film
2008. 11. 28.
Keleten a helyzet változatlan
Ridley Scott: Hazugságok hálója
A Hollywood egyik nagy öregjének számító Ridley Scott idén ismét látogatást tett a Közel-Keleten. A Mennyei királyság keresztes lovagjai helyett azonban most egy modern, akciódús kémfilm keretein belül igyekszik enyhíteni a Kelet kontra Nyugat ellentétet, és rácáfolni a „minden arab terrorista” nézetre. Próbálkozása felemásra sikeredett.
Ridley Scott a Gladiátor bemutatója után kijelentette, hogy úgy érzi, túl a hatvanon még mindig túl kevés filmet tett le az asztalra, így azóta évenként ajándékozza meg újabb és újabb műveivel a nagyközönséget. A hatalmas munkatempó ellenére sajnos még egyik új darabbal sem sikerült utolérnie első három filmjének (Párbajhősök, Nyolcadik utas: a Halál, Szárnyas fejvadász) kiemelkedő zsenialitását, tartotta viszont az erős „középmezőnybe” tartozóak (Fekete eső, Thelma és Louise, 1492 – A Paradicsom meghódítása) színvonalát, bár előző filmjénél, az Amerikai gengszternél már rezgett a léc.
A 2008-as Hazugságok hálója is igen távol áll Scott egykori klasszikusaitól, viszont annál közelebb a rendező politizáló, aktualizáló kedvéhez. Története az Irak, Jordánia, Washington (kisebb kitérőkkel Dubaiba és Szíriába) háromszögben játszódik, ahol két CIA ügynök akar elkapni egy hírhedt és könyörtelen terroristavezért. Ed Hoffman (Russel Crowe) kényelmes otthoni székéből, a laptopja képernyőjén figyeli, és irányítja az eseményeket, valamint kollégáját Roger Ferrist (Leonardo DiCaprio), akinek vele ellentétben a terepen kell elvégeznie a piszkos és életveszélyes munkát. Hoffmann céltudatossága rendíthetetlen, és akinek csak tud, hazudik, keresztbe tesz, nem törődve a következményekkel. Ferris derekasan, ám sok bizonytalansággal intézi feladatait, mígnem idővel elege lesz az őt körülvevő temérdek hazugságból és gyilkolásból.
Scott a két figura jellemén és konfliktusain keresztül szemlélteti az iraki háborúról való gondolkodás és szerepvállalás két pólusát. Hoffman személyében az önös érdekeket előtérbe helyező, szűk látókörű üzletember nyilvánul meg, akinek a hírnéven és pénzen kívül minden másodlagosnak számít. A sokkal nyitottabb természetű Ferris útját angolul perfektül beszélő és az Egyesült Államokba vágyakozó arabok kísérik végig, akik révén az ügynök ráeszmél, hogy viharzónában élők is rendelkeznek emberi érzésekkel, és nem is mindegyikük akarja felrobbantani magát egy derékra kötött bombával. Scott így szándékozik felhívni a figyelmet az ezerarcú arab világra, és az amerikai kultúra mérgező befolyására. Ezért is kapnak külön hangsúlyt azok a jelenetek, melyekben Ferris megismerkedik egy arab ápolónővel, és ízelítőt kap családja életéből, melyben az idősebb generáció még tartja a tradíciót, de a gyerekek már a hamburgerért rajonganak. Scott azonban hiába bírálja a globalizációt, és próbál átbillenni a „másik” oldalra, igyekezete kudarcot vall. Nem tud kibújni története egyoldalúságából, és nem tud lemondani azokról a közhelyes, már-már propagandisztikus mondatokból („Az amerikaiak képtelenek titkot tartani a demokráciájuk miatt...”, „Ti még magatokat sem tudjátok megvédeni.”, „A Közel-Kelet nagyon veszélyes hely...”), melyeket olykor hősei szájába ad. A nézők felé intézett üzenete szimpatikus, csak éppenséggel nem hatásos. Sok újdonságot nem közöl vele, pláne azokkal, akik követték az elmúlt évek amerikai külpolitikáját és a Közel-Keleten lezajló eseményeket.
A tartalmi hibáktól eltekintve Scott egy rendesen összerakott, feszes tempójú filmmel állt elő, mely egy percig nem lassul le. Aki szerette korábbi munkája, a Sólyom végveszélyben látványos akciójeleneteit, az most sem fog csalódni. Fegyverropogás, nagy robbanások, mindez a manapság divatos kézi kamerás felvételekkel tuningolva. A forgatókönyvért A téglát jegyző William Monahan volt a felelős, aki ezúttal is kedvenc témáihoz (beépülés, kémkedés, árulás) fordult. Leonardo DiCaprio korrekt alakítást nyújt, ám a dicséret inkább Russell Crowe-t illeti meg, aki félelmetes hitelességgel formálja meg az idegesítő, szemüvege alól ki-kitekintő felettest.
Ridley Scott eddigi életművében számos epikus történelmi filmet lehet találni, melyek közé olykor beékelődik egy-egy jelenkorban játszódó, általában egyszeri megtekintésre (sem) alkalmas alkotás (például a Szélvihar, vagy a Bor, mámor, Provence). Ezeknek sorát bővíti a Hazugságok hálója is, amely ugyan profi módon adagolja az izgalmakat, stílusa mégis inkább a rendező öccse, Tony Scott akciófilmjeire emlékeztet. A nagyobb testvérnek legalább megvan az a tehetsége, hogy bizonyos filmjeit áthatja egy jellegzetes atmoszféra, így a Fekete esőt a nyolcvanas évek nyomasztó, koszos nagyvárosi neo noir világa, vagy az Amerikai gengsztert a hetvenes évek manhattani miliője. A Hazugságok hálója esetében ez a tehetség kiaknázatlan maradt, és csak a túlzottan zajos aláfestő zene, valamint a csúcstechnika (műholdas felvételek, mobiltelefon, Internet, GPS) állandó jelenléte igyekszik érzékeltetni a huszonegyedik század hangulatát.
A Hazugságok hálója tehát nem kiemelkedő alkotás, mindemellett tovább erősíti azt a meggyőződést, hogy Scott megbízhatóan termékeny, ám folyamatosan váltakozó sikereket felmutató filmkészítő.
A Scott-féle hollywoodi gépezet pedig ezután sem fog pihenni. Pár hónapon belül – újra Russel Crowe-val a főszerepben – nekilát a Robin Hood mítosz lerombolásához, még ugyanabban az évben leforgat (budapesti helyszíneken is) egy politikai thrillert, és már készülőben van Joe Haldeman Örökké háborúban című sci-fi regényének adaptálása, valamint egy western film.
A 2008-as Hazugságok hálója is igen távol áll Scott egykori klasszikusaitól, viszont annál közelebb a rendező politizáló, aktualizáló kedvéhez. Története az Irak, Jordánia, Washington (kisebb kitérőkkel Dubaiba és Szíriába) háromszögben játszódik, ahol két CIA ügynök akar elkapni egy hírhedt és könyörtelen terroristavezért. Ed Hoffman (Russel Crowe) kényelmes otthoni székéből, a laptopja képernyőjén figyeli, és irányítja az eseményeket, valamint kollégáját Roger Ferrist (Leonardo DiCaprio), akinek vele ellentétben a terepen kell elvégeznie a piszkos és életveszélyes munkát. Hoffmann céltudatossága rendíthetetlen, és akinek csak tud, hazudik, keresztbe tesz, nem törődve a következményekkel. Ferris derekasan, ám sok bizonytalansággal intézi feladatait, mígnem idővel elege lesz az őt körülvevő temérdek hazugságból és gyilkolásból.
Scott a két figura jellemén és konfliktusain keresztül szemlélteti az iraki háborúról való gondolkodás és szerepvállalás két pólusát. Hoffman személyében az önös érdekeket előtérbe helyező, szűk látókörű üzletember nyilvánul meg, akinek a hírnéven és pénzen kívül minden másodlagosnak számít. A sokkal nyitottabb természetű Ferris útját angolul perfektül beszélő és az Egyesült Államokba vágyakozó arabok kísérik végig, akik révén az ügynök ráeszmél, hogy viharzónában élők is rendelkeznek emberi érzésekkel, és nem is mindegyikük akarja felrobbantani magát egy derékra kötött bombával. Scott így szándékozik felhívni a figyelmet az ezerarcú arab világra, és az amerikai kultúra mérgező befolyására. Ezért is kapnak külön hangsúlyt azok a jelenetek, melyekben Ferris megismerkedik egy arab ápolónővel, és ízelítőt kap családja életéből, melyben az idősebb generáció még tartja a tradíciót, de a gyerekek már a hamburgerért rajonganak. Scott azonban hiába bírálja a globalizációt, és próbál átbillenni a „másik” oldalra, igyekezete kudarcot vall. Nem tud kibújni története egyoldalúságából, és nem tud lemondani azokról a közhelyes, már-már propagandisztikus mondatokból („Az amerikaiak képtelenek titkot tartani a demokráciájuk miatt...”, „Ti még magatokat sem tudjátok megvédeni.”, „A Közel-Kelet nagyon veszélyes hely...”), melyeket olykor hősei szájába ad. A nézők felé intézett üzenete szimpatikus, csak éppenséggel nem hatásos. Sok újdonságot nem közöl vele, pláne azokkal, akik követték az elmúlt évek amerikai külpolitikáját és a Közel-Keleten lezajló eseményeket.
A tartalmi hibáktól eltekintve Scott egy rendesen összerakott, feszes tempójú filmmel állt elő, mely egy percig nem lassul le. Aki szerette korábbi munkája, a Sólyom végveszélyben látványos akciójeleneteit, az most sem fog csalódni. Fegyverropogás, nagy robbanások, mindez a manapság divatos kézi kamerás felvételekkel tuningolva. A forgatókönyvért A téglát jegyző William Monahan volt a felelős, aki ezúttal is kedvenc témáihoz (beépülés, kémkedés, árulás) fordult. Leonardo DiCaprio korrekt alakítást nyújt, ám a dicséret inkább Russell Crowe-t illeti meg, aki félelmetes hitelességgel formálja meg az idegesítő, szemüvege alól ki-kitekintő felettest.
Ridley Scott eddigi életművében számos epikus történelmi filmet lehet találni, melyek közé olykor beékelődik egy-egy jelenkorban játszódó, általában egyszeri megtekintésre (sem) alkalmas alkotás (például a Szélvihar, vagy a Bor, mámor, Provence). Ezeknek sorát bővíti a Hazugságok hálója is, amely ugyan profi módon adagolja az izgalmakat, stílusa mégis inkább a rendező öccse, Tony Scott akciófilmjeire emlékeztet. A nagyobb testvérnek legalább megvan az a tehetsége, hogy bizonyos filmjeit áthatja egy jellegzetes atmoszféra, így a Fekete esőt a nyolcvanas évek nyomasztó, koszos nagyvárosi neo noir világa, vagy az Amerikai gengsztert a hetvenes évek manhattani miliője. A Hazugságok hálója esetében ez a tehetség kiaknázatlan maradt, és csak a túlzottan zajos aláfestő zene, valamint a csúcstechnika (műholdas felvételek, mobiltelefon, Internet, GPS) állandó jelenléte igyekszik érzékeltetni a huszonegyedik század hangulatát.
A Hazugságok hálója tehát nem kiemelkedő alkotás, mindemellett tovább erősíti azt a meggyőződést, hogy Scott megbízhatóan termékeny, ám folyamatosan váltakozó sikereket felmutató filmkészítő.
A Scott-féle hollywoodi gépezet pedig ezután sem fog pihenni. Pár hónapon belül – újra Russel Crowe-val a főszerepben – nekilát a Robin Hood mítosz lerombolásához, még ugyanabban az évben leforgat (budapesti helyszíneken is) egy politikai thrillert, és már készülőben van Joe Haldeman Örökké háborúban című sci-fi regényének adaptálása, valamint egy western film.
A helyzet nyugaton is változatlan.
Hazugságok hálója (Body of Lies)
Színes feliratos amerikai filmdráma, 128 perc, 2008.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendező: Ridley Scott
Forgatókönyvíró: William Monahan
Szereplők: Russel Crowe, Leonardo DiCaprio, Mark Strong, Golshifteh Farahani
Szerzők
-- Zalán Márk --
További írások a rovatból
film
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
