Paulovkin Boglárka előadásában arról beszélt, milyen nemzetközi tendenciák rajzolódnak ki a gyerekillusztráció világában. A bolognai könyvvásáron szerzett tapasztalatait megosztva kiemelte, hogy egyre nagyobb hangsúlyt kapnak azok a könyvek, amelyek a fenntarthatóságra és a környezettudatosságra nevelnek. Elmondása szerint különösen erős vizuális világ jellemzi a kortárs képeskönyveket: a direkt színek, az ellentétpárok és az érzésekre építő hangulatok mind fontos szerepet játszanak. A különbözőség elfogadása és a költőiség szintén meghatározó elemei ezeknek a műveknek. A Bologna Ragazzi Award kapcsán hangsúlyozta, hogy a vizualitás ma már önálló nyelvként működik, amely sok esetben ugyanolyan hangsúlyos, mint maga a szöveg.

Paulovkin Boglárka

Kovács Eszter előadásának egyik központi gondolata az volt, hogy a képeskönyv nem egyszerűen illusztrált könyv. Míg az illusztrált könyvben a kép kísérheti a szöveget, addig a képeskönyvben a kettő egymástól elválaszthatatlanul működik. A szöveg általában rövid – nagyjából ötszáz szó –, a könyv pedig 24–32 oldal terjedelmű. A történet sűrítést igényel, a kép és a szöveg pedig együtt alkot egy rugalmas, koherens rendszert. Ahogy Kovács Eszter fogalmazott: a képeskönyv egy komplex ökoszisztéma.

Kovács Eszter

Gimesi Dóra dramaturgiai szempontból közelítette meg a képeskönyvek világát. Arról beszélt, hogy minden alkotás alapja a döntéshozás: tudnunk kell, miről akarunk beszélni, és azt is, hogy kihez szólunk. Példaként említette a demencia témáját, amely a nagyszülőkön keresztül akár gyerekkönyvben is megjelenhet, de nem mindegy, hogy óvodásoknak vagy iskolásoknak szánjuk a történetet. Kiemelte a csendeskönyvek szerepét is, amelyek szöveg nélkül, kizárólag képekkel mesélnek történetet vagy közvetítenek érzelmeket.

Gimesi Dóra

A dramaturgia kapcsán hangsúlyozta, hogy az olvasónak már a bevezetés során értenie kell, hol jár, ki beszél, és milyen szemszögből látja a világot. Optimális esetben megjelenik valamilyen konfliktus, vizuális fordulat vagy csattanó, ugyanakkor nem minden képeskönyv követ hagyományos narratívát. Vannak olyan művek is, amelyek inkább hangulatokat és érzelmeket közvetítenek. Ha azonban történetet mesélünk, annak erős szerkezetre van szüksége, különösen a ritmus és az arányok tekintetében. A karakterek lehetnek emberek, állatok, tárgyak vagy akár érzések is, a legfontosabb azonban az, hogy az alkotó szeretettel és hitelesen formálja meg őket, hogy az olvasó kapcsolódni tudjon hozzájuk.

A beszélgetés során szó esett arról is, hogyan vezeti az alkotó az olvasó figyelmét. A kép és a szöveg együtt képes hangsúlyozni vagy akár félrevezetni, attól függően, hogyan adagoljuk az információt, milyen ritmusban váltunk nézőpontot, illetve hogyan alakítjuk a szereplők közötti viszonyokat.

A szünet után Paulovkin Boglárka vezette a kerekasztal-beszélgetést, és különböző tematikájú kérdésekkel próbált útmutatót adni a friss pályázóknak.

Győri Hanna, Pais Andrea, Rofusz Kinga, Pete Nóra, Paulovkin Boglárka

Elsőként Pete Nóra művészettörténész és múzeumpedagógus beszélt a könyvek befogadhatóságáról. Mint mondta, a csendeskönyvek különösen alkalmasak arra, hogy segítsenek kapcsolódni egy tárgyhoz, érzéshez vagy élethelyzethez. Kiemelte, hogy a kamaszkor nehéz időszakában ezek a könyvek sokat segíthetnek az érzelmekről való beszélgetésben. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb szempont mindig a minőség.

Rofusz Kinga és Pais Andrea a szerkesztés és a kivitelezés gyakorlati oldaláról osztották meg tapasztalataikat. Rofusz Kinga illusztrátorként elmondta, hogy ő minden esetben storyboarddal kezdi a munkát, majd könyvmakettet készít, mert fontosnak tartja, hogy az alkotó kézbe vehesse a készülő könyvet. Úgy véli, azok a könyvek működnek igazán jól, amelyek saját világot teremtenek. A pályakezdőknek azt tanácsolta, hogy ne mások munkáit próbálják követni, hanem sok gyakorlással találják meg a saját vizuális hangjukat. Úgy fogalmazott, hogy az illusztrációnak tükröznie kell az alkotó személyiségét, ettől válik hitelessé.

Pais Andrea technikai tanácsokat adott a résztvevőknek. Felhívta a figyelmet arra, hogy a munkákat érdemes szkennelni, nem pedig fotózni, mert így jobb minőségben kerülhetnek digitális formába, és több árnyalat marad meg. Beszélt a nyomdai színekről, a megfelelő PDF-formátumról, valamint arról is, hogy fontos elkerülni a kifutós képeket.

A kerekasztal-beszélgetésen Győri Hanna szerkesztő arról beszélt, hogy a szerkesztők feladata nemcsak a válogatás, hanem a szövegek közös fejlesztése is. Az illusztrátoroktól portfóliót kérnek, és egyre fontosabbnak tartják, hogy már a legkisebb korosztály is találkozzon könyvekkel. Mint mondta, az olvasásra nevelés egyre korábbra tolódik: már négy-hat hónapos kortól érdemes könyveket adni a gyerekek kezébe. Hozzátette, hogy nem lebecsülni kell a legkisebbeket, hanem komolyan venni őket mint befogadókat.

Az este egyik legfontosabb gondolata talán az volt, hogy a gyerekkönyvek nem pusztán az olvasást tanítják. Ahogy Győri Hanna megfogalmazta: nem magát az olvasást adjuk át, hanem az érzést, mert a gyerek valójában ezt keresi a könyvekben. Paulovkin Boglárka michaelangelo-i zárógondolata pedig jól összefoglalta az alkotás lényegét: „lefejteni magunkról mindazt, amik nem mi vagyunk.”