A Marczibányi Téri Művelődési Központ adott helyet a NEM OKÉ kampány bemutatkozó premier eseményének. Megvalósulását a II. kerületi önkormányzat, a II. kerületi Család- és Gyermekjóléti Központ és a BRFK Bűnmegelőzési Osztály biztosította. A Delta Produkció stábja és Gerlóczi Judit, a kampány megálmodója, főszervezője a hagyományos színházi kereteken és a történetmesélésen túl megpróbált szakmai szervezeteket bevonni a hosszútávú misszióba. Így született néhány pszichológus és az UNICEF bevonásával egy három éve tartó kutatás, amely a Darázs elnevezésű színházi előadás köré épülő érzékenyítő, a feldolgozást elősegítő programmá vált. A darab olyan hatással volt a nézőkre, hogy nem akartak rögtön hazamenni az előadás után, hanem szerettek volna tovább beszélgetni róla a színészekkel. Emellett a tömegigény mellett már nem lehetett szótlanul elmenni. Az esemény után egy héten belül több mint 4000 jelentkező küldte be az anyagát, ezt követően pedig országos szinten is egyre többen jelentkeztek a felhívásra. „Nem lehetett a továbbiakban figyelmen kívül hagyni, hogy darázsfészekbe nyúltunk.” - meséli Gerlóczi Judit. Ezen a ponton döntöttek úgy, hogy országos turnéra indulnak. 

Hajlamosak vagyunk elbagatellizálni a gyerekek kortársi bántalmazásának, a bullyingnak témakörét, elfogadjuk, hogy része a mindennapjainknak, és nem foglalkozunk vele eleget – emeli ki a rendezvény műsorvezetője, Kende-Hofherr Krisztina. „Ez egy olyan téma, amelyet az online tér és a mesterséges intelligencia egyre inkább csak elmélyít, ezáltal olyan méreteket öltve, ami mellett már nem lehet csak úgy elmenni. Társadalmi összefogásra van szükség, amely a szereplők mindegyikének ad tennivalót.” – hangsúlyozta a házigazda.

A kampány csapatának közös misszióját szemlélteti Kulcsár Gabriella könyve alapján Kende-Hofherr Krisztina: „Ha elfogadjuk azt a vélekedést, hogy a bullying helyzetek alakulásában felelőssége van a teljes iskolai környezetnek, a gyerekeket körülvevő összes szereplőnek, a normarendszernek, sőt, a tágabb társadalmi kontextusnak is, akkor elfogadjuk azt a gondolatot, hogy az iskolai közösségen túl, a társadalom felelősségvállalása, hogy gondoskodó környezetet épülhessen ki az iskolákban és a online térben is. Tehát a bullying leküzdése nem az egyénen múlik, vagy csak az iskolákon, hanem az egész társadalmat érintő feladat. A megoldás csak közösségi szinten jöhet létre. Egy megtartó közösség létrehozásával, és közösségfejlesztéssel. Ha segíteni tudunk az érintetteknek ezekben a szenvedést okozó helyzetekben, azzal az egész életükre pozitív befolyással lehetünk. Azt meg könnyen megérthetjük, hogy ez miért válik egy egész felnövekvő generáció, ezáltal pedig mindenkire vonatkozó kérdéssé és felelősséggé.”

Ezt követően a kivetítőn megjelent a Nekem való című videoklip (producer: Meister Natália Nóra). A kampány himnuszává vált dal szerzője, Nagy Dávid pedig a videó elején elmondta, hogy miért is vállalta a pártfogói szerepet. Elmondása alapján volt az iskolai zaklatás mindkét oldalán. „Általános iskolában pár osztálytársammal viccesnek gondoltuk hazakísérni a furcsa fiút az osztályunkból. A büntetésünket megkaptuk, és az élet se felejtette el nekem. Saját gyerekeim lettek, és az egyikőjük speciális nevelési igényű, így nagyon hamar megtanultam, hogy mi is a kiközösítés, mi a szülői gondoskodás és a féltés. Azért lettem a kampány egyik védnöke, mert a zaklatás nemcsak az iskolák magánügye, hanem mindannyiunk közös felelőssége. A dalt az első gyermekem születésekor írtam azzal a céllal, hogyha élete során később bármikor kételkedne magában, akkor legyen honnan merítenie. A dal üzenete az, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy.”

"Az értő közösségre és közönségre való találás lehet az első lépés a célok érdekében. Kizárólag akkor fogunk tudni eredményeket elérni, ha olyan társadalmi védőhálót alakítunk ki a gyerekek köré, amelynek minden szereplő tagja: a szülő, a pedagógus, a szakember és maguk a gyerekek is" - hangsúlyozta Kende-Hofherr Krisztina. A változás jelen esetben is lassú folyamat. Nem is kecsegtet számokban mérhető gyors eredménnyel. Ám hosszútávon kifizetődő befektetés, hiszen egy egészségesebb generáció lehet az eredménye, akik felnőve úgy dönthetnek emberi sorsokról, hogy az egy működő társadalom fenntartását segítse elő, egy olyanét, amelyben biztonságban érezhetik magukat a gyerekek is.

Sok bántalmazó korábban maga is bántalmazott lehetett, emelte ki Sulciová Silvia (See & Solve Consulting), a program egyik fő támogatója. A közbeszéd állapotát katasztrofálisnak ítélte Dr. Schwab Richárd (BiomTeam, MIND Klinika), a program másik védnöke, aki szerint a gyermekek belső világának védelmében és stabilizálásában a kultúrának kulcsfontosságú szerepe van. A harmadik fő támogató, Gazsi Zoltán szavait Kende-Hofherr Krisztina idézte. A Kék Zóna Közösség alapítója szerint hiába evolúciós előny az alkalmazkodás, nem kell mindent elfogadni. „Miért szoknánk hozzá ahhoz, ami nem oké, amire van ráhatásunk, így azon összefogással tudunk változtatni?! Az iskolai zaklatás is egy ilyen ügy.” A megfélemlítés gyermekeink harmonikus személyiségfejlődésében komoly törést okoz, ezeket a töréseket pedig viszik tovább életük során,  kihat minden közösségre, amelybe később becsatlakoznak.

Gerlóczi Judit valódi párbeszédet szeretett volna létrehozni, ennek érdekében három alappillérre építette fel a NEM OKÉ kampány szerkezetét. Elsődleges célja a figyelemfelhívás, így olyan művészeti, kulturális produkciókkal is operál, mint az esemény alkalmával is bemutatott Darázs című darab. Mindemellett ismert közéleti szereplők és szakemberek állnak ki a kampány mellett annak érdekében, hogy az iskolai bántalmazással kapcsolatos általános ismeretek minél többekhez eljuthassanak. A program második állomása az Oké Café, ahol irányított tanácskozások során, facilitátorok segítségével a gyerekeket körülvevő jelzőrendszer szereplői, illetve maguk a diákok és szülők folytatnak párbeszédet. Keresik az adott térségre szabott problémák kulcsát, az adott erőforrások mentén a megoldási lehetőségeket. A kampánynyitó esemény napján került sor az Oké Café első alkalmára is, ahol 60-70 fő részvételével órákon keresztül folyt az eszmecsere arról, hogy a II. kerületben élő gyermekek mentális jóléte miképp lehetne biztosítható. Ugyanis a II. kerület csatlakozott először a programsorozathoz.

Őrsi Gergely, a II. kerület polgármestere kiemelte, hogy az iskolában történő zaklatás megoldása nem csupán az adott intézmény feladata, hanem mindannyiunk közös ügye. „Ez a kísérleti együttműködés példa lenne mindenkinek, és példa akkor tud lenni, ha létrejön egy olyan megoldási javaslat, amely több, mint egy megoldási kísérlet. Összeültetjük azokat a szakmákat, érintetteket és embereket, akikről tudjuk, hogy tudnak segíteni, csak talán nincs arra fórum, hogy közösen gondolkozzanak, megismerjék egymás szempontjából a teljes jelenséget. Ezáltal egy olyan alkotó energia kerül felszínre, amelyből létrejöhet valami, amivel tudunk segíteni. A mai beszélgetés (Oké Café) tanulsága az, hogy a tanárok, a diákok a szülők, a szociális szférában dolgozó szakemberek, a család- és gyermekjólét területén dolgozó szakemberek és a rendőrség tapasztalatcseréjére szükség van.” Majd a polgármester kérte a közönséget, hogy a beszélgetéshez csatlakozva tegyék fel a kezüket azok, akik általános iskolában csúfoltak, bullyingoltak másokat, majd azok, akik ennek elszenvedőjévé váltak. Végül pedig a passzív résztvevőkre kérdezett rá. A jelentkezők száma a felsorolással ellentétes irányban nőtt. Tartózkodó nem volt.

A harmadik alappillért maga a színházi előadás képezi, mely után a látottakra visszautalva szakemberek segítségével megoldáskereső beszélgetés vette kezdetét. Ezt a diskurzust a kampány az adott település saját arculatára szabja, így jelenítve meg az adott térségben érvényes problémákat, illetve bevonja és szorosan együttműködik a helyi szereplőkkel.

A szakmai beszélgetés résztvevői közé tartozott Hábencius Judit (Budapest Főváros II. kerületi Család-és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője), Gulyás Eszter (a SEK Budapest főigazgatója), Bagdi Bella (pszichológus, az óvodai és iskolai Boldogságóra Program alapítója és vezető fejlesztője), Palugyai Sári (színészhallgató), dr. Oczella Péter (pszichiáter, klinikai szakorvos), Róbert Júlia (dramaturg, a beszélgetés moderátora) és az előadás két színésze, Kiss-Végh Emőke és Sodró Eliza.

Hábencius Judit a szociális készségek fejlesztésére hívja fel a figyelmet, hiszen véleménye szerint a kortársaik felé a legnyitottabbak a gyerekek, hiába javarészt tőlük szenvedik el a kirekesztést. Az edukáció megfelelő terének tartja a dráma- és az osztályfőnöki órákat, ahol ki lehet tárgyalni az egyes eseteket, így válva azzá a térré, ahol segítséget lehet kérni. Gulyás Eszter fontosnak tartja, hogy a pedagógusok egy olyan közösség létrejöttét segítsék elő, amelyben a normák határait maguk a csoport tagjai is alakítják, és amelyben a normától bármilyen téren eltérő gyermekek, a pedagógus előzetes észrevétele által elve védett pozícióba kerülhetnek. Hisz abban, hogy egy biztonságosnak megélt környezetben az empátiára való képesség fejleszthető, de kizárólag a bizalom előzetes kiépítésével. Palugyai Sári azonban megjegyzi azt is, hogy az online részvétel előidézhet egy olyan tét nélküli virtuális jelenlétet, amelyben hajlamosabbak lehetünk együttérzés nélkül megnyilvánulni. Fontosnak tartja továbbá, hogy igyekezzünk megérteni az agresszor motivációját, ezzel elkerülve az abszolút vagy örök ellenség tévképzetének kialakulását. Bagdi Bella véleménye szerint az „agresszió társadalmát éljük”, amely szélsőséges állapot után a „kedvesség forradalmának” kell eljönnie. Az „érzelmi ABC” elsajátítását tartatja a legfontosabbnak, amely által létrejöhet az a kommunikációs tér, amiben már nem maradnak megnevezetlenül események, azaz feldolgozásra kerülhetnek a történtek. Erre megfelelő módszernek tartja a szerepjátékok alkalmazását, amelyben játszva kerülhetnek felszínre az addig fel nem dolgozott események. Kulcsfontosságúnak véli, hogy a büntetéssel szemben a jóvátételre való kötelezettség kerüljön előtérbe. Hiszen, ahogy azt Palugyai Sára is kiemelte, könnyen meglehet, hogy a vétkes a diszfunkcionálisan működő családja dinamikáját vetíti vissza az adott közösségre. Dr. Oczella Péter felhívta a figyelmet arra, hogy az abuzív környezet mérhető szomatikus lenyomatot, elváltozást okozhat az egyénben. Hábencius Judit fontosnak tartja az érzelmi nevelést, mert ezáltal a csapadinamikában kialakulhatnak olyan védelmezői szerepet betöltő karakterek, akik ösztönszerűen redukálhatják a kirekesztés mértékét.

„Magyarországon évente egy osztályteremnyi gyermeket veszítünk el öngyilkosság miatt, és kilencszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy egy fiatal öngyilkos lesz, hogyha bántalmazva van.” – hívta fel a figyelmet Bagdi Bella. A megelőzés érdekében dr. Oczella Péter elengedhetetlennek tartja a közösség megtartó erejét, hogy legyen vagy létrejöjjön egy, az egyén számára olyan otthonos közeg, ahova visszahúzódva minden atrocitás ellenére biztonságban érezheti magát. „Vissza kell szereznünk a szavainkat” – hangsúlyozta többek között a klinikai szakorvos. Csendnek kell megelőznie a kommunikációt ahhoz, hogy megtaláljuk az adott szituációhoz illő szavakat. Ha van lehetőség végiggondolni, mérlegelni az eltérő szempontokat, talán könnyebben találunk megfelelő szavakat. „Mindenki másképp hülye, és nem lehet kitagadni én-részeket. A legrosszabb az, amikor a közösségedből kivetettnek érzed magad.”