Két összefonódó sorozatba nyerhet a látogató betekintést: a hagyományos női szerepek vizsgálatával és a sztereotípiák lebontását körüljáró torzókkal szürreális önábrázolásokba, valamint valós és fiktív tájak festői feldolgozásába. A művész önmagát megörökítő fotói alapján akvarellel készített, fragmentált testrészekből épített, olykor szimmetrikus, másutt koncentrikus köröket idézően örvénylő kompozíciói közvetlen előzményei a 2017–18-ban készített Gyűjtő és a Fekete doboz című sorozatainak, amelyek nemcsak a művész, a nő, a feleség és az anya hagyományos szerepmodelljeit vizsgálják, hanem betekintést nyújtanak az alkotó gondolkodásmódjába, művészi és személyes attitűdjébe is. Művei önmagukat alkalmazzák modellként, képmezői pedig központi, gyakran kizárólagos motívumaként tükrözik az alkotó gondolkodásmódját: magáról beszél, de nem csak önmagáról szól, hiszen személyes traumáink táptalajából született meg. Például a későbbi, a koronavírus-járvány elzárkózottságában született művek kettős, fizikai és lelki bezárkózásról is tanúskodnak, melyek a művész önmaga felé fordulásában szisztematikus önvizsgálattal és a női tapasztalás olykor szenzuálisan álomszerű, máskor kíméletlenül realista ábrázolásmóddal járnak együtt.

Szabó Klára Petra – Shades of Loneliness I. (A magány árnyalatai I.), 2019. Akvarell, kollázs, papír, 59 x 79,5 cm (56 x 76,5 cm)

A magány árnyalatai és Izoláció című sorozataiban (2019–2020) – ennek elemei a Viltin Galériában szintén megtekinthetők – erősödik az önelemző, önreflektív szemlélet, miközben vizuálisan egyre inkább átlép az öntárgyiasítás és a valós (kül)világtól elszigetelődés irányába. A női identitás kérdéskörét körüljáró, kíméletlenül szókimondó és őszinte művek női nézőpontból kongatják meg merészen skatulyázó korunk vészharangját. Bár Szabó Klára Petra saját élethelyzetéből fakadnak személyes és lelki állapotainak kendőzetlen kivetítései, ábrázolt jelenségei, felvetett kérdései nemtől és nemi identitástól függetlenül valamennyiünk közös ügyét jelentik: az elválás okozta egyedüllét és magára hagyatottság, a házasság és gyermekvállalás iránti társadalmi elvárás, az intimitás és annak hiánya, valamint a magány okozta szexuális frusztráció. Nőiség kérdésével foglalkozni női szempontból egyet jelent a saját nemi tapasztalat mentén történő, a művészet és a mindennapi élet közötti szakadás összevarrásával,[1] ugyanakkor a kommunikáció módja, azaz a kibeszélés szükségessége a művészet nyilvános terében indukálja a – még napjainkban is tabuként létező – valóság feltárását és a berögzült, egyoldalú aspektusok (kollektív) feloldásait. Belső utazásként is interpretálhatók a szétterült, szabdalt, helyenként gombostűvel feltűzött testrészek üzenetei, melyek némileg ellenpontozzák, azonban tüzetesebben megvizsgálva mégis ugyanazt az üzenetet hordozzák, mint a kiállításon bemutatott tájképsorozatának elemei.

A valós fizikális és belső utazásainak lenyomatai sajátos módon rögzültek Szabó Klára Petra érzékeny, álomszerű tájképein. 2014 nyara óta festi az eredetileg képeslap méretű elemekből álló, vizuális naplósorozatát, amely az elmúlt évek külföldi és itthoni élményeit, látványait, érzeteit veszi számba. A Hódmezővásárhelyen született, ma is szülővárosában élő Szabó Klára Petra a Nyugat-Magyarországi Egyetem formatervező szakának elvégzése óta eltelt másfél évtized alatt Londontól Japánig számos országban ismertté vált rezidenciaprogramok, workshopok és kiállítások keretében. Az utazások alatt felhalmozódott élményanyagok ablakként, avagy visszatekintésként definiálhatók, ezek mellett jelennek meg feltűnő kontrasztban a művész magyarországi lakhelye, Hódmezővásárhely mindennapjai. Az alkotó a mozzanatok, helyszínek, gesztusok olyan aspektusára helyezi a hangsúlyt, melyek önidentifikációs szempontból is fontos jelentéssel bírnak, letapogatva és tágítva az emlékezet láthatatlan struktúráit, így a megélt emlékképek és azok személyes átirata azonos hangsúllyal elevenednek meg a képmezőkön.[2]

Szabó Klára Petra © Dolomits (Dolomitok), 2022. Akvarell, papír, 22 x 21,5 cm (19 x 19 cm)

Szabó Klára Petra © The White Peacock, (A fehér páva), 2020. Akvarell, kollázs, papír, 72 x 53 cm (64 x 45 cm)

Szabó Klára Petra © We are in the same room but not sitting at the same table (Ugyanabban a szobában vagyunk, de nem egy asztalnál ülünk), 2020. Akvarell, kollázs, papír, 41,5 x 41,5 cm (38 x 38 cm)

Szabó Klára Petra © The Year of the Cougar, (A puma éve), 2022. Akvarell, papír, 80 x 59 cm (76 x 56 cm)

Biró Dávid © Viltin Galéria enteriőrfotó

Szabó Klára Petra mindig kísérletező attitűdje a nőiség, a magány és a természet sajátos vizuális lenyomatain keresztül a női lét és a társtalan emberrel szembeni társadalmi elvárások relevanciájára kérdez rá gondosan megkomponált képei nyugtalanságának nyugalmával. A tartalom és a forma kettősségével, helyenkénti ellentmondásaival szándékoltan hozza zavarba és készteti diskurzusra a szemlélőt, hiszen olyan, napjainkban is releváns kérdésekhez vezeti el, mint a női testhez és a női szexualitáshoz való általános és saját viszonyulás, melyet az alkotó mintegy naplószerűen rögzít és tár a befogadó elé. Így a neki szegezett kérdések kereszttüzében a látogató maga is a zizegő őrület, megoldatlan megoldások határára sodródik.