Darida Veronika tanszékvezető nyitotta meg az emléknapot. Elmondta, hogy egy nappal Tolnai halála után, a március 28-án tartott Bacsó Béla konferencián beszéltek a résztvevők arról, hogy közösen kellene egy megemlékezést tartani. Viszont nem volt elég idő ahhoz, hogy egy konferenciát szervezzenek, ehelyett négy kerekasztal-beszélgetést lesz. Hozzátette, remélik, ez az emléknap csak a kezdeti lépés és a jövőben több Tolnai Ottóról szóló konferenciát rendeznek majd.

A beszélgetések szekciókra bontva Tolnai életművének különböző területeit közelítették meg. Az első szekció a költészetéről szólt, Terék Anna, Borsik Miklós, Parti Nagy Lajos és Schein Gábor részvételével. A moderátori székben Závada Péter ült, aki elsőként azt kérdezte a résztvevőktől, mikor találkoztak Tolnai lírájával, illetve mi az ősélményük ezzel kapcsolatban.

Borsik Miklós elmondta, hogy egyetemi évei alatt fokozatosan egyre jobban belemerült Tolnai költészetébe, ez pedig az utóbbi években tetőzött.

Parti Nagy Lajos először a nyolcvanas évek elején találkozott Tolnaival, 1988 óta szorosabb a kapcsolatuk. Akkor találkozott Tolnai lírájával, amikor a Jelenkor szerkesztője lett, a Világpor című kötet volt a kiindulópont számára. A Költő disznózsírból című interjúkötet megjelenésével kapcsolatban kerültek közelebb. Parti Nagy Tolnaival készített rádióinterjúja alapján készült el a kötet. Azt viszont hozzátette, hogy mindezek ellenére irodalmilag mindig meg tudja lepni őt lepni Tolnai. Schein Gábortól megtudhattuk, hogy a nyolcvanas évek végén kezdett Tolnait olvasni, a Vidéki Orfeusz kötetet. Más volt ez a könyv, mint amit az irodalomról gondolt, ugyanis egy decentralizált kulturális képet festett le. A világ, amiről szól, viszont ismerős volt, ugyanis édesanyja bácskai, ezért a kötet hatására felsejlettek gyerekkori emlékei.

Závada ezután megkérdezte a résztvevőktől, számukra mi az, ami kezdetben elidegenítő volt Tolnai lírájával kapcsolatban.

Terék Anna elmondása szerint Tolnai költészete elsőre furcsa. A Doreen 2 Tolnai egyik közismert verse, ez viszont nem feltétlenül a legszerencsésebb első találkozás. Tolnai lírája ugyanis néha piszkál, néha idegesít, de nem hagy nyugodni, és az ember mindig visszatér hozzá.

Borsik Miklós szerint rá is átragad az a lelkesedés, amivel Tolnai a leíráshoz fordul. A „kire hatott Tolnai költészete?” feltevésre Parti Nagy kiemelte, hogy a familiaritás és a ruralitás nagy hatással volt rá. Tudja prózaként is olvasni Tolnai verseit, és versként a prózáját, ami fontos számára, ugyanakkor ellene is kell tartani, mert szerzőként könnyen beleeshet ebbe a beszédmódba, és akkor már csak imitál.

Schein Gábor szerint a hatás lehet közvetlen, de alkatilag különbözik Tolnaitól, ebből a távolságból pedig, ha tolnais elemeket enged be a költészetébe, akkor parodisztikussá válik. A másik hatás számára a vágy volt, ami jóval áttételesebb. Jól esett számára túllépni a saját alkatán, amely elvitte lehetőségeinek határvidékére. 

Terék Anna elmondta, hogy a vajdasági magyar irodalom alapvetően „Domonkos István- és Tolnai-párti” Tolnai lírájában könnyű szerinte beleragadni.

Závada kiemelte, hogy a hatvanas és hetvenes években volt egy lírafordulat, viszont Tolnai lírája csak a nyolcvanas években jelent meg. Feltette a kérdést mindenkinek: miért nem jelent meg korábban, a hatvanas-hetvenes években Tolnai?

Schein Gábor válaszából kiderült, hogy Tolnai mint határon túli magyar író volt elsősorban ismert, viszont ez a fogalom leginkább Erdélyre vonatkozott. Fix koncepciók társultak a fogalomhoz, és mivel rossz volt a közlekedés a merev anyaország és a határon túliak között, Tolnai nem fért bele ezekbe a koncepciókba.

Parti Nagy Lajos szerint ehhez hozzátartozik az is, hogy mi a státusza a jugoszláv és az erdélyi magyar irodalomnak. Erdélyt jobban ismerték az anyaországiak, a jugoszlávot kevésbé. „A kánonképzés irigy, és nem kellett még egy réteg a határon túli magyar irodalomhoz” – mondta.

Parti Nagy Lajostól kérdezte meg Závada, hogyan készült a Költő disznózsírból című interjúkötet. Parti Nagy elmondta, hat napon keresztül körülbelül harmincórányi anyagot vettek fel, ami végül le is ment a rádióban. Tolnai ezután megírta belőle ezt az esszéregényt. 

Závada Péter megemlítette, hogy Tolnainál sokszor jelen van a szándékolt infantilizmus, ráadásul egyes karakterek kapcsán fontos a mentális betegség témája is. Majd megkérdezte: mi a megkapó abban, ha a szokványostól eltérően gondolkodó embereket mutat be?

„A bolond kimondhatja az igazat” - válaszolta Terék Anna, mert rajta nem kérik számon, és éppen ezért érdemes rájuk hallgatni. Jó módszer az ő szájukba adni ezeket a mondatokat.

Margócsy Istvánt érdekes szempont szerint emelte be a beszélgetésbe Závada: Margócsy különválasztotta a szó- és mondatköltészetet. Borsik Miklós ezzel kapcsolatban elmondta, hogy a Wilhelm-dalok, avagy a Vidéki Orfeusz című kötet szóalapú, és szekvenciák jönnek létre benne. Závada felhozta, hogy a kortárs lírában újra megjelent a hosszúvers, és a szerzők próbálnak kitartottabb hangot megütni. Terék Annához a hosszabb versek állnak közel, azokkal tud hangulatokat megragadni, míg Schein szerint az optimalitást kell elérni, arra törekedve, hogy semmi felesleges ne maradjon a szövegben.

Parti Nagy a formához kötötte a szövegek hosszát hiszen, ahogy mondta nincs például hosszú szonett. A Tandori-féle félhosszú vers azonban Tolnainak is jól állt – tette hozzá. Parti Nagy Margócsy felosztásához is visszakapcsolta a beszélgetést: szerinte Tolnai lírája a szóköltészetbe, Tandorié pedig a mondatköltészetbe tartozik.

Rövid szünetet követően folytatódott az emléknap a II. szekcióval, amely Tolnai prózáját vette górcső alá. A beszélgetésben Visy Beatrix, Mikola Gyöngyi, Bazsányi Sándor és Orcsik Roland vettek részt Károlyi Csaba moderálásával. A bevezető kérdés nagyon hasonló volt a korábbi szekcióhoz: ki, mikor és melyik Tolnai prózával találkozott először?

Mikola Gyöngyi egyetemistaként ismerte meg Tolnait, amikor egy interjúköteten dolgozott, ami a vajdasági magyar írókról szólt. Első prózaélményére azonban nem emlékszik vele kapcsolatban, viszont elmondta, több találkozás után Tolnai megkérte, szerkessze a szövegeit, és onnantól kezdve került szoros kapcsolatba, mind a szerzővel, mind pedig a szövegeivel.

Bazsányi először Wilhelm-dalok című kötetet olvasta, de Tolnaihoz köthető prózaélménye a Kékítőgolyó című novelláskötet volt. Idézett egy mondatot is a szerzőtől: „Prózát írok, de inkább a vers és a próza közti műfajban érzem otthon magam.”

Visy Beatrix egyetemi évei alatt átsiklott a művein, és később, amikor az OSZK-ban dolgozott kért ki pár kötetet, köztük a Világport.

Orcsik Roland egyik barátja révén ismerte meg Tolnait. Először ő is a Wilhelm-dalokat olvasta, prózáját pedig az Ex Symposion folyóiratban. A Rovarház című regény volt letaglózó olvasmány számára.

Károlyi ezt követően arra volt kíváncsi, milyen a viszonyban áll Tolnai költészete és prózája a résztvevők szerint. Mikola Gyöngyi a motívumokat emelte ki, amelyek nem annyira kötődnek műfajokhoz, egyben nehéz megvonni a határt próza és vers között.

Akart-e nagy formát alkotni Tolnai? – kérdezte a moderátor.

Visy Beatrix ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy Tolnait sokszor az úgynevezett „se-műfajokba” sorolják. Szerinte nem is kell egyértelműen besorolni. A Gogol halála – Virág utca 3 című kötet például jobban összemosódik a lírával. Hozzátette: Tolnai a 2000-es évektől kezdve törekszik nagyobb szerkezetek megvalósítására.

Bazsányi azt tapasztalta, hogy Tolnai szövegeinél érezhető egy jelenlét egy külön világban. Szókratészt és Platónt hozta fel, mint az irodalom kezdetét és elmondta, hogy szerinte Tolnai Szókratész és Platón is egyszerre. Tolnai prózája sokszor a kép felé halad - mondta Orcsik Roland. Verseiben a ritmus szinte zeneként van jelen és ez a prózájára is jellemző, például a Rovarházban is vegyíti a kettőt. Visy szerint Tolnai írásaiban az élőszóban való gondolkodást, annak illúzióját adja meg.

A Költő disznózsírból című kötettel kapcsolatban felmerült, mi a különbség a regény és e között az interjúkönyv között.

Bazsányi kifejtette, hogy az interjúregénynek jól áll a terjengősség, míg a Szeméremékszerek című prózafolyamnak nem. Mikola a kötet interjúformáját emelte ki, hozzátéve, hogy, „tolnais” lett a végeredmény: gondolkodása esszéisztikus, és ez jellemző a szövegeire: a válaszokkal saját írói önéletrajzát írta meg.

Visy a Bazsányi által említett két könyvre is reagált, szerinte más a megszólaló pozíciója a Szeméremékszerekben és az interjúregényben. Orcsik a Költő disznózsírból-t regényként is tudja olvasni, hiszen úgy gondolja a kérdező lehet képzeletbeli szereplő is: a kötet a valóságosat átbillentette az imagináriusba, a régi szentéletrajzokhoz hasonlóan.

Zárásként Károlyi megkérdezte, milyen hatással volt a vajdasági magyar irodalom a magyarországira. A szó Orcsiknál maradt: Jugoszláviában a hatvanas években kinyílt a világ, viszont a hivatalos kultúrpolitika miatt ez annyira nem hathatott Magyarországon. Visy megjegyezte, elképesztőnek találja, hogy ebben az időszakban mennyi újítás volt a vajdasági magyar irodalomban. A külföldi hatásoknak köszönhetően megelőzte a magyarországi irodalmat.

Fotók: Szűcs Hanna, Horváth Máté, Gálos Viktor (Tolnai Ottó portréja), ELTE Esztétika Facebook oldala