Mibenlétünk fiókjai

Az Alföld idei első számát Németh Zoltán A vér könyve című versciklusának részletei indítják, mely az ember biológiai és szellemi „fiókjait” térképezi föl, melyeket a vér „csomóz össze”. Bánfalvi Samu ars poetikus versében (A költészet mibenlétéről és egyéb dilemmáimról a falnak) szintén fókuszba kerülnek a testi metaforák: a versnek füle van, majd szája van.

Garam-Nagy Kata Növényvakság című művében a növényeket és a „magunk köré épített terméketlen magányt” állítja szembe egymással. Széljegyzet a teremtéshez című szövegében a teremtést mint szülést, illetve a vajúdás fájdalmait tematizálja. A harmadik versben (A valódi nevem) a szerző családjának „férfiakat leíró” vezetékneveit vizsgálja, majd arra jut, hogy önmagának kell megteremtenie a saját nevét. A három verset a teremtés és a teremtett világ motívumai kötik össze.

Izgalmas biopoétikai irányokat mutatnak Ármos Lóránd versei is (Kiültetés; Bontásnak újra; Október), amelyekben a kertészkedés, a kertben lévő termés és az ott végzett munkák valójában két ember közötti kapcsolat természetére vonatkoznak.

„Talán ez is egyfajta intimitás” – írja az Október című versében a közös kertészkedésről.

Fenyvesi Orsolya verseiben (Az ágak végén; Lezúdul; Átérez) a természet metaforái (fák, gyökerek, eső, hullócsillagok) hordoznak önmagukon túlmutató jelentéseket a lélek és test részeiként.

Payer Imrétől is több vers olvasható a januári Alföldben. Az egyikben a fő motívum a menekülés-maradás kettősségét jeleníti meg (Tobogán), egy másikban a gép és az ember mixtúrája kap hangsúlyt (Metafizikai nyúltagy). Mennyei alagút versében a címben is megjelenő alagút válik az „igazi otthon” szimbólumává. A Császári high-tech és az az Aljasság földje című versei vezéreket jelenítenek meg, akik néhol teremtenek, máskor pusztítanak. Az ítélőszék előtt azt feszegeti, milyen minőségben lehet (le)élni egy életet.

Locker Dávid a nyár első napját idézi meg versében (A nyár első napja), melyet különféle életkorú- és helyzetű emberek tevékenységeinek leírásával érzékeltet, beleértve önmagát is.

Jenei Gyula versének (Elmaradt látogatás) alaphangja a bűntudat, melyet egy végsőkig halogatott látogatás miatt érez a vers beszélője.

Poós Zoltán Alma és háztartási keksz című verse a reggeli „boldog tudatlanságot” tematizálja, „amikor még semmi nem dől el”. A Kikényszerített hiba alanyát az első lakásába való úton mutatja meg az olvasónak.

Prózai művek esetében is színes a paletta: Kukorelly Endre regényrészletének (Egy úrilány) a főszereplőjét, Nyuszikát az 1930-as évektől a közelmúltig láttatja, megmutatván, hogyan navigálja életét a halál, szerencse, vágy és szerelem nehézségeiben. Kőrössi P. József Utolsó tapasztalat (Akkor jó, ha nincsen semmi) című novellájának témája az ember életének utolsó pillanata, mely – szemben az első pillanattal, a születéssel és az élettel, melyek közös pillanatok – megoszthatatlan, s mindenkinek a sajátja, magával viszi azt.

A szépirodalmi szövegeket Csehy Zoltán érzékletes görögországi útinaplója követi,

melyben az ókor építészete, művészeti alkotásai, értékrendje és a mitológia történetek találkoznak a modern ember reflexióival, alkotásaival, tudásával, kifejezetten izgalmas egyveleget alkotva ezzel.

Kulcsár-Szabó Zoltán a Posztteoretikus állapotok címmel közölt tanulmányában az irodalomtudomány válságairól, formátumairól, a magyar társadalom irodalomfogalmairól, az interpretáció professzionális fogalmáról és az úgynevezett „review-rezsimről” ír. Ezt követi a Rossz közérzet az irodalomtudományban? című 2024. december 12-én elhangzott kerekasztal-beszélgetés gépelt változata, melynek szereplői Bónus Tibor, Dávidházi Péter, Rákai Orsolya, Tímár Andrea és Molnár Gábor Tamás. John Guillory Professing Criticism című munkája nyomán szó esik az intézményes és történeti környezetről, az irodalomtudomány pedagógiai feladatairól, illetve a tudománymetriáról is.

Kiss Georgina kritikája Áfra János Kitakart anyám (Kalligram, 2025) című verseskötetét veszi górcső alá: értelmezi a központi anya-motívumot, a kötet címét, a költő pályáján elfoglalt pozícióját, a vizualitás és verbalitás kapcsolatát, a közhelyesség szerepét, a gyász nyelvi paneleit, a ciklusok jellemzőit és fontosnak ítélt szöveghelyeit. A kritika szerzője úgy véli, hogy

Áfra tavalyi kötete életművének „eddigi legintimebb és legösszetettebb darabja”, mely egyszerre illeszkedik bele a magyar gyászirodalmi hagyományokba, ugyanakkor új irányokat is képes mutatni.

Kis Marcell az Életformák (Család- és életszerveződések irodalmi perspektívái) (szerk. Pinczési Botond és Vincze Richárd; Fiatal Írók Szövetsége, 2025) című tanulmánykötetben megjelent szövegekről ír. „[…] a tanulmánykötet rendkívül színes és gazdag alternatívákat nyújt a család- és életszerveződések irodalmi perspektíváinak értelmezéséhez […]” – állapítja meg a recenzió végén.

Katona Alexandra írása Kérchy Anna A viktoriánus nonszens poétikája és politikája – Metamediális játék Lewis Carroll fantáziavilágában (Akadémiai Kiadó, 2025) című monográfiájáról értekezik, melynek központi kérdésköre a nonszensz poétika mibenléte.

A januári Alföld-lapszámban Bugyi István tollrajzaival és linómetszeteivel is találkozhatunk.

Tanúságtételek

A Jelenkor januári számának nyitóverse Villányi László Történelem című műve, mely valójában egy miniatűr családregény lírai formába csomagolva: a szerző közelről „seregszemlézi” családjának tagjait a történelem viszontagságainak tükrében. (Nem véletlen a címválasztás: a történelem mint deus ex machina formálja a döntéseket, személyiségeket, sorsokat.) A halál torka című versében gyermekkorát, annak szorongásait és egy jelenre is hatást gyakorló halálközeli élményt idéz meg.

Győrffy Ákos az „élőknél is hangosabb” halottakat idézi meg a versében (A halottak). A Látogatás egy festőnél című művében verssorokba sűrített életekkel találkozhat az olvasó. Siyotanka és Séta egy zeneszerzővel verseiben a természet és ember viszonyát, egymásra gyakorolt hatását tematizálja.

Pál Sándor Attila ars poeticája egy partra vetődött, szennyezett állat megmentésének a képét azonosítja a verssel, versírással.

Csehy Zoltán három verse (Este; Foro Italico, Róma; Kedélyes hendecasyllabusok Alberto Arbasino olvasása közben) ősi témákat, toposzokat, formákat, történeteket értelmez újra a modern nyelv és világnézet eszközeivel. (Lapszemlém címe is az ő Este című versének egy sorára utal, mely jól jellemzi mindkét lapszámot.)

Demény Péter Hód és Zsiráf című versei a lírai én és a címben megnevezett állatok között vonnak párhuzamot. A Plasztelinben a személyiség „gyurmázhatóságáról”, mások által való formálásáról ír.

A Hídban az ember alatt „omladozó híd” kerül a fókuszba; a lezárásban Hérakleitosz „nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba” híres mondásának parafrázisával találkozhat az olvasó („Azt reméli, kétszer nem zuhanhat ugyanabba a folyóba.”).

Réder Ferenc prózaverseinek (Plein air; Rét; Tereprendezés) témája az önkényes természet és az ember viszonya.

Gulyás Adrienn (A szándék nyilvánvaló; Telefon; Depresszió) enigmatikus versei a „van volt nincs között” állapotát tematizálják, az első kettő vers esetében gyermeki nézőpontból, a Depresszió esetében pedig az érintett, kilátástalanul bolyongó ember szemszögéből.

„Prózafronton” is ígéretes a Jelenkor idei első száma, több metszéspontot találni, mint például az anya-gyermek kapcsolatok ábrázolása vagy egy szeretett ember elvesztése. Megmosolygtató véletlennek találom, hogy Krusovszky Dénes elbeszélésének (A másik mozaik) útja szintén Görögországba vezet, csakúgy mint a korábban emlegetett útinapló Csehy Zoltántól az Alföldben. Krusovszky írásának fókuszában két barát áll: az egyik elmeséli a nyaralását, beleértve egy különös idős úrral való megismerkedését, a másik pedig végighallgatja ezt a „tanúságtételt”. Garaczi László és Nagy Ildikó Noémi prózarészlete (Hullámzó horizont) egy földrajzi helyeken átívelő kapcsolatrendszert ábrázol. Vági János az elbeszélésében (A-A metszet) „az egyén, a család, a nemzet elhallgatott és elfojtott emlékezetgyakorlatára mutat rá”: az elbeszélő és nagymamája, Sarolta mama történetét, a család históriáját, Magyarország történelmi viszonyainak egyénekre gyakorolt hatását fejti ki, érdekes metszetben találkozik a titkokkal teli múlt, a bizonytalan jelen és a még homályos jövő. Darvasi Áron novellája (A korcsolyaélező) a korcsolyázás köré épül: főszereplője, Ottó ígéretet tesz beteg édesanyjának, aki egykor versenyszinten űzte a sportágat, hogy még egyszer, utoljára elviszi a jégpályára.

Keresztesi József János vitéz-parafrázisának (János vitéz avagy az optimizmus) Negyedik fejezetét is tartalmazza a lapszám –

ki gondolta volna, hogy megfér egymás mellett Kukoricza Jancsi, Kolumbusz Kristóf, Bem apó, a fast food, a NATO és a Godzilla egy versben?

A szépirodalmi blokk után esszéket, interjút, elemző tanulmányokat és kritikákat olvashatunk. Nádasdy Ádám a Windsori víg nők új fordításáról írott műhelyesszéjében kitér az ő 2025-ös fordítását megelőző magyar szövegváltozatokra (főként Devecseri Gáboréra). Nádasdy a színpadi játszhatóságot és természetességet tartotta szem előtt saját verziójának megalkotásakor, lábjegyzetekkel segítette az alkotók munkáját. Betekintést enged a nevek magyarosításának folyamatába, a nyelvi játékok szerepébe és a verses részek fordításába is.

2025-ben jelent meg Károlyi Csaba Mondatokon múlik minden (Prae Kiadó, 2025) című interjúkötete, melyet novemberben az Írók Boltjában is bemutattak. A szerzővel Hegedűs Claudia és Zelei Dávid beszélgetett, a Jelenkor januári számában az írott változat olvasható – szó esik többek között az interjúkészítés hogyanjairól, az interjúk alanyainak kiválasztásáról és a szelektálás szempontjairól a kötet összeállításánál.

Várkonyi György A négyzet atyjának leveleiből című írásában Molnár Farkas leveleinek tartalmát, a konstruktivizmus fogalmának irányait, az 1922 és 1927 közötti Molnár-képeket elemzi.

Szécsényi Endre Ian Hamilton Finlay kertpoétikájáról értekezik, fókuszba helyezve Little Sparta nevű kertjét, melyet a skót író, költő magnus opusaként tartanak számon.

Bazsányi Sándor elemzése Kántor Péter verseinek képleírásairól és képszerűségéről azt tematizálja, „miként válnak a képzőművészeti alkotások kérdései az ő saját kérdéseivé”: egymás mellett értelmezi a Kántor-verseket és az azokat ihlető képzőművészeti alkotásokat.

Bedecs László recenziója Röhrig Géza semmike-dalok (Jelenkor Kiadó, 2025) című önéletrajzi ihletésű kötetét vizsgálja. Megállapítja, hogy a címek fontos szerepet töltenek be a szöveg egészének értelmezésében, és felhívja a figyelmet arra is, hogy

Röhrig ezen kötete is, hasonlóan az előzőekhez, a társadalom perifériájára szorított, kitaszított embereket állítja középpontba.

Bedecs a harag, a védtelenség, a bosszú és az értéktelenség fogalmait társítja a kötet hangneméhez.

Márjánovics Diána Szántó T. Gábor új regényét, a Kafka sírját (Gondolat Kiadó, 2025) elemzi, összevetve a szerző korábbi, a Kafka macskái című regényével és vizsgálva a prágai író pozícióját a műben. „A közép-kelet-európai zsidóság élményanyaga, a személyes és történelmi traumák egybefonódása itt is, ahogyan Szántó T. korábbi köteteiben […] hangsúlyos szerepet kap” – állapítja meg.

Radnai Dániel Szabolcs azzal a felütéssel indítja Szálinger Balázs Mintha repülnék (2025) című művéről szóló kritikáját, hogy „érdemes legalább kétszer elolvasni” ahhoz, hogy koherens kép alakuljon ki az olvasóban. Kitér a Petőfi- és Jókai-hagyomány elemeinek nyomára is, illetve az önreflexivitás apropóján felmerülő problematikákra is.

Az Alföld és a Jelenkor 2026 januári számai kaphatók az Írók Boltjában, valamint az újságárusoknál.