Előzmények

2024. július 12-én jelent meg Eminem tizenkettedik stúdióalbuma, amely – nem meglepő módon – szélsőséges reakciókat váltott ki mind a kritikusok, mind a tágabb közönség körében; és amelyet egy tudatosan felépített marketingkampány vezetett fel. Ez önmagában is szokatlan volt, hiszen Eminem 2017-es Revival című lemeze óta minden kiadványa előzetes bejelentés és reklám nélkül jelent meg. A kampány központi narratívája Slim Shady, az előadó legendás alteregójának meggyilkolása köré épült, a nyomozás és a horrorisztikus feltámadás dramaturgiájával.

Az előző lemez óta eltelt idő a második leghosszabb szünetet jelentette Eminem pályafutásában – csak az Encore és a Relapse közötti időszak volt hosszabb. A 2004–2009 közötti évek különösen izgalmasak voltak a hiphopban: ekkor történt a műfaj egyik szimbolikus generációváltása. Emlékezetes példa az XXL magazin címlapja, amelyen egyszerre szerepelt 50 Cent és Kanye West – az előbbi az oldschool, az utóbbi a kísérletező, progresszív irányzatot képviselve. A „csatát” Kanye West nyerte meg, aki később a hiphop egyik leginnovatívabb producerévé vált. A műfaj albumstruktúrái, hangmintái és vokális kísérletei azóta látványosan átalakultak.

Eminem 2009-es visszatérése a Relapse albummal nem aratott osztatlan sikert, egyrészt a mesterségesen felvett, komikus akcentus, másrészt az érdemi művészi innováció hiánya miatt. Azóta azonban az album kultikus státuszt nyert a horrorcore alműfaj rajongóinak körében. Az igazi visszatérést a 2010-es Recovery hozta meg, amely nyitottabb, sokszínűbb produceri munkával és innovatív hangzással reflektált a hiphop változásaira. Az olyan dalok, mint a Not Afraid, új attitűdöt képviseltek: a kölcsönös segítség és önfelvállalás üzenetével korábban ismeretlen tónust hoztak Eminem életművébe.

Ütköző attitűdök

A The Death of Slim Shady a szerző különböző alteregóinak párbeszédére épül. Slim Shady és Marshall Mathers kettőssége már az 1999-es, The Slim Shady LP-n is megjelent, a hallgatók számára a kezdetektől fogva állandó értelmezői kihívást jelent annak azonosítása, hogy az egyes dalok megszólalói pozícióját a Marshall Mathers–Eminem–Slim Shady hármas melyik alakja tölti be. Ezúttal azonban a két hang szembe kerül egymással: a provokatív, polgárpukkasztó Shady-t igyekszik legyőzni a reflektáltabb, önkritikusabb Marshall. Az így létrejövő album széles spektrumon mozog: a nyers, trágár számoktól egészen a személyes, megrendítő vallomásokig. Az album olyan társadalmi kérdéseket érint, mint a transzneműek jogai, a politikai korrektség túlzásai, a cancel culture, a függőségek, a gyermekkori traumák, valamint a hírnév és a siker múlandósága. A Road Rage című dal például a modern társadalmi attitűdöket kritizálja az elhízás és a zaklatás témáin keresztül, és jó példája annak, miként képes egyetlen kompozícióban egyszerre működni a két ellentétes hang, egymást kiegészítve és ütköztetve.

Az identitás és a múlt feldolgozásának narratívája

A The Death of Slim Shady (Coup de Grâce) egyik legizgalmasabb rétege az identitás és az önazonosság kérdése, amely Eminem pályáját kezdettől fogva meghatározza. A rapper három arca – Slim Shady, Marshall Mathers és Eminem – a művészi önkifejezés különböző aspektusait képviselte: Shady a kontrollálatlan ösztönöket, a brutalitást és a groteszk humort, Mathers a sérülékeny, személyes hangot, míg Eminem a világsztár státusz mögötti közvetítő pozíciót. Az új album azonban nem pusztán váltogatja ezeket a hangokat, hanem konfrontációt teremt közöttük. A Guilty Conscience 2 egyik kulcssora így fogalmaz: „I gave you power to use me as an excuse to be evil / You created me to say everything you didn’t have the balls to say.”

Ez a két sor szinte programadóként utal arra, hogy Slim Shady valójában Marshall elfojtott indulatainak, tabudöntő vágyainak kivetülése, amelyet most a szerző tudatosan próbál kontroll alá vonni. A narratíva lényege tehát nemcsak a botrányhős „meggyilkolása”, hanem az identitás integrációjának kísérlete is. Kulturális kontextusban ez azt is jelentheti, hogy a provokációra épülő alteregó elveszítette korábbi erejét: amit a ’90-es évek végén tabudöntésként éltek meg, az a 2020-as évek társadalmi diskurzusaiban már másképp rezonál.

A másik hangsúlyos réteg a függőségek és a múlt feldolgozása. Eminem pályája mindig is összefonódott a drog- és alkoholfüggőség témájával, korábban anyja függősége, majd összeomlásától saját küzdelmei kapcsán, a kilábalás története pedig központi témává vált az elmúlt másfél évtizedben. A Somebody Save Me sorai ennek a küzdelemnek a tragikumát ragadják meg: „Sorry that I chose drugs and put 'em above you / Sorry that I didn't love you enough to / Give 'em up, how the fuck do / I not love you more than a pill?”

Az önpusztító minták és a függőség terhei ebben a narratívában szoros kapcsolatban állnak az alteregó konfliktusával: Slim Shady a sötét, kontrollálhatatlan erők szimbóluma, amelyek a múlt traumáiból és a függőségekből táplálkoznak. A „halál” tehát nemcsak a botrányhős eltemetését, hanem a függőségből fakadó démonokkal való leszámolást is jelenti.

Az album így egyszerre kínál személyes vallomást és kulturális allegóriát. Eminem saját története – a szenvedélybetegségekkel való küzdelem, az identitás integrációjának igénye – egy generáció kollektív élményét is megszólaltatja a szerhasználat és a társadalmi széthúzás kontextusában. A The Death of Slim Shady ezért nem csupán provokatív botrányalbum, hanem egy mélyebb önreflexió és múltfeldolgozás dokumentuma is, amely újfajta olvasatot kínál az előadó teljes életművéhez.

Recepció

Bár Eminem szövegeinek összetettsége és minősége vitathatatlan, visszatérő kritika a dalstruktúrák egyszerűsége. Erre látványos példa a Brand New Dance című szám, amely eredetileg a 2004-es Encore-ra készült, ám csak most került nyilvánosságra – szerkezeti egyszerűsége sajnos ma sem tér el az újabb daloktól. Mindez arra világít rá, hogy a dalstruktúrák terén Eminem nem tudta követni a fiatalabb, kísérletezőbb alkotók innovatív megoldásait. Érdekes összevetésként említhető Tyler, the Creator legutóbbi albuma, amelynek kapcsán az előadó hangsúlyozta: számára az alkotói szabadság éppen abban rejlett, hogy nem követte a rapalbumokra vonatkozó kortárs elvárásokat, nem törekedett bonyolult szerkezetekre, hanem hagyta szabadon kibontakozni a dalokat, és az egyszerűségükben találta meg az értéküket.

Érdekes módon a kritikusok és a rajongók közötti szakadék mélyebbé vált a korábbi lemezekhez képest is. Míg a The Death of Slim Shady azonnal népszerű Eminem-albummá vált, a szakmai visszajelzések jelentős része negatív. Gyakran nem zenei, hanem erkölcsi szempontok mentén bírálják – például a trágárság vagy a politikai inkorrektség miatt –, miközben a műfaj lényegi sajátosságait figyelmen kívül hagyják.

Ez a felszínesség az előadó szövegeiben is tematizálódik. Különösen izgalmas, hogy Eminem nemcsak társadalmi jelenségekre, hanem magára a kritikusi pozícióra is reflektál. A Habits című számban például felveti, mennyire vehetők komolyan a sokszor privilegizált helyzetből származó „szakmai” értékelések. Másutt ironikusan reagál arra, milyen irreális elvárásokat támasztanak a kortárs előadókkal szemben.

Az sem mellékes, hogy a rapről gyakran olyan kritikusok írnak, akik nem rendelkeznek kellő kompetenciával a műfaj értelmezéséhez. Jó példa erre a Pitchfork egyik írása, amelyet egy meditációs zenével foglalkozó szerző jegyzett. Erre reagált Eminem közeli alkotótársa, Deaun is, aki a Pitchfork és a Vanity Fair, valamint a Vogue kapcsolatát bírálta, utalva arra, hogy a divat és a high-end fogyasztói kultúra fókusza ellehetetleníti a hiphop hiteles értékelését.

A The Death of Slim Shady egy olyan kulturális önértelmezés, amelyben Eminem saját pályafutását, alteregójának örökségét és a hiphop történeti fejlődésében betöltött szerepét is újragondolja. Az album egyszerre reflektál a múlt provokatív gesztusaira és jelöli ki a rapper jelenlegi pozícióját a globális zenei térben. Bár a recepció vegyesnek mondható, a diskurzus, amely a lemez körül kibontakozott, jól mutatja, hogy Eminem továbbra is képes meghatározó módon alakítani a hiphopról és a populáris kultúráról folytatott párbeszédet. Ugyanakkor megállapítható, hogy a lemez inkább az életmű elkötelezett követőinek és értő ismerőinek kínál új perspektívákat, míg az átlaghallgató számára kevésbé hozott revelatív élményt. Nem forgatta fel a hiphop műfaji kereteit, de fontos figyelembe venni, hogy Eminem pályáján már születtek paradigmaváltó alkotások. E kritikai szempontok mellett a The Death of Slim Shady mégis izgalmas állomás, ami egy korszak lezárását, és talán egy új periódus kezdetét is jelenti.

Eminem: The Death of Slim Shady (Coup de Grâce), Shady Records, Aftermath Entertainment, Interscope Records, 2024.