Pogány Induló, azaz Szirmai Marcell a szegedi születésű Fonogram- és Artisjus-díjas magyar rapper 2022-ben, alig 17 évesen robbant be a hazai zenei életbe nyers, és az old school rap hangulatát idéző szövegeivel. Azóta 36 platina és 3 arany lemez tulajdonosa, 2026 elején pedig elindult első önálló európai turnéjára is. A hirtelen jött siker történetét a Vajon mit mondana anya című dokumentumfilm (Tóth Olivér Márk, Zsófia Érdi, 2025) dolgozza fel. Szeptembertől a Vígszínház színpadán, a 4-6 című darabban is látható lesz. Mindezek mellett Szentgyörgyi Bálint első mozifélmjének, az EGYKÉ-nek (forgatókönyvíró: Köbli Norbert, 2026) címszereplője.

A közel kilencven perces koncerten a rapper számtalan kreatív módon interaktál a közönséggel, ezzel némileg felfüggesztve az előadók és a hallgatóság közötti távolságot. Pogány Induló koncerten való színpadi jelenlétére és előadásmódjára látványosan nagy hatást gyakorol színészi háttere. Az első sorban állók hidratálásán túl saját pálinkaadagjának megivásáról is gondoskodik egy, a színpadhoz és az italpulthoz egyaránt közel álló rajongó bevonásával. Majd felvezeti az aznapi produkció koncepcióját, amelynek célja a mindennapi problémák katarzison keresztüli össznépi elengedése. Az eseményt megelőző ígéreteinek eleget téve a legújabb száma (pogányinduló) mellett OG szövegek is előtérbe kerülnek. Az előadás részét képezi ekhoe születésnapi felköszöntése és a közéleti viták miatt már szállóigévé vált „Szívtatok ma rendesen?” kérdés közös kántálása. A koncertrészletek későbbi, közmédiában való levetítése újabb konfliktusokat szült, ezzel bővítve a rajongók szeretett szimbólumának kérdéskörét.

A koncerten elhangzó dalszövegek, sorrendben: Így sem könnyebb (Valamit Majd Kitalálok, 2026), Kell egy pár nap (Valamit Majd Kitalálok, 2026), Michelin csillag (Valamit Majd Kitalálok, 2026), Fekete Pénz Demo (Valamit Majd Kitalálok, Ótvar Pestis, 2026), Valamit majd kitalálok (Valamit majd kitalálok, 2026), Felinduló (Megáll Az Idő, Grasa, 2023), Pogi Hip-Hop (Megáll Az Idő, Ótvar Pestis, 2023), Alattam (MOZAIK – Ótvar Pestis, 2023), 12+1 (Megáll Az Idő, ekhoe, Ótvar Pestis, 2023), Tropicalli (Megáll Az Idő, Zomblaze, 2023), EGY/KETTŐ (2024), KETTŐ/KETTŐ (2025), Lelkem, Nyugodj (2025), Jay és néma Bob (Pogány Induló, 2022), Jó modor (ekhoe, 2022), 9999 (Pogány Induló, 2022), Zártosztály (Pogány Induló, 2022), 15 (Vagy Mindent Vagy Semmit, 2024, ekhoe), KINT VAGYOK A SORON (0 – Beton.Hofi, ANUBII$, Pogány Induló, VZS, 2024), pogányinduló (2026), Mámor (Vagy Mindent Vagy Semmit, 2024), Latyo és haze (Focus – Kain, ekhoe, Pogány Induló, 2023), Székelykapu (Vagy Mindent Vagy Semmit, Parno Graszt, 2024), Úgy Hiszem (Vagy Mindent Vagy Semmit, 2024), Afro Beat (Megáll Az Idő, ANUBII$, 2023)

Megszólal a szokásosan koncertzáró Megáll Az Idő című szám (a 2023-as albumról). Az átdolgozás forrásdala az 1960-ban megjelent Megáll az idő című sláger, amelynek előadója az ötvenes évek egyik legnépszerűbb táncdalénekesnője, Hollós Ilona; zeneszerzője pedig férje, Bágya András. Szövegét G. Dénes György írta. A Kádár-rendszer tiltása alól ekkor került tűrt kategóriába a jazz és a tánczene.

„Azt kell adni az embereknek, amit akarniuk kellene (jazz), és hagyjuk élvezni azt, amit élvezni tudnak (tánczene).” – A Magyar Rádió Könnyűzenei híradójában eszerint tolmácsolták a felsőbb döntést. (A magyarock története 1., Jávorszky Béla Szilárd - Sebők János, Népszabadság Könyvek, 2009)

Elkerülhetetlen továbbá az 1982-ben bemutatott Megáll az idő-re való asszociáció (Gothár Péter, Bereményi Géza), amelyben (bár már nem Hollós Ilona előadásában) felcsendülnek a hatvanas évek slágerének dallamai. Továbbá Pierre botrányokat halmozó, diákok által felmagasztalt ideája könnyen párhuzamba hozható Szirmai Marcell által képviselt Pogány Induló karakterével.

Maga a jelenség – az egymást követő generációk saját hangján megszólaló, az adott generáció életérzését artikuláló ikon – nem újkeletű. Bár a stadionkoncertek korszaka a Beatlessel kezdődött, számos hullám követte a tömegrajongás jelenségét. A megnövekedett figyelem hatására profitrobbanás következett be, aminek a következményeképp a piac bekebelezte a zeneipart, és távolságot szült az előadók és a közönségük között. Az elüzletiesedés hatására „1972-73-ban az egykori ideálok luxusvilláikban, az egykori tinik pedig a bérlakásaikban unatkoztak. Élő, közvetlen kapcsolat már nem volt köztük többé. S ugyanez elmondható volt az új tizenéves generáció tagjairól is, akik bálványaikat már csak messziről, a show keretében, stadionokban, koncertarénákban, televízión, kivetítőkön csodálhatták, s legfeljebb egy-egy dedikálás alkalmával - testőrök felügyelete mellett - kerülhettek közel hozzájuk.” (A rock története 2., Jávorszky Béla Szilárd - Sebők János, Glória Kiadó, 2007)

Pogány Induló karrierjének kezdete óta törekszik a mára általánossá vált, zenész és hallgatója közti távolság lebontására. Ez az igyekezet más előadókra is jellemző, ő azonban éppen azzal válik ikonná, hogy igyekszik eltávolodni a megszokottan felmagasztaló pódiumtól (bár ez sokak által vitatott). A Lelkem, Nyugodj (2025) című szám videóklipjébe emelt, őt kritizáló híradós részlet; és az ő kevéssé heroikus vonásait is leleplező dokumentumfilm vállalása bemutatja a korán bekövetkező hírnév kettősségét. Az őszinte gesztus, amivel ezeket a közönség elé tárta érzékelteti azt, hogy Pogány Induló minden sikere ellenére is tisztában van Szirmai Marcell tökéletlenségével, amely minden emberi entitás sajátja.

Pogány Induló első trackjének megjelenése és Budapest Park-koncertje között mindössze négy év telt el, de a debütálás után nemsokkal Szirmai Marcell hatalmas és lojális rajongói táborra tett szert. Színpadi jelenlétének sikere (véleményem szerint) a közönséggel kialakított kreatív interakción alapszik, amelynek tere túllóg a fellépések helyszínén. A rap műfajának alapvető sajátossága, hogy „az előadó nincs elválasztva a közönségtől, hanem annak vezető énekese, aki azt fejezi ki, amit mindannyian éreznek: az igazságot.” (Eminem, avagy a rapzene mint sajátos kommunikációs jelenség, Horváth Andrea, Jel-Kép, 2007)

Pogány Induló dalszövegeinek jelentős részében a társadalom perifériájára szorultakat szólítja meg. A modern Robin Hood szerepében kántálja: „Elvesszük a gazdagtól a cippit, odaadjuk az elesettnek, mert mindig mi kaptuk a kevesebbet, de megcsinálom most a lehetetlent.” (Úgy Hiszem). Hangot ad a gyermeki kiszolgáltatottság igazságtalanságának egy olyan nézőpontból, ami nem távolságot állít fel közte és az általa megszólítottak között, hanem velük azonosulva idézi meg sorsukat: „Most a lelki szegényen a szemetek, minden magam fajta gyereket vezetek, mert ne vigye el az utca őket is el, legyen valami végre most már fair.” (Lelkem, Nyugodj); „Van egy igazam, azt nem eresztem, és ha neked is van, nem kell te neked sem… Én tüzet akarok a szemetekben látni, nem hagyhatunk hátra egy gyereket sem.” (pogányinduló); „Itt a gyerekekre én vigyázok, ettek? Ettek. Kérdezd meg a mihaszna gyerektől, hogy miér’ szereti az utca rappet.” (J11).

Akárcsak KIX (Mikulán Dávid és Révész Bálint dokumentumfilmje, 2024), Pogány Induló trackjei is a kortárs magyar élet leszakadó és magára hagyott városi szegénységéről ad számot. A rapkultúra alapvetően versengő típusú, verbális közlései rivalizáló, harcias életstílust közvetítenek. (Eminem, avagy a rapzene mint sajátos kommunikációs jelenség, Horváth Andrea, Jel-Kép, 2007) A nyelvi agresszió különböző formái, a hencegés, kötekedés és a becsmérlő kifejezések Szirmai Marcell szövegeiből sem hiányoznak, azonban a konkurens rapperek közötti konfliktusokat tematizáló számok között

megjelenik az egységre és az összetartásra való törekvés. Ilyenkor, az igazságtalanság általános élményének súlya alatt minden ellentét dacára felértékelődik az egymás megsegítésére való törekvés.

Véleményem szerint ez a gesztus, illetve az egységre (akár családi, a Székelykapu esetében) való mérhetetlen energiát mozgósítani képes törekvés ereje az, amelynek eredményeképp a nézőközönség önkívületbe esve, a rituális esemény részeként felszabadulást él meg. Ekkor megszakított lényként átlépünk a korlátok nélküli megélésbe, ezzel megtapasztalva a lét folytonosságát. A lebegés állapotában felszabadult jelenlét egyik eleme – a hétköznapi világ konvenciói által meghatározott – a jelenségekhez tapadó értéktársítások ütköztetése. (Az erotika, Georges Bataille, Kossuth Kiadó, 2019) Így egészítheti ki a dalszövegekben megjelenő züllés állatiassága (vagy épp az obszcén kifejezések) a valamihez/valakihez tartozás, és az ebben való feloldósás élményét.

A Fent-Lent című szám (Pogány Induló, 2022) magába rejti az említett kettőséget, amelyben a társadalom nagyja számára provokatív, dekadensnek ható viselkedés jelenti a csoport tagjai számára az egyetlen lehetőséget az otthon megtapasztalására. Sokak által vitatott kérdés, hogy ha Szirmai Marcell nem (a Vajon mit mondana anya elnevezésű dokumentumfilm alapján sem) egy gondatlan szülői hátérrel rendelkező fiatal, akkor mégis miért ő (is) képviseli a kitaszítottakat?! Az egyént nemcsak az otthoni környezet alakítja, hanem alapvetően befolyásolja mindaz, ami ezen túl (emellett) körülveszi. A tapasztalat, amely mások személyes élményei által válnak a részünkké (akárcsak egy olvasmány esetében). A kellően iskolázottak figyelmét nem kerüli el mindaz, ami a világból csupán mellékzörejek ismeretében észlelhető. (Beszélgetések Pilinszky Jánossal, szerk. Török Endre, Magvető, 1983)

A sokak által megbélyegzett mikrovilágnak is megvannak a sajátos normái és korlátai, amelyek nem feltétlenül sértik meg a hétköznapok szabályrendszerét. A mikroközösség eredményessége – mint minden esetben – a kölcsönös együttműködésre való hajlandóságtól függ, és nélkülözhetetlen eleme a tettrekészség és az alázat. A Fent-Lent című szám (Pogány Induló, 2022) a gördeszkakultúra allegóriáján keresztül érzékletesen szemlélteti a valóságból menekülni kívánó fiatalok személyes világát.

„Tisztelni kell a sportot
Alázatosan űzni
Tisztelni kell a trükkjeidet, ki kell állni egymásért
Nem pedig ellene lenni
Itt mindig van segítség
Nincs olyan, hogy a vágy lapos
Megtanít ez a sport, hogy hogyan legyél alázatos…
…Kitaszított ez a világ, dobd le a szinteket
Az öreg ordibál, baszogat, és a rendőr sincs veled
Mások szemében nem vagyok más, csak kisgyerek
Nem viseljük el többet, tesó, holnap is kint leszek
Otthon is basztatnak, a múlt rángat
De veletek feltudom dolgozni most a traumákat
Napsütés, tekerés, szívás, felhők az égen
De most jobban csúszik a sör, mint télen a tailem
Jó társaság, gyakorlás, önkritika, fegyelem…
…Fent-lent, van, hogy ledob magáról a korlát
Akkor lát mindenki, ha jó fát raksz a tűzre
De nem lehet ezt csinálni
Mert minden járókelő barom azt hiszi magáról
királyfi
Király, mi? Itt így telnek a napok
Soha nem unalmas, mindig felhívhatod a spanod
Mutter csak zokog, kívülálló magyar spotok
A sorok elmondják, most nem kell kivárnod a sorod
A söröd megvár, amíg ledobod a flippet
Az egész világ szeme rajtad van, és jön az ihlet
És ott van, Tíz deszka a betonon kopog
Ilyenkor nem zavar, hogy az egész életed forog.”

Pogány Induló sikerességének titka tehát korántsem olyan egyértelmű. Természetesen a sokat emlegetett jellegzetes hangja sem elhanyagolható tényező, de véleményem szerint az egész jelenség alapja az a belülről fakadó elementáris erő (nevezhetjük dühödtségnek, vagy akár makacsságnak), ami ahelyett, hogy súlyával elnyelné és elpusztítaná önmagát/környezetét, a dalszövegeiben és a színpadi jelenlétében nyer teret.

A Gyönyör, a Vajon mit mondana anya dokumentumfilm (Tóth Olivér Márk, Zsófia Érdi, 2026) címadó sikerszáma (is) példázza Szirmai Marcell visszatérő, gyermekien őszinte törekvését egy olyan otthonos tér kialakítására, amelyben végre nem „a gyilkosok győznek”. (Metro; Cseh Tamás, Bereményi Géza; Levél nővéremnek 2.)

„Vajon mit mondana anya, hogyha egy marék étel
Lenne a kezembe’, amikor a szar épp ér el
És nem kellene baszakodniuk a mértékkel
Aki itt van velem, odaadom neki, amit kaphat
De, ha marad az igazság, akkor alig vannak
Mer’ ha megszólalok, teret adok a visszhangnak.”

A kifejezésmód változik, a probléma állandó. Ha valóban igazságos a felépített rendszer, és mindenki, aki törekszik, mindössze a szorgalmával célt érhet, akkor miért van ekkora visszhangja Pogánynak, amint teret ad az elnyomott haragnak a koncert öngyógyító terében?

Az Alattam című szám utolsó mondatát egyszerre ordítja torkaszakadtából a közönség: „Hip-hop a kurva anyádat!”. A kollektív katarzisban – a magára hagyott gyermek; a gimiben naphosszat a tankönyvek felett gubbasztó, egyetemi felvételt mégsem nyerő tinédzser; az egyetemi évek megpróbáltatásait sikeresen teljesítő munkanélküli; az éjt napallá téve dolgozó, minimálbérből élő és az életben sikeres, de a társadalmi normák miatt önmagát elfojtani kénytelen egyén – egy emberként ad hangot elégedetlenségének. Ebben az üvöltésben százezrek szakmai/magánéleti igazságtalansága visszhangzik. Számomra a koncert ezen pontján megvalósulni látszik Pogány Induló Gyönyör című számában kifejezett törekvése. Teret adott a visszhangnak.

A 2022-ben megjelent, YouTube-on közel tizennyolc milliós nézettséget elérő Gettó Csirke című számában az akkor alig tizenhét éves Szirmai Marcell előrevetítette, hogy az elkövetkezendő években mire számíthat a hallgatóság: „Gyere megmutatom, hogyan nőhet virág kínok alatt”.

Milyen az elmúlt négy év termése? Számokban is lekövethető a siker mértéke, de számomra a következő sorok (is) jelképezik a megtermett virágot:

„Az égből a fájdalom árad
Ebből festek egy lírai képet
Magam mögé helyezem a lakásban
Utána mondok egy példabeszédet
Balra festem az anyai ösztönt
Jobbra az atyai boldogságot
Középre festek egy fekete pontot
Meg azt a keserű romlottságot…
…Gyulladjon fel a város a tűzben
Szenvedjen, ki a rosszakaróm
Holnap tiszta világgal a rosszakarómra
Adom a jó takarót
Közben a tűzben maradna a nagyja
Kinek nincsen kulcs a bilincsen
Égjen a tisztításnak a lángja, éljen!
Kincs ami nincsen, lincs aki nincsen.”

Szirmai Marcell ellentétekkel teli karaktere nehezen értelmezhető pusztán a szövegei alapján. Lendülete és szenvedélyessége azonban könnyedén érzékelhető. Mondatainak minden obszcenitása ellenére (amelyek egyébként nemritkán képezik a mindenkori rapszövegek részét) a szavak mögül kitűnik a ponyányinduló-ban is megfogalmazott öntudat: „Van egy igazam, azt nem eresztem”. Pogány induló igaza mindenkinek az igaza.

Zárásképp Weöres Sándor Pcyché-jéből egy részlet:

„Mert a ki-mosott
És a ki-mosatlan:
Eggy-azon,
Tsak eggyszer itt,
Másszor ott.
Éppen ezért:
Ne rajtam botránkozz
Gnothi se-auton,
Ismerd-meg tenn magad.
Oh ha az emberek
Minden helyhezetben
Látandnák enn-magok!
Gyermekem, itt
Nem Lupanarban vagy,
Hanem Templomban,
Fluidumok közepett:
Borúlj-le és
Figyelmes legyél.”

Képek: Budapest Park Facebook