Ioana Stanca (1987) román képzőművész elsődleges médiuma a textil, melyből organikus objekteket és szobrokat készít. A lágy anyagból varrt alakzatok folyamatosan változó, indaszerű formák benyomását kelthetik a nézőben, melyek az installálás módjától függően más-más alakzatot öltenek. Ioana Stanca nemcsak a csápként tekergőző nyúlványok segítségével utal az élővilág képzetére, de előszeretettel emel be antropomorf elemeket is munkáiba – például szempárok hímzésével szobrainak bársonyos felszínére. Vető Orsolya Lia (1991) festőművész az ecsetvonások megszemélyesítésének lehetőségeivel és a festészet hagyományos eszköztárának digitális kiterjesztésével kísérletezik. Színpompás, vibráló formáktól hemzsegő festményei rejtélyes lényeket hívnak életre. Absztrakt kompozícióin nagy szerepet kapnak az egymásba olvadó, végtelen térmélységeket nyitó rétegek.

A PINCÉben elhelyezett műveik erősen szuggesztív, szinte narratív módon vezetik a néző tekintetét, kijelölve a megidézett természeti táj bejárásának lehetséges útvonalait. Vető Orsolya Lia festményeinek főszereplői mindig is a festői nyomhagyás elsődleges elemei, a festékpacák voltak, amelyek leginkább mikroszkopikus felvételekhez hasonlatosak. Azonban most megszabadulva a vakkeret béklyóitól, a képek játékosan formálják a teret, ezzel megdöntve azt a korábbi, nem valós térélményt imitáló hatást, amely hagyományosabb módon installált táblaképeinek jellemzője. Sorozatának ebből a szempontból az egyik legerősebb darabja az a több mint négyméteres mű, amely vízesés módjára omlik alá a mennyezetről. Az áramló víztömeg asszociációját egy – az amúgy is szűkös – kiállítótér közepén bokamagasságban található installáció töri meg. A kis pódiumra terített festményben szinte megbotlik a látogató, mintha csak egy hullámok nyaldosta, miniatűr sziget állná az útját. A sziklára felcsapódó víz csillogása mögött moszatok, algák és mikroszkopikus méretű állatok színes, állandóan mozgásban lévő teste sejlik fel.

Vető Orsolya Lia: Liquid Slices of Time (Folyékony időszeletek), 2022. Akril, vászon, 450×100 cm. Fotó: Gyuricza Mátyás

A terem szemközti falain Ioana Stanca nagyméretű, cseppfolyósodott ollókra emlékeztető textilszobrai kapaszkodnak valamilyen ismeretlen célpont irányába csápokká változott, girbegurba éleik segítségével. Az ollók eredeti funkciójukat elveszítve új minőséget képviselnek, hiszen a vágásra kitalált célszerszám potenciális fegyver is lehetne, azonban éppen ezt az erőszakos jelleget fokozza le teljesen az anyagválasztás. Az ollók ugyanis sötétkék, bársony testükkel és az azon arany cérnával hímzett, hosszú pillájú, csillogó szemeikkel tapintásra ingerlők, és egyáltalán nem hordozzák magukban a vágás vagy szúrás fenyegetését. Ioana Stanca kezei között formálódva a hagyományosan nőiesnek tekintett anyagok és technikák – szabás, varrás, hímzés – testi megélésekre utaló metaforák eszközévé válnak, ölelő végtagok és vizslató tekintetek érzetét keltve. A taktilis vágyat ébresztő puha és nemes anyagok a bujaság ellenpólusaként szakrális hangulatot is teremtenek, mintha a bársony és aranyszál együttes ragyogása vallásos szertartások kelléke volna.

Ioana Stanca: Small Comet (Kis üstökös), 2022. Hímzés, bársony, szilikon töltőanyag, változó méretek. Fotó: Gyuricza Mátyás

Ioana Stanca: Comet (Üstökös), 2022. Hímzés, bársony, szilikon töltőanyag, változó méretek. Fotó: Gyuricza Mátyás

Ioana Stanca: Small Comet (Kis üstökös), 2022. Hímzés, bársony, szilikon töltőanyag, változó méretek. Fotó: Gyuricza Mátyás

Olyan fiktív, érzéki világot teremt mindkét művész a valóság részleteiből építkezve, amelynek szabályait és törvényszerűségeit a befogadó csak úgy fejtheti meg, ha alámerül asszociációinak szabadon engedésében, és kiszolgáltatja önmagát a művek által létrehívott, parányi mikroorganizmusoknak és mélytengeri lényeknek. Ezek az elképzelt életformák idegenek, szándékaik és életmódjuk kiismerhetetlen. Veszélyt hordoznak magukban, betegséget terjesztenek, vagy inkább ártalmatlanok az emberre nézve? Nemcsak kilétük, de tér- és időbeli helyzetük is kérdéses, ráadásul a művészek rögzítették is ezt a bizonytalanságot két-két alkotásuk azonos címadásával. Ioana Stanca Comet elnevezése kozmikus távlatokat nyit, Vető Orsolya Lia képei – Liquid Slices of Time – pedig az idő elmosódó határairól mesélnek. A vízeséshez hasonlító installáció ezzel nemcsak beemeli a kiállítótérbe az idő múlását, egyben az éltető erőt szimbolizáló ősi toposzt, hanem össze is kapcsolja az idősíkokat. A vízfolyásban, a vízfelszín alatt ősrégi, elfeledett lények lapulnak. Talán Ioana Stanca amorf ollói is csak optikai illúzió áldozatai, folyómederben vagy tengermélyen nyugvó relikviák, melyek cseppfolyósnak tűnő ábrázatát a víztükör rezgései torzítják el a szemlélő számára. Az ollókon megjelenő szemek ezáltal a néző tekintetének hullámok által megsokszorozott tükörképeivé válnak. Mindez, tehát a festmények és textíliák által életre keltett víztömeg pedig csalogatja, a titkok megfejtésére csábítja szirén módjára a befogadót, aki egy örökösen változó, emlékeket őrző, misztikus közegbe, egy életet adó forrásbarlangba csöppen.

Kiállításenteriőr, Soft as Water, 2022, PINCE, Budapest. Fotó: Gyuricza Mátyás
 

Kép a főoldalon és a Facebookon: Vető Orsolya Lia – Liquid Slices of Time (Folyékony időszeletek), 2022, akril, vászon, 100×80 cm.. Négyzetes kép: Ioana Stanca: Comet (Üstökös), 2022, hímzés, bársony, szilikon töltőanyag, változó méretek. Fejléc kép: Kiállításenteriőr, Soft as Water, 2022, PINCE, Budapest. Fotók: Gyuricza Mátyás.