A sorozat a szándéka szerint olyan magyar híres emberek élettörténetét dolgozza fel, akik kitartásukkal, szorgalmukkal, elhivatottságukkal példaképei lehetnek a mai gyerekeknek.  Külön érdeme a sorozatnak, hogy az élet minden területéről válogat magyar kiválóságokat, legyen az építészet (Kós Károly), zene (Bartók Béla), tibetológia (Kőrösi Csoma Sándor), matematika (Erdős Pál), sport (Elek Ilona), irodalom (Jókai Mór, Szabó Magda) természettudományok (Bálint György, Karikó Katalin, Balázs Júlia, Béres József) vagy orvostudomány (Hugonnai Vilma). Fontos érdeme a sorozatnak, hogy igyekszik a sokak számára nem túl vonzó, nehezen tanulhatónak tartott természettudományok iránt felkelteni az érdeklődést, és hogy egyre nagyobb számban kapnak helyet a szakmájukban kiemelkedőt teljesítményt nyújtó női kiválóságok.

A fiú, aki egy cseppet sem adta fel című, Béres József élettörténetét feldolgozó kötet tehát jól illeszkedik a sorozat alapkoncepciójába. Főhőse olyan karakter, aki kitartásával, szorgalmával, a természet működésének megértésére irányuló örökös kíváncsiságával és tudásszomjával sok gyerek számára lehet követendő példakép.

Bodor Attila pedig két szempontból is jó választás volt erre a feladatra. Egyrészt maga is környezettudománnyal foglalkozó kutatóbiológus, másrészt sikeres meseíróként már eddig is szívesen dolgozott fel a munkájához kapcsolódóan környezetvédelemmel, környezetszennyezéssel foglalkozó témákat (A hasfájós sellő, Az elképesztő kelkáposztafőzelék). Bodor Attila szakmai hozzáértése és gyerekkönyvírói gyakorlata, tapasztalata segítségével sok humorral és a gyerekek tudásszintjéhez igazítva képes megértetni olvasóival azokat a tudományos problémákat, amelyek végül az immunerősítő gyógyszer, a Béres csepp megalkotásához vezettek. Ehhez segítségére voltak a Béres famíliában megőrződött családi anekdoták, humoros történetek, amelyek révén sikerült Béres József alakját szerethetően, emberközelien megrajzolnia. Ilyen a málnaszörpös pörkölt esete vagy az, ahogy Béres József a krumplistészta fűszerezésén, a só-bors arányán keresztül magyarázta el a családjának a talaj termőképességét meghatározó makroelemek és nyomelemek arányának fontosságát. Bár nem ártott volna röviden kifejteni, mi is az a makroelem és az a nyomelem (mikroelem), illetve mi közöttük a különbség, mert valószínűleg még sok felnőttnek is fejtörést okozhat ennek megválaszolása. De megtudhatjuk azt is, hogy Béres Józsefet már gyerekként érdekelték a természet titkai, akár az alma varasodásának okáról volt szó, akár gyümölcsfák gyökereit rágó cserebogárlárvák elleni hatékony védekezésről. Szenvedélyes kertészként mindenre kereste a megoldást. Ez vezette később a kutatómunkájában is, mikor előbb állatokon, majd embereken segített tanácsaival, készítményeivel. A pénzhiány sem szegte kedvét, a szemétből guberálta össze mikroszkópját és a gabonaraktár egerein kísérletezte ki a Béres cseppet. A hivatali bürokrácia gáncsoskodásai, a rosszindulatú rágalmak, az ellene folytatott bűnvádi eljárás sem tudta megtörni, míg végül hivatalosan is gyógyszer, sőt Hungarikum lett a Béres csepp. Béres József életútja tényleg hasonlít a népmesék legkisebb királyfiának történetéhez, aki számos próbát kiállva, végül bátorságával, kitartásával, emberségével diadalmaskodik a gonosz felett.  Bodor Attila ki is használja az ebből a párhuzamból adódó lehetőségeket, mikor népmesei nyelvi fordulatokat sző a történetbe, főleg a gyerekkor kapcsán: „A története viszont nem az Üveghegyen túl, hanem egy Záhony nevű kis faluban kezdődik,” „Jött aztán évre év, mind egyre daliásabbra nyújtotta a fiút. És ahogy Jóska lassacskán Józseffé cseperedett, úgy kapott egyre több feladatot…” 

Béres József Záhonyban született 1920-ban. Bár édesapja cipészmester volt, azon az alföldi vidéken nőtt fel paraszti sorban, ahol Móricz is felcseperedett. Móricz Hét krajcárja vagy Móra Kincskereső kisködmöne hitelesen, mély empátiával, de mégis finom humorral, költőiséggel, gyermekien naiv nézőpontból tudja ábrázolni ezt a világot. Bodor Attila kicsit megszépített, leegyszerűsített képet fest erről a két háború közötti paraszti világról, amely közel sem volt annyira idilli. A korszakban a cipő akkora értéknek számított, hogy vidéken tavasztól őszig inkább mezítláb jártak a cipőt kímélendő. Ezért egy hatgyerekes falusi cipészmester bármilyen jótét lélek is lett volna, nem osztogathatta azt ingyen minden mezítlábas embernek. Ahogy később is a történelmi változások: a kommunisták hatalomra jutása, a Rákosi rendszer politikai túlkapásai szimbólumba burkoltan, mint rosszindulatú, termést pusztító seregélyhad támadása jelenik meg. Elsőre nehéz is ezt jelképet megfejteni, csak harmadszorra, a forradalmat elfojtó seregélyek kapcsán lesz egyértelmű, mire is gondolt a szerző. Így míg az életút szakmai része, Béres József kutatása, küzdelme igazáért és a tudományért szépen nyomon követhető, a történelmi beágyazottságot, a háború előtti világ miliőjét nem sikerült igazán megteremteni. Talán mert a kiadó úgy vélte, a megcélzott olvasóközönség (alsó tagozatos korosztály) még nem rendelkezik ehhez elegendő történelmi háttértudással. 

Káposztás Judit rajzai jól illeszkednek a kötet témájához, hangulatához. A festményszerű képek egyszerre realisztikusak és gyermeki humorral, játékossággal teltek, hasonlóan Bodor Attila szövegéhez. 

A sorozat többi darabjához illően A fiú, aki egy cseppet sem adta fel ismét egy olyan ember élettörténetét állítja középpontba, aki méltán lehet példakép a mai gyerekek számára és aki talán sokakban elülteti a kutatás iránti olthatatlan szenvedélyt és a természet megismerésének vágyát.

Bodor Attila: A fiú, aki egy cseppet sem adta fel
Naphegy és Móra Kiadó, Budapest, 2026.
Illusztráció: Káposztás Judit