bezár
 

színház

2022. 06. 12.
Szeretetlenség két verzióban
A Shakespeare 37 sorozat második évadának záróepizódjai
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Magács László és Meister Natália Nóra webszínházi Shakespeare-projektje egészében mindenképpen figyelemre, követésre és elismerésre méltó. Nemcsak egy speciális, új médiumformátumot hoz létre félúton színház és film között, hanem összeköti a jól vagy kevésbé ismert Shakespeare-műveket és a bennük felvetett kérdéseket kortárs szerzőkkel és társadalmi (sokszor hangsúlyozottan magyar) jelenségekkel. Az viszont, hogy az egyes epizódok mennyire sikerülnek, nagyban függ az irodalmi alapanyagtól, azaz az újraíró szerzők ötletes vagy didaktikusabb megközelítésétől.

Az Athéni Timon Shakespeare ritkán játszott drámája. Nem csoda, hiszen filológiai és más szempontból is szokatlan a szöveg. Túl rövid, túl egyszerű szerkesztésű – nem ehhez vagyunk szokva. Ráadásul a címszereplő is nehéz ember: először csak egy a távolból látható, bőkezű, túlköltekező gazdag athéni, aki hirtelen váltással válik átkozódó, cinikus, rongyokban járkáló remetévé, majd saját sírjába fekve egyszer csak meghal. Timon részben maga okozza romlását túlköltekezésével, majd a talált arany elutasításával, és így egyfajta filozófiai ízt nyer az a kérdés, hogy vajon boldoggá tehet-e bárkit a két véglet: a számolatlanul sok pénz vagy a teljes nincstelenség. Mégis, Pálfi Ervin alakításában valamit meg lehet sejteni abból, ki rejtőzhet a papírmasé-ízű, csak a végleteket értő karakter mögött, akinek társadalomostorozó indulatát értjük, de őt emberként szeretni nem tudjuk – ehhez kell a nagyon jó színész, aki meg tudja mutatni egy-egy villanásban a szerethetőséget, az emberit.

Szkéné színház

Márton László átírása vállaltan eltávolodik Shakespeare-től, és más, ókori forrásokra támaszkodik, amiket az angol drámaíró anno maga is ismert (vagy sem) – mindenesetre ez esetben nem feltétlen szerencsés az irodalmi-színházi forrás történelmi forrásaihoz való visszatérés. Ugyan a társadalmat és embereket átkozó attitűd megmarad, de például Alkibiadész sokkal kicsinyesebb ok miatt fordul Athén ellen, mint Shakespeare-nél, így a nagyság utolsó lehetőségétől is megfosztatik, és Timonnal párhuzamos pálfordulása elveszíti súlyát. Lehet, hogy Thuküdidész, Plutarkhosz és Lukianosz jobban ismerték a történelmet, de Shakespeare a dramaturgiát és a színházat ismerte jobban – változtatásai az igazra, nem a valódira vonatkoztak, az általános emberit vizsgálták.

Márton László Athéni Timonjának szövege aktualizálásaiban nem igazán sikeres. A főszereplő kezdő monológjában könnyen ráismerünk a mai magyar társadalmi viszonyokra, hiszen a jótevő, az állam helyett állami feladatokat ellátó jótékonykodó meghurcolása és vagyonától való megfosztása fájóan ismerős jelenség. Sajnos ez a gondolat aztán nem folytatódik, és eleve ellentmond az eredeti shakespeare-i logikának, mely szerint Timon maga is oka saját szeretetlenségének és balsorsának.

Ami viszont mind az eredeti drámában, mind az újraírásban és a webszínházi feldolgozásban megmarad, az az erős színekkel festett társadalomkritika: a másokon élősködők bemutatása. A kurtizánok, hadvezér-politikusok, konyhafilozófusok, volt szeretők és papok körében Timon marad a leginkább szimpatikus figura, aki legalább átkozódásiban és vagyonutálatában önmaga marad. Nem csoda, hogy az őt végig kísérő (és kísértő) fekete csuklyás, piros bőrkesztyűs Halál Mamával folytatott párbeszéde lesz a legemberibb jelenet.

A webszínházi feldolgozás sokat hozzá tudott tenni a szövegalaphoz: a lepukkant színházi díszlettár, az ott hálózsákkal csövező Timon alakja jelentéssel teli hátteret biztosít a tandrámához, míg a hangkulisszában megfestett tömeg pfujolása vagy kiáltozása kommentárként kíséri a jeleneteket. Az egysnittes felvétel pedig szintén szerencsésen jelzi az utat, melynek során követjük, ahogy Halál Mama először némán kijelöli a szereplőket, akik aztán találkoznak Timonnal. A minden epizódban megjelenő kis Shakespeare-mellszobor is hatásos és fontos pillanatban semmisül meg. Hogy pontosan hol, azt megtudja, aki megnézi!

Ugyanígy a webszínházi megoldások és a színészi játék miatt válik igazán izgalmassá a Minden jó, ha vége jó átirata. Maga a shakespeare-i dráma a keserű komédiák közé tartozik: ugyan a végén az okos lány, Heléna megszerzi magának a fiút, akibe szerelmes (Bertramot), már a happy end pillanatában tudjuk, hogy ez a házasság bizony nem lesz, nem lehet boldog. Alexovič Gábor nem tett mást, mint felskiccelte a „tíz év múlva” folytatást, ahol már egy kisfiú (Willy) is része a családnak. Természetesen tudjuk, értjük, hogy sajnos ilyen boldogtalan házasságok napjainkban is gyakoriak, de a didaktikus hangalámondásos kísérőszöveg túl egyértelmű. Hűtőmágnes-klisébe illő mondatokkal kommentálja a történéseket, ráadásul nem színész mondja, hanem a szerző, Alexovič Gábor maga, akinek a  hangja nem tud karakteressé válni.

A Bertramot játszó Makranczi Zalán arcának, szemének villanásai, Fátyol Kamilla (Heléna) némán szenvedő arcának a nézői emlékezetben megragadó üressége és a vizuális játékok teszik érdekessé és tartalmassá az epizódot. A sokemeletes társasház ablakából való kitekintés, a zebrás hálószobai kanapé, a szegényes konyhai asztal egyszerre közhelyes és fájóan közeli. Szépen játszik a kamera is: egy-egy fontos pillanatban a szereplők megállnak, és ezt a kamera fókuszának elhomályosodása majd újra kiélesedése kíséri. Így sajátos ritmusa lesz a történetmesélésnek, és emellett az az érzelmi ív is megteremtődik, melynek a végén egy újfajta keserű happy endet látunk: férj és feleség elhatározzák, hogy elválnak. A gyerekrajzot összegyűri Heléna, de igazat adunk Bertramnak: minden jó, ha vége jó, a „légy boldog, Heléna” csak így valósulhat meg. 

Márton László: Athéni Timon

Szereplők:
Timon: Pálfi Ervin
Alkibiadész: Ralbovszki Csaba
Phrünia: Pámer Csilla
Timandra: Magyar Zsófia
Apemanthosz: Csernik Árpád
Mürtalé: Kalmár Zsuzsa
Diodórosz: Mezei Zoltán
Halál Mama: G. Erdélyi Hermina
Focuspuller: Vértes Ákos

Hangmérnök: Somló Pál
Hangutómunka: Necz Balázs
Mikrofon: Keresztény Bonaventura
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Sajtó: Valasek Ildikó
Technikai Koordinátor: Magács Vince
Rendezőasszisztens: Pap Kriszta
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Animáció: Buda Flóra Anna
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Operatőr: Meister Natália Nóra

Rendező: Magács László

2022. március 23.

Alexovič Gábor: Szeretni, akit nem lehet

Szereplők
Bertram: Makranczi Zalán
Heléna: Fátyol Kamilla
Willy: Simon Soma
Mesélő: Alexovič Gábor
Focus puller: Szebeni Gábor
Hangmérnök: Vendli Barnabás
Hangutómunka: Necz Balázs
Mikrofon: Nagy Botond
Smink: Papp Kata
Jelmeztervező: Bartos Letícia
Sajtó: Spilák Klára
Felvételvezető: Huszár Zsanett
Gyártásvezető: Szatai Zsófia
Animáció: Buda Flóra Anna
Fordító: Gyukics Gábor
Operatőr: Meister Natália Nóra

Rendező: Magács László

2022. április 6.
Shakespeare 37

nyomtat

Szerzők

-- Pikli Natália --

Egykori magyartanár, jelenleg egyetemi oktató, kutató, örök szerelemben a színházzal - akit a színház és színházcsinálás füstje egyszer megcsapott kamaszként... Most épp a Magyar Shakespeare Bizottság elnöke is.


További írások a rovatból

színház

A Dagerrotípia Fodor Tamás rendezésében a Stúdió K színházban
Deres Kornélia Besúgó Rómeó, meglékelt Yorick című kötetéről
színház

Interjú Lipták Ildikó színházi nevelési szakemberrel

Más művészeti ágakról

Bernáth Szilárd: Larry
Gerőcs Péter: Werkfilm, Kalligram, Budapest, 2022.
Marie Kreutzer: Fűző
Foci, vers, próza, gyerekirodalom


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés