből egy nonverbális előadás született 2013-ban, több lengyel, német, orosz, és fehérorosz fesztiválon is sikert aratott, meghívást kapott a Szabadkai Nemzetközi Gyermekszínházi Fesztiválra, 2017 májusában pedig elhozta egy szerbiai bábos fesztivál nagydíját.

A két történet összeillesztése G. Szász Ilona, bábszínházi dramaturg ötlete nyomán valósult meg, legelőször 2017-ben, a zalaegerszegi Griff Bábszínház előadásában. A 2021 nyarán felújított darab báb-és látványtervezője szintén Szegedi Katalin volt. Az illusztrátor akkor is arra törekedett, hogy a színpadi látvány felidézze a könyv rendkívül jellegzetes képi világát. A Ládaszínház esetében sincs ez másként: az előadás hátterét az óriási, színházi térként szolgáló bőrönd hátsó falára erősített könyvillusztrációk adják.

A legszembetűnőbb motívumok azonban a piros alapon fehér pöttyös részletek, ami a bőrönd elé kihelyezett könyvborítóról, Lenka ruhájáról indul, és hol egy bögrén, hol egy noteszen, hol pedig egy rendezői bal oldalra állított fotel alján köszönnek vissza. A rendezői szót használtam ugyan, de a ládaszínházi előadásnak éppen az esetlegességében rejlik a legnagyobb vonzereje. Attól, hogy az előadói szerepbe került alkotónő nem csupán a könyvben leírt mesét mondja el, hanem néhol improvizál is, vagy beleépíti a gyerekek reakcióját, netán egy éppen lepottyant kelléket, olyan érzése támad az embernek, mintha csak anya olvasná a mesét a gyerekszobában, meghitt közelségben, szeretettel, figyelemmel.

Ezáltal jóval közelebb kerülhetünk a két főhős gyerekhez, egy hagyományos bábszínházi előadáshoz képest. Rajtuk, illetve kicsinyített másukon kívül, a többi szereplő csupán hangban, vagy illusztrációban jelenik meg, leszámítva a Copfos nevű kislány kutyusát, aki nagyobb méretű fekete pamutbojtként szalad be a térbe. A kellékeket egy Kótyonfitty Bábszínház feliratú paraván rejti a közönség elől. Természetesen erre is rákerült egy piros pöttyös drapéria, ami itt nem csupán díszítő elem, hanem egy életérzés: valami ismerős, jóleső, jókedvre derítő látványosság.

Szegedi Katalin először Lenka történetét bábozza el, kifejezetten humorosra hangszerelve előadását. Palkó egy ötletes kis fakanál tengelyű rolleren érkezik a kislány életébe. Barátságkötésük után elered az eső, de hiába kell elválniuk egymástól, mindketten várni kezdik a holnapot. Ezután Palkó meséje tárul elénk egészen addig a pontig, amíg rá nem akad Lenkára. Onnantól már az ő szemszögéből figyelhetjük az örök barátsággal végződő találkozást.

A két kirekesztett kisgyerek meséje, akik végül egymásra találnak, évek óta felbukkan egy-egy könyvtári napon, író-olvasó találkozón, rendhagyó irodalomórákon. Óvó- és tanítóképző főiskolák kötelező tananyaga, több nyelvre is lefordították, a Szegedi Katalin könyvek mondanivalója mindig és mindenhol aktuális. A Tücsök Műhelyben csodálva a történetet az az érzésem, a hely szelleme átjárja az előadást: gyerekek játszanak még hosszú ideig a Ládaszínház körül, újraélik a mesét a bábokkal, és elviszik magukkal legfőbb üzenetét: soha ne ítélj elsőre!

Képek: Katalin Szegedi Club és Tücsök Műhely