A felolvasást követően Borsik elsőként rap korszakáról kérdezte a költőt a valóság megmutatása és az őszinteség hívószavai mentén. Bár Závada saját bevallása szerint szeparáltan kezeli a két féle szövegalkotást, mégis vannak összefüggések a rap szövegei és a versei között, például a rejtőzködésre való hajlam. Erre a rejtőzködő attitűdre hozta fel példaként Borsik a dobozokat és a kastélyt, amelyek visszatérő motívumai voltak a korábbi munkáknak. Az Ahol megszakad című első kötete egy vallomásosabb hangon szólalt meg, azonban „az elbújásra alkalmas rekeszek” már ott is megjelentek. Jelen kötete ismét egy rejtőzködő attitűdöt mutat fel, ahol is az éngép írja Závada Péter verseit. Az első szövegciklus az [e]lső fejezet, melyben az Éngép megírja Závada Péter tárgyias verseit címet viseli. Ez az éngép a közvetítő és a határ is a szöveg és a költő között; segítségével a háttérben tud maradni a szerző, képes elhatárolódni a szövegektől, amíg végül kölcsönösen le nem tudják tagadni egymást.

Borsik Miklós felidézte, hogy a napokban szembesült a csömöri hamvasztóüzem kéményére írt egészen abszurd üzenettel, amely a magunkban hordozott csodákat hirdeti. Ezeknek a definiálatlan csodáknak a mentén kérdezte a költőt, szerinte az éngép lehet-e ez a magunkban hordozott csoda. Válaszában Závada az éngép bizonytalan jellegére reflektált, kiemelve, hogy szerinte az nem valami, ami bennünk van, hanem sokkal inkább egy működésmód, ami a nyelv folyamatos önszervező és autopoetikus repdrodukcióját hivatott reprezentálni. A deleuze-i assemblage fogalmát említette még Závada, illetve kiemelte, hogy az éngép a nyelv működését próbálja leírni, miközben mindig valahogyan az ént is igyekszik színre vinni és így egy „palimpszeszt-szerű egymásra ragasztott szöveguniverzum” épül ki.

A tárgyias költészethez fordulást Závada az autofikciós trendre való nem tudatos reakcióként magyarázta. A kötet játszik az olvasóval, irónia tárgyává teszi az életrajzi vonatkozásokat. Ennek példájaként említette, amikor az éngép megírja Závada Péter élettörténetét. A költő az erős Nemes Nagy Ágnes-hatásról is beszélt, hiszen nála találkozott először azzal a tárgyiassággal, amit később ő is igyekezett beemelni saját költészetébe. Nemes Nagy mellett Tandori és Oravecz Imre is kapcsolódási pontokként jelennek meg az Éngép szövegei mentén. Tandori Dezső Töredék Hamletnek című könyvét Borsik a motivikus és tartalmi kapcsolódása révén hozta szóba. A Töredék egy egészen más hangon szólal meg, mint Tandori többi műve. Závada a Tandori életművet a költő életének a performatív színreviteleként értelmezte, kiemelve, hogy egy túlélési stratégiát lát tematizálódni Tandori esetében. Harmadik kapcsolódási pontként Oravecz Imre neve hangzott el a koncepciós művészet fogalmával. Oravecz köteteinek eltérő hangvételeit Závada a képzőművészet koncepciós jellegéhez hasonlította, mivel ahhoz hasonlóan Oravecz sem egy állandó beszédmódot alkalmaz, hanem mindig keres nyelvet ahhoz, amiről éppen beszélni szeretne.

Az elrejtőzésre alkalmas helyek mellett a mitologikus emelek és utalások is visszatérő elemei Závada Péter költészetének, aki az antikvitáshoz való kötődést „modernista, retrográd vonzalomként” jellemezte. Borsik felidézte az ércbika történetét, amelyet a kötet Kierkegaard értelmezéséből kiindulva majd azt tovább gondolva jelenít meg. A bika belsejében kínhalált haló embert a filozófus a költőhöz hasonlította, ezt a gondolatmenetet folytatva értelmezte Závada az ércbikát a vers metaforájaként. Závada úgy fogalmazta meg, hogy „önmagunkat kényszerítjük bele a versbe”, ahol a haláltusa hangjai befogadható zenévé válnak; ennek a képi metaforája lesz az ércbika.

Az intertextualitás szintén visszatér Závada köteteiben, Borsik erről a rétegzettségről kérdezett az est zárásaként. Válaszában Závada kitért arra, hogy az ember néha nem emlékszik jól, vagy átemlékszik és így tudnak az intertextusok egymása rakódni. Emellett felhívta a figyelmet az eredetiség kérdésére is, mivel például Shakespeare esetében nem teljesen magától értetődő, hogy mit is tekintünk eredetinek.

Az estet a nyitáshoz hasonlóan felolvasás zárta, így egy teljes kört írt le a bemutató. A közönség a frissen vásárolt kötettel izgatottan állt sorba a kihelyezett asztal előtt, hogy mielőbb dedikáltatni tudja azt a szerzővel. 

Fotó: a Jelenkor Kiadó Facebook-oldala