Régimódi, de ütős mozi A nagy szökés, bármikor garantált kikapcsolódással szolgál a munkában megfáradt nézőnek. Minden rendben van tehát, legfeljebb egy kérdés merülhet fel: mivel nyújt ez a kiadás többet a néhány éve megjelent extra változatnál?

Aki nem kíváncsi a válaszra, ne olvasson tovább, mert nincs semmi értelme: a lényeget már leírtam a filmmel kapcsolatban, minden más csak azok számára lehet érdekes, akik érzékenyek a hazai DVD-kiadás (lehúzás?) rejtelmeire, vagyis egy, a pénzét részben ezüstszínű korongok megvásárlásába ölő filmkritikus dohogására.

„Kerülj szinkronba TE!”

Civilizált országokban az első – szakértők által csak „fapados”-nak becézett – DVD-kiadást azért követi kismillió edition, cut, version stb., mert a forgalmazó nem győzi változatosnál változatosabb, izgalmasabbnál izgalmasabb új extrákkal, addig nem látott jelenetekkel, szaftos kulisszatitkokkal megfejni a filmrajongót. Itthon kicsit más a helyzet. Egyes hasonszőrű európai országokban a külföldi filmek hangalámondásos honosítása terjedt el (ld. a lengyel „lektor”-ok hagyományát), vagy feliratok segítségével vették rá a népet a nyelvtanulásra (mint délszláv szomszédainknál). Kis hazánkban a szinkronnak van hagyománya, ami egyszerre nagyon jó és nagyon rossz.

Jó a szinkron, ha régi (a mai fordítók és szinkronszínészek túlnyomórészt színvonaltalan iparosok). Jó a szinkron, mert megőrzi nagy színészeink egy másik médiumban nyújtott komoly alakítását (pl. Latinovits Zoltán felejthetetlen Gian Maria Volonté hangjaként a Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében című filmben). Jó a szinkron, ha tényleg jó (mint mondjuk a Gyalog-galopp esetében). És – nem utolsósorban – jó a szinkron, ha megszoktuk (ami egyéni ízlés dolga, én pl. A profi című kiváló Belmondo-mozi Garas Dezső-féle változatát kedvelem, az új szinkrontól viszont hidegrázást kapok).
 
Rossz a szinkron, mert nem ismerjük meg a film eredeti hangjait, a dialógus autentikus fordulatait. Rossz a szinkron, ha új (mert többnyire igénytelen). Rossz a szinkron, mert nem ad mankót az adott idegen nyelv (többnyire persze az angol) megismeréséhez és elsajátításához. A DVD-kiadás vonatkozásában egy különleges oka is lehet annak, hogy rossz szájízzel gondolunk a szinkronra: ezzel gombolnak le rólunk, filmbarátokról újabb ezreseket a kiadók, miközben semmi újjal nem gazdagítanak minket a pénzünkért.

„Kerülj szinkronba!” – azaz vedd meg újra, ami már megvan (ez maga a film) egy olyan dolog kedvéért, amit eleve meg kellett volna kapnod (ez ugye a szinkron). Néha az összkép ennél is rosszabb, mert a kiadó gyakran nem vállalja a régi, jó, megszokott szinkron megvásárlását, inkább angol tagozatos gimnazisták „fordításából”, utcáról szinkronstúdióba terelt „szinkronszínészek” segítségével új hangsávot készít. A korábbi kiadás extrái persze már lemaradnak (nyilván aki volt olyan hülye, hogy megvette, nem igényli), a marketing pedig rég készen áll: „Kerülj szinkronba! 5.1-es magyar hang, csak 3.000.-Ft-ért, a fasza gyerekek megveszik!”
 
A kis szöktetés

Ez a kiváló háborús mozi már megjelent egyszer kétlemezes, extra változatban, dokumentumfilmek tömegével megpakolva. Természetesen magyar szinkron nélkül. Most újra beszerezhetjük, méghozzá extrák nélkül, hacsak nem tekintjük annak a menüt, a „jelenetek közvetlen elérését”, és persze a magyar hangsávot (nem tekintjük annak egyiket sem).
 
Hogy mit kap az eleve dukáló szinkronon kívül az újabb teljes árért az, aki becsületes rajongóként beszerezte annak idején A nagy szökést?

Nem sokat.

És mire megy ezzel a szinkronnal az, aki érzékeny a megszokott hangokra?

Egy filmnek – sajátos okokból kifolyólag – gyakran több szinkronja van. A kis kiadókon kívül nem sokan törődnek azzal, hogy több magyar szinkront tegyenek egy film mellé a vásárló elkényeztetése érdekében (hirtelen csak a Hegylakó II. és a Jákob rabbi kalandjai jut eszembe ellenpéldaként). Ennek megfelelően a (legalább) két korrekt szinkronnal is büszkélkedni tudó A nagy szökés ún. szinkronos változata igazi zsákbamacska: aki nem a Mihályi Győző-Józsa Imre változatra esküszik, könnyen pórul járhat.
 
Így jártunk

Mi a tanulság? Nem sok. A film nem éppen mai darab, de nagyon jó, tessék megnézni. A DVD teljesen korrekt, ha a fenti dohogástól eltekintünk. (A kiadó biztosan úgy érzi, még szívességet is tett a szinkronos változat megjelentetésével, és ezzel tulajdonképpen nem kell vitatkozni, bár a technikai, szerzői jogi etc. problémákat lassan felülírhatná az "elv".)

És hogy mit tegyen a széplelkű filmrajongó? Húzódjon vissza a gondosan bekötött Filmvilágok féltve óvó menedékébe, és olvasgassa a Truffaut-Hitchcockot. Örüljön neki, hogy tulajdonképpen rá is gondolnak néha a nagyok. Utólag, nem kevés pénzért, félszívvel, de azért gondolnak.