Lányos apaként teljesen természetes, ha egy író szeretné feltérképezni a női lélek sokféleségét. Könyvét „Minden titkos és minden leendő királylánynak” ajánlja, ahogyan azt az első fejezet címében is jelzi. Habakuk király negyven mesén keresztül mutatja be negyven leánykáját, kiknek édesanyja a legutolsó gyermek születése után nyomban elhalálozik. Ezt követően az uralkodó egyedül nevelgeti, babusgatja a lányokat nagy szeretettel, ám az összes tipikusan előforduló szülői hibát elkövetve.

A történeteken keresztül nem csupán negyven teljesen különböző természetű lány sejlik fel előttünk, hanem egy gyermekeit imádó, gyűlölő, féltő, taszító és vonzó férfi is, a főfoglalkozású, nagybetűs Édesapa, aki rendkívül pontosan ismeri utódai lélekrajzát. A népes család valahol az Óperencián túl, a piros tornyú Hattyús kastélyban, csodás környezetben éli mindennapjait, a kertben egy picinyke tóval, amely tele van kívánságokat teljesítő aranyhalakkal. Habakuknak az az egyetlen óhaja, hogy kislányai hozzájuk méltó, lehetőleg uralkodói ifjakkal kössék össze életüket. Az álom megvalósulása azonban számtalan, de legalábbis negyven akadályba ütközik.

Az idilli miliőbe ugyanis mindig belerondít valami, amitől még egy bölcs uralkodó sem tudja megvédeni leányait. Ördögök, boszorkák, manók, és griffmadarak bukkannak fel valamennyi történetben, próbára téve a lányok rátermettségét: álarcaik mögül ideális esetben elvarázsolt királyfik kerülnek elő, hogy pontot tegyenek a kalandok végére. Fordulatos, nem ritkán erőszakos cselekmények ugyanis bőven akadnak, mesénként legalább egy egész életre való. Habakuk különös nevű lányai éppúgy vonzzák a bajt, akár csak a jószerencsét. A népmesei elemekkel operáló fabulákban persze mindig van egy segítő, aki a kalamajkába keveredett főhőst feltétel nélkül kihúzza a pácból.

A hagyományos népmesei alkotóelemek egy valószerűtlen, még mesei tekintetben is szürreális világba szövődnek bele, különös ízekkel fűszerezve a szövegeket, ismeretlen univerzumokba röpítve az olvasót, aki optimális esetben szülő és gyermek együtt, ugyanis több minden is magyarázatra szorul: ritkán használt kifejezéseken, szófordulatokon, gonoszságon és hősiességen, de akár a királylányok nevein is lehet közösen gondolkodni.

A főhősök között nincs két egyforma, vagy akár csak hasonló tulajdonságokkal megáldott királylány, mind a negyvenen teljesen eltérő karakterrel bírnak. Van köztük kényes, nyűgös és pityergős, ugyanakkor vakmerő, túlbuzgó és kevély is akad: a könyv lapjain ki-ki megkapja a vérmérsékletének megfelelő, megoldásra váró életfeladatát, és ezt a világ legtermészetesebb dolgaként fogadja és próbálja megoldani. Dolga végeztével nem csupán a hőn vágyott szerelmet nyeri el, de jelleme is kiegyenesedik, ezáltal pedig apjuk is egyre tapasztaltabbá és bölcsebbé válik.

A történetet egyes szám első személyben, maga az író meséli el, mintha ő is másoktól hallotta volna, erősítve ezzel a népmesei vonalat, mesélés közben azonban kiszámíthatatlanul váltakozik jelen és múlt, meghatározható idődimenzión túlivá emelve a cselekményt. Megesik, hogy egy-egy fejezet alatt tíz év is eltelik, hiszen várni kell az átok megtörésére, a varázslat feloldására.

A könyv, vagy nevezzük inkább (háromszázhárom oldalas) kódexnek, királyi külcsínt kapott, minden szempontból tekintélyes borítójára arany betűkkel került rá a cím, és arany madarak röpködnek az egyik királylány képkereteként szolgáló virágdíszítésen keresztül. Kürti Andrea csodafestményeken örökítette meg a gyönyörű királyi sarjakat, minden mese közepén ott tarkállik a címszereplő, attribútumával egyetemben, de fejezetenként szigorúan csak egyetlen egyszer. Szemet gyönyörködtető nyugvópontok ezek a kacskaringósra szőtt történetekben, amelyen minden érzékszervével szívesen időzik az olvasó: megjelenik rajta a szóban forgó szereplő összes lényegi vonása, de valamilyen különleges, cseppet sem szokványos festői látásmódban. Fotóalbum is lehetne a könyv, melyhez régies nyelvezetű jegyzeteket készített valamely felmenő, bölcs tanulságot hagyván utódaira. Szinte megmozdulnak az illusztrációk, magukba sűrítve minden egyes leírt betűt.

A könyv legelső lapján, rögtön a cím alatt maga Habakuk is megjelenik egy kósza pillanatra, lapozván egyet pedig, fényképes medálba zárva az eltávozott királynő is, aki képes volt életet adni negyven gyönyörű leánygyermeknek. Mindegyik illusztráció a nőiség ünnepe is egyben, megjelenítik nemünk szimbólumait, legyen az virág, különleges kelméből készült szoknya, kecses mozdulat, vagy ragyogó, égszínkék hajkorona. Az arckifejezések, de még a szemek is beszédesek, és ugyanúgy a  női lélek legféltettebb titkait tárják fel, ahogy maguk a mesék.