A Fyris patakon túl, a város legmagasabb pontját uraló kastély lábainál található az egyetemi füvészkert, piramisra nyírt puszpángokkal és a végső dolgokról szóló kérdésekkel.

Az eszkatológia bokrait elhagyva a kötelező gyakorlatok után a Norrland növényeit bemutató sziklakertet szemlélem. Az ottani növénytani kutatások atyja, a präst (lelkész/pap) és botanikus Lars Levi Laestadius vajon hogy érezte magát, amikor a számik földjéről Uppsalába érkezett? Megértené, hogy mennyire szeretném, ha az otthonom az otthonom maradna?

Lars Levi visszamehetett később. Én édesanyám halála óta küzdök ezért. Amikor meghalt, a testvérem nem engedte, hogy a saját otthonomban lehessek. Hogy a gyászmunkát elvégezhessem. Édesapám, akinek még édesanyám súlyos betegsége alatt új nővel lett viszonya, majd abból gyerek lett, erre a hallgatásával, passzivitásával még fel is hatalmazta.

Nem érdekelte, hogy a testvérem kizárt az otthonomból. Az sem érdekelte, amikor a testvérem rám támadt, hiába kértem tőle, hogy hadd maradhassak, nem több, mint két órát a saját szobámban. Ha már a hiányok felől tájékozódom: az együttérzés, a megértés teljes hiányát tapasztaltam meg az ő részéről. A testvérem felől pedig az erőszakot.

A látlelet, amit a traumatológián utána felvettek, nem szólt a halálfélelemről, amit akkor átéltem. Nem szólt arról, hogy a szeretetet kettős értelemben is elárulták. Nem szólt a rettegésről és a menekülésről. A veszteségről és annak gyászáról sem, amit az jelent, hogy ők már nem azok számomra, akiknek gondoltam őket.

A sziklakert köveit vizslatom. Ezért hát a kilenc év. A köveket odatelepítették a kertbe, ahogy a növényeket is, amelyek Laestadius szűkebb hazájában honosak, mert szükségük van rájuk. Azokba kapaszkodnak a gyökereikkel. Másképp nem megy. Ultima ratio.

Látnivaló mégis. Pedig néha csak egész apró különbségek vannak. Hosszú időre van szükség, hogy akár csak egy centit is nőjenek. Az idő számukra is telik, de majdnem láthatatlanul. Így élnek. Pontosan jelzik, hogy „van itt egy égtáj, a neve észak” (Nyelvterület). Segítenek, ha eltévednék.

Aztán majd itthon találkozunk.