Göttinger Pál rendező érzékenyen, gondos munkával hozott létre egy mély, megrendítő előadást, ahol elhisszük a színészeknek a színdarab valóságának igazságát. A díszlet egy pad és körülötte jelzésértékű ponyvák. A stilizált díszlet kiemeli a színészi játékot, vagyis a színészközpontú darabot egyszerű díszletek közé helyezték, semmi sem vonja el figyelmünket róluk. Gálvölgyi János humorral, Benedek Miklós fennköltséggel, Egri Márta racionálisan nyúl a szerepéhez. A férfiak kopott jelmezt, a nő elegáns ruhákat hord, tündökletessé téve jelenlétét, a férfiak számára a vágyott női princípium ölt testet általa.

A két férfiszerep a magyar színházi hagyomány alapján megközelíthető lélektani realizmussal valósul meg, a női alak ilyen könnyen nem adja magát, Egri Márta szenvtelenebb játékmodorával eltartja magától az általa megformált figurát.

A férfiak tehát átélik a magányosságot, a nő beszél arról, hogy az milyen. Erre a megírt mű ad ily módon kereteket, mert a nőnek kell kimondania a magányosság szentenciáit. Például: Míg mások gyereket neveltek, addig ő másnak a gyerekeit nevelte pedagógusként. Ráadásul ő egyedül él, nem családban, míg a férfiak a gyerekeikkel. Ő verbálisan fejezi ki magát, jelenléte üde és határozott, nem mutatja meg valójában, hogy érzi magát. A férfi szerepek nagy teret hagynak reakciók és viszontreakciók ábrázolására, mint várakozás, csalódás, megjátszás, közös tervek szövögetése, halál.

Ugyanis a darab végkifejlete, azaz a halál a drámaíró részéről ad egy trükkösen megoldható csavart. Egy szenvtelenebb, eltartóbb játékmodor adhat egy halálos kimenetelű csattanóval brechtiánus, elidegenítő gesztust, hogy nézzétek, ez a vége a történetnek, mit kezdjünk vele? Hogyan viszonyuljunk hozzá? A lélektani realizmussal megjelenített halálnak, amit mi látunk, a gyászoló félnek, akit Benedek Miklós formál meg, el kell játszania, mit jelent szembesülni a halállal. Őszintén, egy-az-egyben, minden manír nélkül. Ez zavarba ejtő a nézőnek, a színésznek pedig nagyon nehéz feladat. Benedek Miklós ezt színészi tudásának maximumán nyújtja, nagy színész nagy percei ezek. Kérdés, hogy ilyen kényelmetlen helyzetbe hozni egy színészt nem a rendezés és a darab hiányossága-e.

A színdarabnak van egy, a fiatalok számára az idősek életét, elmúlását demonstráló éle, amelyre a szarkasztikus humor sokszor ráerősít. Hangvétele keserű, hősei az életet súlyosnak, a betegségeket nehéznek észlelik, vágynak az élet után, egymásban találnak vigaszt. Az előadás felkavaró a maga nemében: Covid idején, a halál fokozottabb, a mindennapokba beszűrődő jelenlétével egy ilyen előadás gyógyír a léleknek, mert elgondolkodtat, és társadalmi felelősségvállalás is rejtőzik mögötte, rámutat az idősekre való odafigyelés fontosságára.

Aldo Nicolaj: Hárman a padon
Fordította: Sz. Nagy Magda
Libero BOCCA: Gálvölgyi János
Luigi LA PAGLIA: Benedek Miklós
AMBRA: Egri Márta
Producer: Orlai Tibor
Díszlet: Ondraschek Péter
Jelmez: Cselényi Nóra
Plakát: Csáfordi László
Rendező munkatársa: Skrabán Judit
Rendező: Göttinger Pál
2021. december 15.
Hatszín Teátrum
A képek forrása: https://www.facebook.com/hatszin/photos/