A budapesti bérházak éppoly jellegzetes elemei a városképnek, mint a Duna vagy a kisföldalatti: egy város sincs Európában, ahol ekkora összefüggő tömegben maradtak volna fenn ezek az impozáns épületek. A patinának persze ára van: a belváros jellegzetes, málló pompája. Nemcsak az idő múlása, de árvíz, háborúk, ötvenhat és a szocializmus (hogy csak a legkomolyabb okokat említsem a városszövetet érintő változások sorából, amelyeket felsorol a könyv) mind megtépázta a bérházállományt. A bérházak nem pusztán építészeti objektumok, hanem kulturális jelentőséggel bíró terek, amelyek egy-egy korszak társadalmi és történelmi lenyomatát is őrzik. A kutatás tanulsága szerint a város lakásainak jelentős része ma is második világháború előtt épült épületekben található.

Így megőrzésük, egyben a modern kor igényeire szabásuk égető feladatként tornyosul nem csak az építész szakma, de a városvezetés és a lakók elé is.

A könyv az ehhez a feladathoz tartozó alapkutatást tűzi ki célul. Még úgy is hatalmas az anyag, hogy szigorú idő- és térbeli keretet szab a vizsgálódásnak: a Pesten elhelyezkedő, 1800 és 1945 között, zártsorú beépítésmóddal, nagy tömegben épült bérházakra fókuszál. A japán-magyar együttműködés Sugár Viktória Osakai Egyetemen töltött doktori éveire nyúlik vissza, ahol kutatási témája Budapest történeti belvárosi épületállományának energiahatékony rehabilitációja volt. Sokéves kollaboráció eredménye ez a kötet, melyet a szerzők a 2025-ös Oszakai Világkiállítás Magyar Pavilonjában mutattak be.

Az együttműködésre több módon is reflektál a könyv: egy japán elő- és utószó is helyet kapott benne, emellett a több helyen említi a két látásmód (európai és keleti) találkozásának termékeny mivoltát. Hogy ez pontosan miként hatott a munkára, vagy hogy ténylegesen miként artikulálódik, végeredményben nem derül ki, pedig kíváncsi lettem volna rá, számomra még izgalmasabb megvilágításba helyezte volna az amúgy is kivételes vállalkozást. A japán szövegeken túl minden magyar nyelvű fejezet végén szerepel egy hosszabb angol nyelvű összefoglaló, melynek köszönhetően a kötet nemzetközi viszonylatban is megállja a helyét. Ebben a gazdag képanyag – a korabeli városfotóktól kezdve a várostérképeken keresztül a metszetekig – is nagy szerepet játszik.

A képanyag nem csak gazdag, hanem igen jól válogatott is. Általuk, illetve a szövegek felépítése és a kettő egymásra reflektálása által tud megfelelni a kettős kihívásnak a kötet, melyet maga elé állított. A szerzőpáros egyszerre kíván szólni a szakmai és az általános olvasóközönséghez,

egyszerre pozicionálja leendő tankönyvként és kulturális emlékezeti kiadványként.

Felmerül a kérdés, hogy aki nagyot akar markolni, az végül nem fog-e keveset. Ez esetben a végeredmény szerencsés egyensúlyra lel a vékony határmezsgyén. Az elméleti és gyakorlati, valamint történeti és építészeti szempontok egyaránt érvényesülnek, mind a szakmai, mind a laikus olvasó megtalálhatja a számára érdekes és érthető fejezetet, fejezeteket.

A potenciális olvasók sokrétűségét alapvetően a téma jelenségének kettőssége adja, hiszen a bérházak építészeti kialakítása fontos szociokulturális információkat is közvetít. Ezekből többek között a lakhatási viszonyokra, a társadalmi különbségekre tekinthetünk vissza, melyek közül beszédes adatokat emel ki Sugár. Az, hogy 1880-ban a lakások több mint 60%-a egyszobás volt, melyben átlagosan 4,5 fő lakott, míg a tehetősebb polgárok 4-5 szobás lakásaiban ugyanennyien laktak (ott a szobánkénti lakószám 1,4 fő volt), vagy az, hogy ekkor a pesti lakosság 11%-a pincében lakott,

jól mutatja a bérházrendszer eredendő igazságtalanságát és a társadalmi berendezkedés leképezését.

Emellett olyan infrastruktúrák történetére is következtethetünk, mint a szennyvízelvezetés. A 19. század végén a lakosság legnagyobb százaléka a szűretlen Duna-vizet itta, ahová ekkor még a városi csatorna is ürült. Az 1888-as, sokadik kolerajárvány után kezdődött a nagymértékű csatornafejlesztés.

Ezek azok a pontok, ahol a műkedvelő és a szakmai közönség érdeklődése találkozhat, és ezért nem hagyományos műemlékvédelmi vagy építészettörténeti monográfia a Pesti bérházak: egyszerre épít a várostörténeti kutatásra, az építészeti részletek rendszerezésére és a bérházak stílustörténeti tipológiájára. Ez a három fő hívószó tagolja fejezetekre a kötetet. A negyedik, utolsó fejezet pedig a könyv egyik sajátos eredménye, a pesti bérházak tipológiai mátrixa, vagyis az épületek és építészeti részletek rendszerezése és összehasonlítható típusokba rendezése. A szerzők saját megítélése szerint ez a kutatás legfontosabb eredménye, hiszen az egyes építészeti elemek és stílusjegyek rendszerbe foglalásával áttekinthetővé teszi a pesti bérházak sokféleségét.

A bérházak modernizációja, egyben kulturális értékeinek megfelelő megőrzése a gyakorlatban egyelőre beláthatatlan, távlati cél. Sugár Viktória ennek az erről való gondolkodás lehetőségét teremti meg azáltal, hogy kutat, felmér, összegez és összehasonlíthatóvá tesz.

A várost élő szövetnek tekinti, s ennek megfelelően jó doktorként a kórtörténetnél és a diagnosztikánál kezdi a munkát.

Deduktív eljárással fordul az anyag felé a fejezetek során: a város és a bérházak általános történetétől fokozatosan jut el az épületek szerkezetéig, majd az egyes építészeti és díszítőelemek részletes vizsgálatáig. A bérház története korántsem a modern nagyváros születésével kezdődik: a könyv a közösségi lakóépületek történetét egészen az ókorig vezeti vissza, így a pesti bérházakat egy jóval hosszabb építészettörténeti folyamat részeként láttatja.

A budapesti bérházak a főváros épített örökségének meghatározó elemei, amelyek építészeti formáikban a város történetének és társadalmi változásainak számos rétegét őrzik. Sugár Viktória és Kita Michihiro kötete ezt az összetett örökséget történeti, építészeti és szociokulturális szempontból vizsgálja, miközben a szakmai szempontokat úgy közvetíti, hogy a nem építész olvasó számára is közelebb hozza és értelmezhetővé teszi a mindennapi városi környezet gyakran észrevétlen részleteit. A képanyaggal karöltve a kötet egyszerre kutatási eredmény, szakmai kézikönyv és Budapest építészeti örökségét bemutató vizuális kalauz. Budapest nemcsak megőrizni, gyógyítani való test, Budapest egyben testtartás[1]: életérzés, hangulat, képviselet. Mindennek alapos és részletes mementója ez a könyv.

Sugár Viktória–Kita Michihiro: Pesti bérházak. Stílus, mintázat, fejlődés. TERC Kiadó, Budapest, 2025, 320 oldal

Fotó: Bolla Ágnes

[1]: A „Budapest egy test, Budapest egy testtartás” a Vasárnapi gyerekek zenekar Budapest egy test című számában hangzik el.