Szegő János a beszélgetés elején kiemelte, különösen nagy öröm a kötet megszületése, hiszen az a szerző 90. születésnapjának, valamint a kiadó fennállásának 70. évében jött létre. Mohácsi Balázs is mérföldkőként értékelte a megjelenést. Köszönetet mondott a Kiadónak, valamint a szerkesztőknek, Szegő Jánosnak és Turi Tímeának, akik részt vettek a projektben, valamint Bertók Attilának, Bertók László fiának, aki szintén segítette a munkát. A Bertók-projekt az elmúlt években számos szempontból hozzájárult a hagyaték gondozásához, ahogy ezt a megjelent kötet végén is feltüntetik, egyben a kiadványhoz kapott kártyácska is azt üzeni az olvasónak: „Köszönjük, hogy Te is gondozod Bertók László életművét! – Bertók Attila, Csajkás Júlia, Mohácsi Balázs, Szeifer Csaba.

Filológia és vízipálma

A moderátor, Szegő János azzal kezdte, hogy két hipotézise volt a munka előtt: egyrészt, hogy nagyon sok feladat lesz vele, másrészt, hogy „egy új Bertókot” is megismerhetnek majd.

Mohácsi ehhez hozzátette, hogy a hagyatéki anyag (beleértve a gépiratokat, verstisztázatokat, kötetterveket, jegyzetfüzeteket) fokozatosan került elő. Sok ismeretlen vers csak később bukkant fel, például a nagyon korai versek és az „elfuserált versek” feliratú mappa. A Függelék így 200 versre duzzadt.

Bertók tudatosan dokumentálta az életművét, de a meglepetések így sem maradtak el a munka során. Mohácsi egy költői műhelybe és pszichébe való betekintésként értéktelte mindezt; mosolyogva elmondta, Bertók „Laci bácsi kényszeresen tartott meg dolgokat”. Szegő szerint egy idős Bertók jelenik meg elsősorban, ha életművére gondolunk, mivel leginkább a 2000-es évek elejétől vált ismertté, például a Szegőék generációjának. A korai verseiből is ismerhetünk valamennyit, például a Priuszból, tette hozzá Mohácsi, nemcsak azokat, amelyek miatt letartóztatta az ÁVH (e három vers a kötet elején szerepel). Nehéz volt azonban végigkövetni, hogyan született meg első kötete, ha a korai darabokat nézzük – mondta Mohácsi.

Államellenes izgatás vádjával Bertókot nyolc hónap börtönre ítélték előbb említett versei miatt, amelyből három hónapot ült le.

A kötet szerkezetét végül az időrend adta, de Mohácsi kiemelte a filológiai dilemmákat, például azt, hogy az első három vers akár a függelékbe is kerülhettek volna. Mohácsi mégis úgy gondolta, ezek nélkülözhetetlen az életmű olvasásához, így legelöl van a helyük, ráadásul a költőnek is ez volt az akarata. A kötet végén gyerekversek és – oroszból – műfordítások is vannak. Pataki ezt követően felolvasott két verset, köztük a Fészkelődsz a friss kerti földben címűt: „Elkéstél vízipálma.” – indul a szöveg, amely a Jelenkor 2025/9 számában jelent meg.

A kitakart Bertók

Bertók nem találta a helyét Pécsre költözése után, ez metaforikusan versiben is megjelenik – a korabeli kritika ezt a vonását fel is erősítette –, a „bűntelen bűnösség” toposzával együtt. A „Pécs költője” azonban következmény, még akkor is, ha ma elsősorban így ismerjük Bertókot.

Mohácsi szerint sokszor slágerszerűen ismerünk szövegeket az életműből, és azokra is szeretne figyelmet irányítani, amelyeket nem feltétlenül szoktunk említeni.

Ez után kiemelte, hogy a ketrecmotívum milyen sokszor és milyen változatosan megjelenik az életműben: egyrészt a szonettforma keretei, aztán a test mint börtön, amelyek – a Priusz megjelenése után is – további különféle jelentésekkel gazdagoknak.

Mohácsi szerint Bertókot szeriálisan alkotónak, sokműfajúnak könyvelte el az olvasóközönség a Három az ötödiken (2010) megjelenése után, de Bertók „generációja alapján az a költő, aki még megkapta a Nagy László-féle váteszi versbeszédet, költészetfelfogást”. Bertók azonban az Ágakból gyökér (1984) megjelenése után belátta, hogy ez a beszédmód nem feltétlenül érvényes. Szegő János a kérdéskört azzal zárta, hogy mintha e későbbi Bertók-érzékelés kitakarta volna a korábbit.

„ragyog a tüdőben a szesz”

Szegő Parti Nagy Lajost hozta szóba, akinek, tette hozzá Mohácsi, van is egy Bertókhoz írt hommage-verse. Bertók költészetét és Parti Nagy 80-as években induló szövegeit egymás mellett értelmezni különösen izgalmas, főként a kölcsönhatás szempontjából.

Bertók kötet- és ciklusszervező tendenciáit figyelembe véve szó esett a különböző alternatív periodizációról: Mohácsi elmondta, ez nehéz kérdés, hiszen ő maga (Mohácsi) „fejezte be a periodizációt”.

A kötetek is ciklusokba szerveződnek – mondta. Példaként felvetette, hogy el kellett dönteni, a Hangyák vonulnak (2007) című kötetet új korszakként vagy az előző lezárásaként értékelje. A Hangyákat… végül a Hosszúkákhoz (szabadversek) kapcsolta, amely utóbbi fejlődéstörténete a Deszkatavaszban kezdődött – magyarázta, amelyből kiderült, mennyire összeérnek és egymásba fordulnak Bertók művei. Pataki felolvasta az Ölel és szétfeszít a kép, amelyből több emlékezetes sor is kihallható, így ezt egy az egyben idemásolom:

Akárha rejtvényt fejtenék

vízszintes és függőleges

apró kockákra hull az ég

és hirtelen értelme lesz

 

ragyog a tüdőben a szesz

áll a sorok között a szék

augusztus hosszú vége ez

csillagokon jár aki lép

 

veszíteni is nyereség

olyan tiszta a végleges

szóra a szó kékre a kék

még akármi lehet a vers

 

dobog a semmiben a perc

ölel és szétfeszít a kép.

Hívás a horvát tengerpartra

Szó esett arról is, milyen szerepet tölt be a próza Bertók életművében, a Dongó a szobában részletei kapcsán, amely mégis e kötetben kapott helyet – Mohácsi hosszú jegyzetekkel látta el, és a szerkezeti megoldások miatt is érvényesnek látta, hogy beemelje az összes versekbe.

Ezek a szövegek ráadásul a gondolati költészet hagyományából táplálkoznak Mohácsi szerint, ráadásul inkább a versekkel „kommunikálnak”. Kiemelte, a Dongó… szövegeit kevesen ismerik, így ez is egy érv volt.

Bertók a Jelenkor folyóirathoz is erősen kapcsolódott, erre terelődött át a beszélgetés. Kiderült, Bertók majdnem az összes versét publikálta a kötetmegjelenések előtt. „Laci bácsinál töredéknyi, amely sehol nem jelent meg” – mondta Mohácsi. Szegő és Mohácsi összegezte a Bertók számára fontos lapokat; megemlítettek a Kortárs folyóiratot, majd az Élet és Irodalmat, valamint a napilapokat.

Mohácsi ezzel kapcsolatban elmesélte, számos sajtótörténeti anyagot olvasott, hogy kiderítse, hogyan működött anno a Központi Sajtószolgálat, de nem jutott eredményre. Végül eszébe jutott, a szerzők emlékezhetnek fontos adatokra, így felhívta Parti Nagy Lajost telefonon, aki éppen a horvát tengerparton nyaralt; Mohácsi megköszönte a közönség soraiban helyet foglaló Parti Nagynak a segítséget.

Háromkák, hosszúkák, pillanatkák

Bertók képes volt a magyar megnevezéssel familiarizálni ezeket a formákat – volt egy kísérlete a „szonettkével”, amely „hála az égnek”, végül kimaradt az életműből – erre tértek ki a beszélgetésben miután Pataki felolvasta a Két lepke csapkod című művet. A hármas számmisztika jelentős a Bertók-életműben, amelyet ezek a művek is mutatnak. A Háromkák (2004) azokat a haikukat gyűjti össze, amelyek már a korábbi köteteiben megjelentek (Februári kés [2000], Valahol, valami [2003]). Mohácsi kiemelte azt is, hogy nem kell olvasnunk szakirodalmat ahhoz, hogy felfedezzük, a Bertók-verseket posztantropocentrikus és ökopoétikai szempontból is lehet értelmezni.

Elhangzott az Ellenséget, ellenségképet nekik című vers is, amelyről a mai olvasó azt is gondolhatná, hogy aktuálpolitikai jelentéssel bír.

(Később Mohácsi kitért a szerző verseinek aktualitására és az életmű értelmezésének vakfoltjaira: kiemelte a Vegyél egy pisztolyt és kövesd című verset, amelyben „a miniszterelnököt kell követni”. A 80-as években született, felforgató írás valójában az Olof Palme-gyilkosságról szól, amelyről a korban mindenki tudott, tehát nem kapcsolták belföldi, aktuálpolitikai eseményekhez, míg ezt a mai olvasó az információk hiányában könnyen megteheti.)

„Ha elfogyott a szó”

– e szövegegység hangzott el a Firkák a szalmaszálra darabjai közül. „Laci bácsi utolsó korszaka ezekre a kétsorosokra redukálódott” – mondta Szegő. Mohácsi elmesélte, hogy a költő műtéten esett át, amely után egyáltalán nem mozoghatott, így le sem írhatta, csupán fejben tökéletesítette azt az egyetlen rímpárt, amelyből a Firkák… darabjai elindultak. Ezek valójában olyan szövegek, amelyek a Hangyák vonulnak programját vitték tovább, így jutunk el a kétsorosokig. Bertók utolsó éveiben a formai szűkítés felé haladt.

Fotók: Hornyák Adrienn