Reggelinél éppen elcsíptem az előző napi vendégeinket, Horváth Florenciát és Fábián Tamást, így még beszélgettünk kicsit, mielőtt átsiettem a szemináriumi terembe. Ezúttal A varázsló kertje került terítékre Csáth Gézától, ami a táborozók szerint igencsak teátrális szöveg, tele izgalmas játékkal. Miután a csapat közösen megpróbálta vizualizálni az ábrázolt környezetet, felmerült a kérdés, hogy mit tesz a fordító, ha esetleg következetlenségeket fedez fel az adott műben.

Rácz Péter elmesélte, hogy Nádas egyik könyvében például valaki teát tölt magának, majd később megissza a kávéját.

Ebben a konkrét esetben a szerző állítólag javítást kért, de a jelenlévők megegyeztek abban, hogy nem kell mindig elveszni a részletekben.

Természetesen idén sem hagytam ki a kedvenc programomat: ebéd előtt lefutottam a kikötőbe, bár a máskor festői szépségű tájból most nem sok látszott a köd miatt. Négy órától viszont immár újult erővel hallgattam Balogh Endrét, aki esti vendégünk, Csordás Kata könyvével kezdte az újdonságok bemutatását.

„A tékozlás örömébe azért szerettem bele, mert nagyon precíz a nyelve” – mondta, de kiemelte még a kötet személyességét, és a versekből érezhető alapos önmegfigyelést.

Nagyon másképp, de szintén izgalmasan szólal meg a korábban közéleti tevékenységet folytató Ungár Péter lírája: az Ismétlődő eltévedés harsány, evilági térben beszél. Mielőtt áttértünk volna a prózára, Endre Szeles Judit Világatlaszáról mesélt még hosszabban, amelyben a különféle helyek mellett az érzelmek és az emlékek is „térképre” kerülnek.

Lichter Péter A detektív, aki tintahalakkal álmodott című regénye egy játékos krimi, amelybe a szerző saját magát is beleírta. „Onnan tudjuk, hogy ez egy kitalált történet, hogy olyan dolgok megtörténnek benne Lichter Péterrel, amiket nem tudna túlélni” – jegyezte meg Endre. Meghatározó idei olvasmányélményeként említette még Kornis Mihály Minden emberét, amelyről az jutott eszébe, hogy olyan, mintha Kemény Lili nagy sikerű Nem című regényének Igen-párját tartaná a kezében. A kötet struktúrái nincsenek előre eldöntve, az anyag határozza meg a szerkezetet, a főhős pedig gyermeki csodálkozással szemléli a világ dolgait.

„Jó lenne úgy kikeveredni ebből az évszakból, / hogy nem okozok maradandó kárt” – kezdte a felolvasást Csordás Kata este a könyvtárszobában. Az idén debütáló költőt Horváth Florencia kérdezte, aki rámutatott, hogy bár Kata családjában többen is foglalkoznak irodalommal – édesapja, Csordás Gábor a Jelenkor Kiadó volt igazgatója –, mégis viszonylag későn lépett a pályára. „Nem mégis, hanem éppen ezért” – vallotta be Kata.

Elmondása szerint ugyanis el kellett kicsit távolodnia ezektől a hatásoktól, mert csak így tudott rátalálni a saját hangjára.

Eleinte prózával kísérletezett, de nem volt elégedett az eredménnyel, mígnem 2018-ban éppen nézett ki az ablakon Skóciában, amikor megszületett az első vers. Ez volt az Amerre nem látszik a tenger, amely másodikként olvasható a kötetben. Kata elárulta, hogy a szövegeit általában a fejében érleli, és mire leírja őket, már szinte készen vannak. Ami a gyűjtemény főbb fókuszait illeti, az otthontalanság és a nosztalgia érzései mellett a transzcendens is fel-felvillan, az utolsó ciklus pedig a személyes témák felől elmozdulva kifejezetten közéleti-politikai kérdéseket feszeget.

Mindig izgalmas, amikor a tábori beszélgetések véletlenszerűen összecsengenek: ezúttal a Mécs Annával töltött esténk dilemmái merültek fel újra, például, hogy mit tekinthetünk „női irodalomnak”. Bekategorizálja-e a költőt az, ha az anyaságról ír? „Az én könyvemről eddig gyakorlatilag csak nők írtak, pedig ezek nem női témák, ezek általános témák” – fogalmazott Kata, akinek az anyaság nagyon fontos inspirációforrás.

„Olyan ez a kötet, mint egy gazdagon megterített asztal” – foglalta össze Florencia a beszélgetés végéhez közeledve.

A hasonlat kiválóan rímel a borítóra is, amelyen egy majom csipeget az előtte lévő csendélet tartalmából, jelezve, hogy ne lepődjünk meg, ha az elénk festett képeken találunk valami zavarba ejtő részletet. Zárásként váltottunk még néhány szót arról, mit is jelent pontosan a címben szereplő tékozlás szó, majd néhányan még folytatták a társalgást, de ezúttal többen a pihenést választották. Csütörtöktől Imreh András veszi át a szeminárium vezetését, és persze izgalmas vendégekben sem lesz hiány.

Fotók: Bakó Sára