Az Ecc, pecc, ki lehetsz? rendezője, Tom George ahelyett, hogy Christie valamely jól ismert karakterét – mint például mindenki kedvenc belga detektívjét, Hercule Poirot-ot vagy a kötögető Miss Marple-t – és nyomozását adaptálta volna a szélesvászonra, a londoni West Enden futó Egérfogó színdarab köré szervezte filmje cselekményét, és invitált meg világába valós és kitalált személyeket.

Éppen akkor csöppenünk az ‛50-es évek londoni forgatagába, amikor a színház az Egérfogó 100. jubileumi előadását ünnepli, ám a fényűző partit beárnyékolja a színfalak mögött elkövetett hidegvérű gyilkosság. Az áldozat nem más, mint a darabot megfilmesíteni készülő amerikai rendező, Leo Köpernick (Adrien Brody), aki egyben a film narrátora. Köpernick vezeti be a nézőt az Ecc, pecc, ki lehetsz? fiktív világába, kiszól a nézőhöz, és alaposan részletezi, miből áll egy whodunit (a „ki tette?” kérdést névként kiérdemlő bűnügyi alműfaj azokat a jellegzetesen brit krimiket gyűjti magába, amelyek célja a bűntény logikus felderítése, hőse pedig az aktív nyomozó). „Ha egyet láttál, láttad az összeset” – szögezi le flegmán Köpernick.

De miből is áll egy whodunit? Először megismerjük a kulcsfontosságú szereplőket, megtörténik a gyilkosság, majd felbukkan az éppen arra járó nyomozó, aki kikérdezi a szemtanúkat, eleinte téves nyomon halad, aztán apránként összeáll a kép, egybegyűjti a gyanúsítottakat, és a nagy leleplezésben rámutat a gyilkosra, akire a néző sosem gondolt volna.

Tom George már a felütésben egyértelművé teszi számunkra, hogy ezúttal nem klasszikus whodunitre váltottunk jegyet, hanem olyanra, amely folyton reflektál önmagára, és emellett számtalan utalást tesz Agatha Christie életművére és az Egérfogó körüli szenzációra. A darab kuriózumnak számít, ugyanis ez a legrégebben futó színházi előadás, melynek megfilmesítési jogait az írónő azzal a feltétellel adta el, hogy csak akkor készülhet belőle mozgóképes adaptáció, ha már legalább 6 hónapja lekerült a műsorról. Ez a mai napig nem történt meg, csupán a pandémia idején fordult elő, hogy nem lehetett Egérfogót nézni.

Az Ecc, pecc, ki lehetsz? a darabot csupán ürügyként használja fel, hogy magáról a krimi műfajáról mondjon valami újat – míg az autentikus angol miliővel, a jellegzetes karaktertípusokkal és a nyomozás menetével tiszteleg előtte, addig a reflexív humorral és az önirónival parodizálja azt. Továbbá az első perctől az utolsóig emlékezteti a nézőt a jól bejáratott sablonokra és klisékre, ilyenek például a flashback, vagy az a váratlan fordulat, amikor fény derül a gyilkos kilétére és motivációjára. A film cselekményének színtere színházi és filmes közeg, ez által még inkább és még könnyedébben kihangsúlyozható, hogy bizonyos filmnyelvi eszközök és dramaturgiai fogások miért és hogyan működnek. Erre remek példa az a flashback jelenet, melyben Köpernick storyboard-rajzokkal szemlélteti hollywoodi koncepcióját arra, miként szeretné majd (a szerinte unalmas) darabot kicsit felrázni, hogy aztán az általunk nézett film fináléjában egy az egyben a filmbéli rendező elképzelései valósuljanak meg.

A gyilkosság helyszínére először az újonc és tapasztalatlan Stalker rendőrnő érkezik, aki azon túl, hogy mindent feljegyez kis noteszfüzetébe és igyekszik alaposan végezni a munkáját, még lelkes mozirajongó is – bármelyik pillanatban képes idézni az éppen felmerülő filmből és jól ismeri a filmcsillagokat. Felettese a második világháborút megjárt Stoppard felügyelő, aki nem éppen a lehengerlő személyiségéről híres. Miután felesége elhagyta, alkoholba fojtotta bánatát, így rezignáltan veszi tudomásul, hogy neki kell felgöngyölítenie az ügyet, ráadásul Stalker rendőrnő izgága természetét is tolerálnia kell. A furcsa pár ellentétes természetéből adódik a film legfőbb humorforrása, a jó hangulathoz pedig jelentős részben hozzájárul a két színész, Sam Rockwell és Saoirse Ronan színészi játéka, különösen a fiatal színésznő brillírozok a komika szerepben: Ronan saját (ír) akcentusában beszél és nagyszerűen veszi fel a film ritmusát.

A további szerepekben is a brit színjátszás krémje vonul fel. A valós és fiktív személyeket többek közt olyan színészek keltik életre, mint Ruth Wilson, David Oyelowo, Sian Clifford, a fiatal Harris Dickinson a színész Richard Attenborough szerepében látható, illetve Shirley Henderson formálja meg a film végén felbukkanó Agatha Christie-t. Az illusztris társaság biztosan élvezte a forgatást, mindenki könnyedén és kellő túlzással játssza el karakterét.

Az Ecc, pecc, ki lehetsz? a hardcore Agatha Christie-fanok számára igazi kincsesláda, egymást követik a különböző rejtett utalások és kikacsintások (angolul Easter Egg), melyeket valószínűleg tényleg csak az elkötelezett Christie-rajongók vesznek észre. Ilyen például, hogy az angol forgatókönyvíró extravagáns lakhelye az art deco stílusú Florin Court panelházban található, ahol a David Suchet-féle népszerű sorozatban Poirot is lakott. Stoppard felügyelő neve sem véletlen: az Oscar-díjas író-rendező (Rosencrantz és Guildenstern halott) Tom Stoppard 1963-an írta meg a The Real Inspector Hound című egyfelvonásos darabját, melyben kifigurázza a whodunit műfajt.

A televíziós közeget mozira cserélve a rendező, Tom George és a forgatókönyvíró, Mark Chappell az Ecc, pecc, ki lehetsz? elkészítésével nem revizionálják a krimi műfaját. A képi megjelenítés Wes Andersonra emlékeztet és ötletes megoldásokban gazdag (szimmetrikus kompozíció, osztott képmező, montázs, élénk színek), ehhez társul Daniel Pemberton könnyed zenéje, viszont a végeredmény a humora, valamint a műfaji konvenciók zárójelbe tétele terén is elmarad az olyan sikerművektől, mint Rian Johnsontól a Tőrbe ejtve, vagy az elsőfilmes Evan Morgan Az ifjú nyomozó című neo-noirja.

Az Ecc, pecc, ki lehetsz?-ben a lapos bűnügyi szálat és a sokszor felesleges kiszólásokat feledteti az összeszokott színészi gárda, a magát komolyan nem vevő rendezői elképzelés és az elegáns kivitelezés. Agatha Christie írói bravúrját meg sem közelíti, inkább ügyes stílusgyakorlat, melyben a hangulat a csábító, és a figurák azok, akik másfél óráig lekötik a néző figyelmét. Az őszi hűvös napokra így azért kellemes kikapcsolódást nyújthat a krimivígjátékok kedvelőinek.

Képek: Forum Hungary