Vámos János (1995), felvidéki származású képzőművész, mesterdiplomáját 2019-ben a Szlovák Műszaki Egyetem Dizájn Intézetében szerezte, majd 2020-tól a Prágai Képzőművészeti Akadémia festőművész szakos hallgatója. A hagyományos festészeti metódusok újra értelmezésével, felcserélésével foglalkozik, mint például a jelenlegi kiállítás esetében is a naplementét idéző, fényben úszó tájképek idilljét a nyers vásznon üresen hagyott terei zavarják meg.

Légvár - Enteriőrfotó © Barbara Gocníková és Tata Város Önkormányzata

Légvár - Enteriőrfotó © Barbara Gocníková és Tata Város Önkormányzata

Légvár - Enteriőrfotó © Barbara Gocníková és Tata Város Önkormányzata

A zsinagóga központi terében elhelyezett IKEA fotel maga alá gyűri otthonaink tetőcserepét, fejünk felett pedig a térbe belógatott festmények veszik át a vezető szerepet, mintha egy olyan fogalmi változás történt volna, amely során az otthonról alkotott képi világunk teljesen megsemmisült volna abban a percben, hogy megpillantjuk az installációt. A teret uraló szabvány sárga fotel tehát nemcsak központi eleme a kiállításnak, hanem gócpontja is, hiszen a kiállítás kurátorával, Barbara Gocníkovával, vizuális művésszel közösen létrehozott helyspecifikus alkotás az otthonkeresés problémakörére épül fel. Maga az ikonikus olvasófotel sokaknak vágyott (vagy már meglévő) berendezési tárgya, amelyet a gondosan kialakított lakókörnyezetükbe álmod(t)nak meg – ez pedig adja is a kiállítás alapvető gondolati kérdéseit: Valójában milyen elemek  alakítják lakókörnyezetünk tereit? Mi, a használók, vagy a terekbe komponált tárgyak, vagy talán maga a szerkezet, a falak?

A lebegő táblaképek narratív módon vezetik a néző tekintetét, csak vizuális eszközökkel kommunikál, mely teret ad a szabad asszociációra, a saját vizuális és fogalmi rendszer kialakítására. A festmények mellett elhelyezett 13x9 cm méretű fotók egy-egy festménynek rendelhetők alá, ezek által pedig a látogató újabb vizuális csatornán tud kapcsolódni a kiállítás anyagához. Csupán arra a gondolati ösvényt kell végigjárnia, miszerint mentális és nyelvi képeink hasonló dinamikára épülnek fel, mint vizuális képvilágunk. A szavakat, hogy értelmezni tudjuk azokat, folyamatosan a képekben való gondolkodáshoz társítjuk. Így visszatérve Vámos munkáira, azok a négyzet keretét olyan képalkotó eszközként használják fel, amely képes azt az elképzelést ábrázolni, amely szerint az adott térbeli halmaz egy adott gondolat aláírásával kitöltött. Ez a kiállítás maga az alkotó vizuális naplója, egyben elméjének térképe is, mégis nyitva marad a befogadó számára a globális vizuális nyelvezet kialakításának lehetősége.

Barbara Gocníková és Vámos János

Talán úgy tűnhet, hogy a táj által körvonalazott felpuffasztott épületek nyers vászon adta üressége, téren és időn átívelő fiktív világba hívnak minket.  De azzal együtt, hogy az alkotások utazásra invitálnak egy képi világba, meg is semmisíti azt. Felgyújtott ruhásszekrény, feltúrt parketták övezte belső terek teljesen feloldják a befogadó gondolatait a fiktív, saját tapasztaláson alapuló világokról. Vajon a gyerekkorunk óta ismert otthon fogalma megadja számunkra a biztonságot nyújtó közeget, vagy csak egy hatalmas tömegű illúzió?

Fotók: Barbara Gocníková és Tata Város Önkormányzata

A cím idézet a Akkezdet Phiai Egy Ház című számából.