Károlyi Csaba a Most és halála óráján című regényéről kérdezi Barnás Ferencet („A szabadsághiány az én problémám is”), többek között megpróbálva a szerző eddig megjelent műveinek kontextusába helyezni a regényt. „A nemiség rettenetes kereszt” ‒ Thomas Mann és a homoerotika címen Földényi F. László ír a német író naplóinak utóéletéről és az ezek fényében kibontakozó pozitivista olvasatok lehetőségeiről.

2025-ben a hetilap Tárcatárának állandó szerzői Gurubi Ágnes, Szil Ágnes és Zalán Tibor voltak, a lapszám szépirodalmi blokkját az ő írásaik nyitják (Hogyan (ne)írjunk utolsó tárcát, Szemfényvesztők, Az idegen). Verset közöl Tóth Krisztina (Kabát), Kukorelly Endre (Sztaszisz. A felkelésről), Svébis Bence (A szív feleslegessége), Szabó T. Anna (Julsika meghalása), Turi Tímea (A Nagy Görbe), Simon Bettina (Nyári nagymosás), Borsik Miklós (A félelmetes jonagold), Győri László (Besüppedt szemgödör), Marno János (Búcsú), Kiss Judit Ágnes (Elindulatlan út), Grecsó Krisztián (Hányszor szakadhat), Krusovszky Dénes (A thermopülai csata), Székely Szabolcs (Szerelem első látásra), Karafiáth Orsolya (Izéke rosszul alszik), Gergely Ágnes (Útinapló, 1965) és Géczi János (Hűlő csillag) is.

Tatár Sándor Fair of Folly (?) című versének „forraltbor-színű alkonyegére”, Babiczky Tibor szapphói strófáinak (A melankólia anatómiája) elveszett idejére, Molnár Krisztina Rita Imádkozó sáskájának törékeny telhetetlenségére és Pollágh Péter lírai énjének szív szélén állására (Eltörtem a lovat) különösen rezonáltam.

Megindító vershelyzetek és aposztrophék lépnek színre a lapszám ezen darabjaiban.

A tárcákon túl Darvasi László (Esőregény), Garaczi László (Az utolsó túlélő), Benedek Szabolcs (Nohab), Balázs Attila (Mevludin bá’), Kiss Ottó (Osztálytalálkozó), Vörös István (Vízmérgezést kapni), Csaplár Vilmos (Az a kislány! Az a kislány!), Bozsik Péter (Vinettú), Bán Zsófia (Hirosimában esik az eső), Márton László (Ki viszi át?), Markó Béla (Elfelejtjük Amerikát), Nagy Gabriella (Valaki fia), Nógrádi Gábor (Van feltámadás) és Háy János (A nagy nap) prózái is megjelennek a szépirodalmi hasábokon.

Figyelemre méltó Harag Anita Természetes mozdulatok, Kiss Noémi Szentmargit legendája és Szaniszló Judit Aszimmetrikus terhelés című szövege: az anyaság letagadhatatlan gesztusaitól a lemondásokon és továbblépéseken át a soros kapcsolás feszültségének egyenlőtlen megoszlásáig

számos érzékletes képpel, találó párhuzammal és autentikus leírással találkozni ezekben a mikrokozmoszokban.

Kácsor Zsolt olyan köteteket válogatott be az Ex librisébe, amelyek a magyarországi zsidókat érintő történésekről szólnak a XX. század történelméből. Szentírástudomány, holokausztkutatás és zsidó társadalomtörténet címszók alatt Bolgár Dániel Miért éppen a zsidók? című könyvét, két tanulmánykötetet (Hit és tudás, A holokauszt Magyarországon nyolcvan év után), valamint a Szegő Ágnes szerkesztette Szétszóratott emlékezet ‒ Magyar zsidó családtörténetek című kötetet ismerteti.

Deczki Sarolta Szindbád menni Amerika címen közöl kritikát Csabai László Szindbád Amerikában című kötetéről, kiemelve a mikrotörténetek humorát, egyúttal zavart keltőnek ítélve a mellékszálak elhelyezését a narrációban. Rainer M. János írása (Tanári kézikönyv) Bihari Péter Gyökerek és szakadások. Írások az európai és a magyar történelemről című kötetét vizsgálja, amelyet kellő részletességgel és a szükséges nagyvonalúság gesztusával megírt tanulmánykötetnek vél. Háy János A csokimikulásos lány című regényéről Fűzfa Balázs értekezik (Csokimikulások húsvétra), amelynek tétjét a narráció szintjén a létezés összjátékának megfigyelésében és leírásában látja. Lapis József Mi a karácsony? című kritikája Keresztesi József Az elveszett szaloncukor című gyerekkönyvét elemzi, kiemelve az elbeszélő szöveg üdítő módon sallangmentes jellegét és Szimonidész Hajnalka ízléses, érzékletes és könnyen befogadható illusztrációinak jelentőségét. A Turi Tímea szerkesztette Fiatal életek indulója című kötetről Ruff Borbála ír (Színek indulója), teljesnek érezve a képet, amelyet a válogatott írások sötét oldala és Turi Lilla rajzainak világosabb árnyalatai együttesen alkotnak meg. Utolsóként Margócsy István értekezik Minden határon túl és innen című kritikájában Tábor Ádám Hetvenhatáron túl. Versek 2015‒2024 című kötetéről. Úgy véli,

Tábor verseinek megkapó egyszerűsége abból eredeztethető, hogy bár a magyar neoavantgárd egyik jeles képviselője, pályája során mindvégig távol tartotta költészetétől az irányzat számonkérő indulatait, ahogyan a posztmodern relativizáló iróniáját is.

Van itt minden, mint a karácsonyfán, ahogy nagyanyám mondaná, és ahogy jövő héten mondani is fogja. Miután feldíszítjük, és leülünk az ünnepi asztalhoz. Az Élet és Irodalomé már haptákban áll, kapható az Írók boltjában és az újságárusoknál. Úgy gondolom, számos díszítőelemére szeretettel fogok gondolni az odahaza eltöltendő ünnepek alatt.