bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Fodor Orsolya --

felhasználói adatlapja

Fodor Orsolya vagyok, jelenleg harmadéves bábrendező hallgató a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az ELTE BTK magyar szakán diplomáztam. A színházi és bábszínházi szakma nem csak rendezői, előadói, de nézői oldalról is fontos a számomra, ezért néha az is előfordul velem, hogy írok egy kritikát arról, ami foglalkoztat.

Fodor Orsolya által feltöltött cikkek:

Olykor lefelé tart a felfele vezető út
A Goda Gábor vezette Artus 35. évi jubileumi premierjéhez érkezett október 9-én. További kilenc estén át lesz látható, kis nézőtérrel a MINDEN (is). Az Artus épületének tereiben zajló performansz a társulat egyik alaptémájával, az önellentmondással foglalkozik. Olyan kérdésekkel, minthogy létezik-e a vagy-vagy kényszerű állapota helyett az is-is egyensúlyi állapota. Hogyan jelennek meg az életünkben olyan lényegi fogalmak, mint például a minden, a semmi, az örökké, a soha és a csend. Goda Gáborral, az előadás rendezőjével beszélgettünk folyamatról, társulatról, mindenről (is).
Egy gondolkodás története
A Békeidő az első magyar nagyjátékfilm, amely az online térben került bemutatásra. A kijárási korlátozásokra való tekintettel jelen interjú is egy közös online videóbeszélgetés formájában zajlott, amelyben körbe jártuk a mikrotörténetekbe beengedő film elkészítésének előzményeit rendezői és színészi szemszögből, szó esett a munkafolyamatot nagyban meghatározó Filmtett táborról, a gyökerekről és a generációk közötti párbeszédről.
Az önmagába zárt én
Peer Gynt. Ki ez a fiú, merre jár, mit akar, és miért van belőle három? Egy osztott én szimultán jelenléte, avagy Peer életszakaszainak képviselői? Esetleg az idősíkok összemosódásának fizikai megnyilvánulásai, Peer egy helyben utazó, önmagában záródó életének lenyomatai? Henrik Ibsen drámai költeményét Bodó Viktor rendezésében 2019. december 12-én mutatták be a bécsi Volkstheaterben. Az előadás jelenleg a színház honlapján tekinthető meg, legközelebb 2020. május 18-án.
Haláltól születésig
A gyászmise ima, szertartás, rítus. Búcsú a halottól, köszönés a halálnak. Tisztelgés az élet körforgásának és az élőknek. Főleg az utóbbi gondolat mentén merész és határfeszegető ötletet valósított meg Romeo Castellucci rendező és Raphaël Pichon karmester azzal, hogy Mozart világszerte ismert és énekelt Requiem című művének színpadra állítására vállalkoztak. Az anyagválasztás gesztusa már önmagában figyelemfelkeltő és rögtön felmerül két kérdés: a hogyan és a miért. Az előadás a Lyrique Fesztivál Aix-en-Provence-ban debütált 2019-ben, most pedig az ARTE TV oldalán látható.
Mese a jó csábításáról
„Úgy van az valahogy berendezve, hogy nemcsak az emberek halnak meg, hanem a betegségek is. Egy-egy ismerős betegség egyszer csak eltűnik, és soha többé nem látják a doktorok. Elkezd gyengülni, gyengül, gyengül, s mikor már olyan gyenge, hogy nem tud ártani, a halál visszahívja, mint a rokkant katonát. És azután küld helyette egy másikat, egy erőset. A halál is változtatja a maga szolgaszemélyzetét. S az új seprő jól seper." Így kezdődik a Mikszáth Kálmán novellája és Fabók Mariann előadása.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés