bezár
 

színház

2022. 05. 10.
Szentivánéji alumíniumtündöklésben
Horváth Csaba rendezése Székesfehérváron
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
A székesfehérvári Vörösmarty Színház társulata sok mindenre rávehető, és ha Horváth Csaba fizikai színházként képzeli el a Szentivánéji álmot, bátran állnak elébe – az eredmény pedig izgalmas és meglepő, azaz sok új színt tud megmutatni egy olyan drámából, amiről legtöbben úgy gondolják, már mindent tudnak. Nádasdy Ádám fordítása szerencsésen együtt lélegzik mozgással, látvánnyal és gépzenével, hajlékonyan és rugalmasan alkalmazkodik ehhez a nagyon modern környezethez, és jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a nézők otthon érezzék magukat ebben a furcsa világban.

A hagyományos Shakespeare- és Szentivánéji-előadásokhoz szokott néző számára elsőnek talán sokkoló lehet a színpadkép és az első pár percben már érzékelhetően nem szokványos  színházi nyelv. Az üres színpadon a háttérben megcsillanó alumíniumlétrák, alumíniumhengerek előtt a rózsaszín hullámpapírra emlékeztető falrészben egy kivágott kapu és kör az a keret, melyben a szereplők egymást kergetik, egymáshoz és egymásra feszülnek, konfliktust és békéltető gesztusokat váltogatnak.

Szkéné színház

A legyőzött amazonkirálynőt, Hippolytát (Kiss Diána Magdolna) veszi feleségül a győztes Theseus, Athén hercege (Sarádi Zsolt) egyfajta békekötésként, és ebbe a látszólagos idillbe robban be a négy fiatal problémája Egeusnak, Hermia atyjának vezetésével. Kezdettől fogva érzékelhető a fizikai színházi karaktermegjelenítés már Theseusnál és Hippolytánál is, de Egeus (Keller János) szolgaian görcsbe hajlott, merev tartása és mozgása teszi egyértelművé, hogy itt a testek és az általuk létrehozott képek is legalább annyira beszédesek lesznek majd, mint maguk a szereplők. Ehhez alkalmazkodik az előadás minden összetevője, Horváth Csaba ezen rendezői vízióját pedig végig remekül támogatja Perczel Enikő dramaturg szövegkezelése.

Szentivánéji

A négy fiatal szerelmes, akik mindig rossz kombinációban szerelmesek épp egymásba, nézőbarátian felismerhetőek, és fizikai megjelenésük-mozgásstílusuk még kifejezőbbé teszi színészi játékukat. A lányok hasonló, mégsem egyforma vörös ruhája és a fiúk öltözete látványos, de megkülönböztetésükben keveset segít. A testek viszont beszédesek: a kölcsönös szerelmet az elején még tartó fiatalok, Hermia (Ladányi Júlia) és Lysander (Krisztik Csaba) alacsonysága a Helénát (Ballér Bianka) elhagyó és Hermiához pártoló Demetrius (Andrássy Máté) hórihorgasságával látványos kontrasztot alkot, mely nemcsak a shakespeare-i szövegre utal okosan (Heléna a „festett pózna”/„painted maypole”), hanem a helyzetben és szövegben rejlő minden komikumot jelentésteli látvánnyal támogat. Krisztik Csaba és Ladányi Júlia „kicsisége” csodálatraméltó hajlékonysággal és szinte akrobatikus agilitással társul, amit szépen ellenpontoz a szerelméhez görcsösen és agresszíven ragaszkodó Hermia langalétáságából eredő lassabb mozgása és a helyzetet sokszor nem teljesen értő Demetrius darabossága.

Az előadás igazi főszereplői – és természetesen a nézők kedvencei – a mesteremberek, akik narancssárga melósnadrágjukban, a mindenre rugalmasan és kreatívan alkalmazható collstokjukkal mint élő legófigurák jelennek meg (jelmez: Benedek Mari). Robotszerű mozgásuk egyszerre mindnek egyéni, és mégis csapatszellemet sejtet. Természetesen Tetőfi (Egyed Attila) és Tompor Miki (Sághy Tamás) viszik a prímet itt is, de a többi melós-mesterember mint jó zenekar kontrázik a rendező és a primadonna-sztárszínész játékára mindvégig. Az ő halálos komolysággal eljátszott „Piramusz és Tiszbe” előadásuk (mely a „kellékekkel” és „jelmezekkel” is zseniálisan játszik, de ezt a poént nem szeretném lelőni) nemcsak az egész este egyik fénypontja, de meg is valósítja tragikum és komikum igazi shakespeare-i együttlélegzését.

Az erdőben már az alumínium ezüstfénye uralkodik, eltűnik a rózsaszín fal, és az alumíniumcsövek, -létrák, -hengerek és ezüst gömbök közt jelennek meg a tündérvilág képviselői. Hidegnek és túl modernnek tűnhet a látvány, de így is működik az erdőben uralkodó, kaotikus „másik világ” megidézése, főként a groteszk mozgású Borsóvirágnak (Kerkay Rita) és a hihetetlen testi csavarodásokra és akrobatikus kunsztokra képes Mustármagnak (Rovó Tamás) köszönhetően. Pukk (Molnár G. Nóra) mozgása karakteresen komikus, de sajnos kicsit eltűnik a shakespeare-i kívülállóság, androgün csibészség a figurából - amit személy szerint nagyon sajnáltam.

Szentivánéji

A színházi (bár nem feltétlenül shakespeare-i) hagyománynak megfelelően Theseus és Hippolyta szerepkettőzéssel válik a tündérkirályi párrá. Így a közönség számára egyértelmű, hogy Kiss Diána Magdolna az, aki egyszerre csábítja el Titániaként a szamárfejű Tompor Mikit egy éjszakára (egy igazán vicces, énekes, koloratúrával díszített jelenetben), és ő lesz az, aki már menyasszonyi ruhában, Hyppolitaként elsőként felismeri a hősszerelmes Piramuszban Tomport. A szexualitással egybekapcsolt szerelem így válhat egy, a színház misztériumával átitatott  élménnyé.

Természetesen még a legjobb előadásban is akadhat olyan, amit lehet kritizálni. Számomra a gépzene néha kevéssé működött jól, talán élőzenei kíséret még többet adhatott volna az előadáshoz, de az is lehet, hogy mindez csak a színház nem tökéletes akusztikája miatt érződött problémásnak, valamint az érdekesen egyedi vég szintén többféle nézői reakcióra ad lehetőséget. Mindenesetre aki tud, az menjen, nézze meg az előadást – izgalmas képekkel, gondolatokkal és élménnyel fog távozni.

William Shakespeare: Szentivánéji álom
Fordító: Nádasdy Ádám

Theseus, Oberon: Sarádi Zsolt
Hippolyta, Titánia: Kiss Diána Magdolna
Égeus: Keller János
Hermia: Ladányi Júlia
Lysander: Krisztik Csaba
Heléna: Ballér Bianka
Demetrius: Andrássy Máté
Tetőfi Péter, Beköszöntő: Egyed Attila
Tompor Miklós, Piramusz: Sághy Tamás
Sipák Ferenc, Tiszbe: Kricsár Kamill
Kórász Róbert, Holdfény: Kuna Károly
Vinkli, Oroszlán: Kozáry Ferenc
Lavór Tamás, Fal: Kelemen István
Pukk: Molnár G. Nóra
Tündér, Borsóvirág: Kerkay Rita
Mustármag: Rovó Tamás

Díszlettervezők: Kalászi Zoltán, Kiss-Benedek Kristóf
Jelmeztervező: Benedek Mari
Dramaturg: Perczel Enikő
Ügyelő: Kalmár Johanna
Súgó: Soltész Rita
Rendezőasszisztens: Németh Mariann

Rendező: Horváth Csaba

Bemutató: 2022. május 7.
Székesfehérvári Vörösmarty Színház

Fotó: Vörösmarty Színház

 

nyomtat

Szerzők

-- Pikli Natália --

Egykori magyartanár, jelenleg egyetemi oktató, kutató, örök szerelemben a színházzal - akit a színház és színházcsinálás füstje egyszer megcsapott kamaszként... Most épp a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke is.


További írások a rovatból

színház

Budaörsi Szentivánéji álom a Városmajorban
színház

Interjú Gáspár Ildikó rendezővel külföldi tapasztalatokról, az érvényesülés különböző lehetőségeiről dramaturgként és rendezőként
Horváth János Antal – Nyáry Krisztián: Száz év Major, avagy az eszméimet nem cserélem a Városmajori Szabadtéri Színpadon
színház

Mary Shelley - Nick Dear Frankensteinje a Budapest Bábszínházban

Más művészeti ágakról

„A paradicsomot akkor ismerjük fel, amikor elveszítjük, a fészket akkor, ha kiesünk belőle.”
Többek között Orvos-Tóth Noémi, Nyáry Krisztián és Kadarkai Endre beszélgetnek az alkotókkal
Csoma Sándor: Magasságok és mélységek


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés