bezár
 

színház

2022. 10. 22.
Szülés énekszóval
Kísérleti doku-kórusszínház a Király Gyógyfürdőben
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
„A Torkolat kísérlet a dokumentum-alapú kórusszínházra. Civilekkel készített interjúk adják a nyolc, összefonódó történetív anyagát, amelyeket a saját otthonosság megtalálásának a vágya köt össze. A Torkolat azokat az eltérő válaszlehetőségeket mutatja be, amelyekkel ma mind szembesülünk itthon a gyerekvállalás és a gyerek-nem-vállalás dilemmáin keresztül” – mondja Al-Farman Petra, a Freeszfe dramaturghallgatója és az előadás rendezője.

Al-Farman Petra Freeszfe dramaturghallgató vizsgaelőadása eredetileg áprilisban került bemutatásra a Király Gyógyfürdő tereiben, májusi ismétléssel. Az eszínház fesztiválra benevezett filmes adaptációt Vermes Dorka filmrendező készítette: az egysnittes felvételben a kamera bejárja a fürdő tereit azon az útvonalon, amelyen anno a nézők is végig vonultak. A lencse egyetlen néző szemének felel meg, ennek előnye, hogy bizonyos esetben közelebb megy egy-egy archoz, mint az élő verzióban tehették a nézők. Emellett a kórusként funkcionáló szereplők közül jól szelektálja, hogy éppen kire, melyik történetre, mondatra, szóra érdemes figyelni. A felvételt nézve az volt az egyik alapvető élményem, hogy jobban értem a szövegeknek, a daloknak a tartalmát, tisztábban el tudok különíteni egy-egy szót, gondolatot, mint amikor élőben voltam jelen – ennek oka, hogy a filmverzió pontosabban képes vezetni a figyelmet. Persze a falak és a medence illatát, a vízbe lépés élményét csak az élő jelenlét adhatja teljességében vissza, de az elhangzó történetekre jobban lehetett koncentrálni a filmverziót nézve.

Szkéné színház

A Torkolat mint helyspecifikus előadás a dokumentarista forma és a rituális színházi nyelv találkoztatásával kísérletezik. A felvétel, azzal, hogy nézői szemszögből követi az előadókat a fürdő tereiben, képes a séta szubjektív élményét, és a terek speciális hangulatait visszaadni. A Királyfürdő szakrális és metaforikus térként szolgálja az előadást, hol kórházi folyosókra, várókra, anyaméhre emlékeztet, hol csak önmagát jelenti. Találó választás az anyaság és szülés témakörhöz.

Az előadás dokumentarista szöveganyagát tizenkét civillel készített mélyinterjú alapján készítette a rendező mellett Holczer Sára, az előadás dramaturgja. Olyan témák mentén fogalmazódnak meg az egyes történetfoszlányok, mint a gyerekvállalás kérdését övező traumatikus élethelyzetek, társadalmi elvárások, transzgenerációs tapasztalatok, hétköznapi tragédiák, a terhesség, valamint az anyaság élménye. Ezek a történetek szétdarabolva, különböző formai megoldásokkal jelennek meg az előadásban nyolc mozgó szereplő által, vegyesen énekelt és prózai formában, néhol csak egy-egy mondat, máskor teljes monológok szintjén.

A nyolcfős, elsősorban kórusként működő szereplőgárdát a Soharóza énekegyüttes egyes tagjai és egy-egy meghívott előadó egészíti ki. A séta során a tagok, van, hogy egy masszaként, van, hogy egyénített karakterű történetmondókként jelennek meg. Nem konkrét alakok ők, hanem az elhangzó történetek képviselői, megszólaltatói. Az elhangzó történetek a szüléssel kapcsolatos társadalmi problémák felvetése mellett olykor nagyon személyesek, intimek: anyaság dilemmájával, szüléssel, örökbefogadással elsősorban női szemszögből foglalkoznak: ezt az is jelzi, hogy az előadók között csak egyetlen egy férfi énekes van. A nemek arányával nincs különösebb játék, mégis szembetűnő az arány. El tudom képzelni, hogy ebben az esetben a hangi adottságok voltak a döntőek. A zenei kulisszát egyébként nem egyedül a szereplő kórus adja: néhol ugyanis fel-felcsendül egy handpan játéka, távolról vezetve a nézői fület, vegyítve a szakrálist a könnyed hangzással.

Az előadás kiemelt és drámai pontja a Simkó Katalin színésznő által elmondott történet: az előadás leghosszabb, a csendekkel is bátran játszó monológja az övé. Egy belső udvar mellett elhaladó folyosón mondja el egy nő gyerekvállalási kálváriáját és magányát úgy, mintha csak a sajátja lenne. Le is válik az előtte és az utána elhangzó szövegektől, annyira személyes. Mindeközben az udvaron, a színésznő nézésirányában egy fehér ruhás alak táncol a kertben: ez a felvételen jól látható (míg élőben csak a szerencsésen elhelyezkedő nézők vehették észre az alakot). Ennek a jelenetnek súlyán a táncos jelenléte inkább könnyített, mint erősített: a történetet a színésznő is maradéktalanul képviselte, a táncos jelenléte inkább a líraiság erősítésére szolgált.

Megfigyelhető, hogy az elhangzó történetek hossza, súlya, személyessége dramaturgiai és térkezelési megfontolásból is egyre erőteljesebbé válik, ahogy fizikailag is haladunk előre a fürdő szíve, a kupolás medence felé. A hétköznapitól a rituális felé. Ez volt az előadás végső helyszíne. Itt is felszólalt a handpan, de zeneileg a visszahang és a kórus kölcsönhatása a medencében még izgalmasabb és a születés témájával jobban összeérő hangzásvilágot jelentett.  Aki járt már a Királyfürdőben, vagy látta a felvételt, ismeri ezt a kupolás, kör alakú medencét. A nézők élőben itt levehették cipőiket és a kórustagokhoz hasonlóan a medence szélére ülhettek. A párhuzamos történetek a medencében értek össze, elérve a gyerekszülés aktusának zenei megfogalmazásához, amelyet konkrét vízcsobogás is kísért. A megszülető gyermek monológjának Ladik Katalin költő-performer adott hangot, aki az egyébként fehér ruhás kórussal ellentétben bordó ünnepi ruhában jelent meg a semmiből (a szüléssel együttjáró vér szimbolikája lehetett itt az iránymutató). Akusztikailag a korábbiaktól eltérő, egyénített előadásmódjában líraiság és bizarrság keveredett, kicsit megtörve megint az előadás formáját. Majd ez a megszületett, öreg testbe zárt furcsa „újszülött” elsétált, és a néző/kamera újra a fehér ruhás éneklő „anya-kórusra” figyelhetett, megint a kórus vált a szereplővé, akárcsak az előadás elején. Végül csak a handpan játéka és a víz mozgása maradt.

Az előadás egy felmutatása számos gondolatnak a témában, ami fájóan aktuális a 21. századi Magyarország kontextusában, gondoljunk akár az egészségügy helyzetére vagy az új abortusztörvényre. A Torkolat című helyspecifikus előadás állítása, hogy ebben a káoszban, ami körül veszi a gyerekvállalás kérdéskörét, a belső otthonosság és biztonság megőrzése a legfontosabb, ami erőt adhat. 

 

Torkolat

Szereplők: Asbóth Szaffi, Bakos Bettina, Botka Dóra, Borsos Luca / Jónás Vera, Elek Judit Sára, Ladik Katalin, Simkó Katalin, Sipos András, Sóthy Virág, Szirtes Adél

Alkotók, közreműködők:
Handpan zenész: Szirtes Adél
Zenei konzulens: Eörsi Sarolta
Jelmeztervező: Csiszér Csilla Viola
Dramaturg: Holczer Sára

Rendező: AI-Farman Petra

Osztályvezető tanárok: Fekete Ádám, Kárpáti Péter

Bemutató: 2022. április 26., Király Gyógyfürdő

Felvétel:
Rendező: Vermes Dorka
Operatőr: Papp Tamás
Helyszíni hang: Gyula Márk, Magyar Viktória
Hangmester: Bobák Bence
Focuspuller: Miklósfalvi Mátyás
Vágó: Kántor Dávid
Colorist — Nagy Botond
VFX - Farkas Áron

Bemutató: szeptember 16-25., eSzínház Fesztivál


Trailer:



Fotó: Papp Tamás

nyomtat

Szerzők

-- Fodor Orsolya --

Negyedéves bábrendező hallgató vagyok a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, előtte az ELTE BTK magyar szakán diplomáztam. Foglalkoztat a szakmám nézői szemmel is, ezért néha előfordul, hogy kritikát is írok.


További írások a rovatból

Kovács Domokos reburn a cathedral című bemutatója a Jurányi Házban
Szálinger Balázs Kályha Katija a Radnótiban
Beszélgetés Sándor L. István könyvéről, Ács Jánosról, Máté Gáborral
Vida Cerkvenik Bren: Miért nem az utcán csináljuk? Interaktív utcaszínházi kézikönyv

Más művészeti ágakról

Interjú Szabó Tibor Benjáminnal
Püsök Botond Túl közel című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Keresztes Szent János: Vers az isteniről című írása kapcsán – fordította Takács Zsuzsa
Vít Klusák Örökre szóló pillanat című filmje a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés