A magyar animáció ezer szállal kötődik Kecskemét városához, az idén fennállásának kerek negyvenedik évfordulóját ünneplő fesztiválon ismét az Alföld legszebb szecessziós városában gyűlt össze a hazai és régiós animációs filmes szakma.

Az igény, hogy önmaga narratíváját létrehozza és gondozza, a seregszemle – és vele az egész magyar animáció – történetének alakulására reflektáljon, kifejezetten pregnánsan megmutatkozik.

A fesztivál központjában, a Hírös Agórában, melynek Színháztermében egyebek mellett esténként a versenyprogramot is vetítik, a földszinti galériatérben plakátkiállítás és az elmúlt negyven évet könnyedén átfogó történeti gyorstalpaló várja a nézőket. A vetítéseken túl a kísérőprogramok között is találunk ezt a szándékot erősítő eseményt – nem meglepő például, hogy az idén a zsűriben is feladatot ellátó Varga Zoltán animációszakértő filmtörténész legújabb kötete, a Magyar animációs rendezőportrék a fesztiválon mutatkozott be, egyebek mellett A magyar diafilmgyártás története (szerző: Lendvai Gabriella és Bíró Ferenc), valamint A magyar animációoktatás jövője – Kihívások és fejlődési irányok (szerző: Petri Zsolt, Dr. Cseporán Zsolt és Dr. Kollarik Tamás) című könyvekkel együtt. A pezsgő szakmai életet országos szinten támogatni igyekvő törekvésekből sincs hiány, a Magyar Animációs Alkotóművészek Szövetsége ugyancsak a KAFF-on tartotta az animációs ökoszisztéma fenntartásáról szóló kerekasztalbeszélgetését, amelyen az NFI-vel és a MOME-val e célból folytatott tárgyalássorozatról is beszámoltak. 

A szakmai programokon kívül a tematikus filmvetítésekben is megjelenik a történeti szemlélet és a gazdag magyar animációs hagyomány gondozása, legyen szó a tematikus retrospektívekről, vagy a kifejezetten széles közönségnek szóló, a főtéren megrendezett szabadtéri vetítésekről, ahol a Szaffit, Az idő urait, a Hófehért, vagy akár az instant klasszikusok közül a Kojot négy lelkét láthatják a fesztiválozók. A KAFF-nak különösen fontos elemei továbbá a Panoráma programok, vagyis azok a hasznos, látókörszélesítő vetítések, amelyeken a nemzetközi nagytestvér, az Annecy Nemzetközi Animációs Filmfesztivál tavalyi felhozatalának legjobbjait vetítik le, illetve a kortárs portugál és kínai animáció is kapott egy-egy blokkot. Az idei év díszvendégei egyébként a skandináv országokból érkező Északi animációk, amelyből három egyórás válogatást is bemutat a fesztivál.

Az Információs program keretében vetített televíziós sorozatok és diákfilmek mellett mindig nagyon izgalmas az ún. Alkalmazott animáció-szekció is, ahol a legkülönbözőbb típusú, kreatív ipari rendelésre gyártott munkát tekinthetünk meg. Idén az Én Budapestem applikáció pályázata, az Aranycsapat tagjairól készült egy perc alatti hangulatvideók és az idén 110 éves magyar animáció emlékéve uralták ezt a csoportot, de felbukkantak zeneszámokhoz (Dzsúdló, Kőváry Funk, perpetuum) készült klipek, filmfőcímek és reklámok is.

Az egész estés filmek kategóriájában hazai pályán Pálfi Zsolt Csongor és Tündéje, valamint Csáki László Kék Pelikánja versenyzett – híven tükrözve, hogy az animáció, noha nagy jelentőségű a gyerekeknek szóló mozgóképi műfajokban, a kategória keretei mégis jóval túlnyúlnak a közkeletű „rajzfilmes” sztereotípiákon, lásd Csáki animált dokumentumfilmjét, melyről kritikánk itt olvasható. A nemzetközi mezőny ennél valamivel egységesebb képet mutatott, megmérettette magát ugyanis egyebek mellett az Oscar-díjas litván Áradás, a belga Sirocco és a szelek királya, a francia-olasz Csirkét Lindának!, a spanyol A Szultána álma és a cseh-magyar-szlovák koprodukcióban készült Tom, Polli és a varázsfény, amelyek technikai kivitelezésükben és látványvilágukban ugyan eltérőek, de döntően a kisebb-nagyobb gyerekkorosztálynak szólnak.

Nem így a rövidfilmes versenyprogram, amelyet uraltak a mára többé-kevésbé kodifikálódott (de mindenképpen jól megkülönböztethető) látványvilággal rendelkező MOME Anim-alkotások, amelyekben az animációs filmtől elidegeníthetetlen képlékenység és metamorfózis, valamint a legkülönfélébb testi érzetek nyertek kreatív vizuális megfogalmazást, úgy mint idegenség (Balogh Mirjana: Wish You Were Ear), obezitás (Priorelli Sára: My Good Boy), szexuális vágy (Traub Viktória: Cipők és paták). A művészi alkotás és a létezés mibenlétéről, e kettő kapcsolatáról szól a seregszemle két ámulatba ejtő módon kivitelezett festményanimációja, Ulrich Gábor Annecybe is meghívott, egy madár röptéről és egy ihletét vesztett zongoraművészről szóló Capricciója, és a hasonlóképpen nemzetközi szcénában is ismert Klingl Béla Alkotás című filmje, amely egyetlen festővásznon leélt életet mutat be lenyűgöző absztrakciós készséggel és mesterségbeli tudással.

Az idei mustra egyik legemlékezetesebb darabja ismét a markáns egyéni vizuális stílussal és jól felismerhető tartalmi motívumokkal dolgozó Tóth Luca egyszerre szürreális és nagyon vicces, játékos és reflexív Vegan Mayo című alkotása, amelynek középpontjában egyszerre áll a nőkkel szemben megfogalmazódó (ön)elvárások roppant súlya és egy virsli.