film
2008. 12. 13.
Egy háború metaforái
Ari Folman: Libanoni keringő
Sötét, kísérteties utcákon rohan keresztül egy kutyafalka. A vicsorgó állatoknak nem állja utját semmi, vadul törtetnek céljuk felé. Ari (a rendező és a főszereplő) képzeletének világában járunk. Visszatérő álmaiban mindig pontosan huszonhat eb kergeti, elfojtott traumái kézzelfogható utóhatásaként.
Ennek kapcsán kezd bele Ari a személyes múltkutatásába. Lassan feltárulnak előtte a múltbeli élmények egy olyan történelmi eseményről, amely korántsem csupán őt érintette: a libanoni háborúról. Ezután végiglátogatja barátait, és a beszélgetések során éled fel újra benne, és egyben bennünk a múltbeli háború kegyetlen valósága. A film kevés emocionális késztetést ad arra, hogy a néző könnyen azonosulhasson az önkeresés ezen formájával. Így az elsődleges, keretként szolgáló cselekmény csupán ürügy.
Mégpedig arra, hogy a rendező megfesse a saját személyes élményektől átitatott képet. Ennek a képnek kontúrjait pedig a volt társak beszámolói adják, melyek alá vannak rendelve a rendezői élmények akaratának.
Mégpedig arra, hogy a rendező megfesse a saját személyes élményektől átitatott képet. Ennek a képnek kontúrjait pedig a volt társak beszámolói adják, melyek alá vannak rendelve a rendezői élmények akaratának. Az animációt a mediális átlépés teszi különlegessé, él a dokumentumfilmek és rajzfilmek eszköztárával is. Beszámolók, belső narrációk és monológok sorakoznak rajzolt köntösben, Kiemelkednek a zenére illeszkedő, annak ritmikáját követő betétek.
A Libanoni keringő impressziók, történettöredékek rendezett egymásutánja. Ezek a részletek önmagukban is büszkén megállnák a helyüket bármilyen rövidfilmes szemlén. Bár egybegyúrva kissé darabos egészet alkotnak, ez a tagoltság persze nem feltétlenül hátránya, de mindenféleképpen jellegzetessége az egészestés darabnak. A háború kíméletlenségének metaforáit, szimbólumait járják körül a film elemei, és ez a kör egyre inkább szűkül, hogy aztán egy végső, megfelelően előkészített jelenetben csúcsosodjon ki. 
A konkrét példák inkább egyfajta általános hatást céloznak meg, egy konstans gyomorszorító érzést. Azonban ezek részletek néha a semmibe mutatnak csupán, ahol elkezdődnének, ott véget is érnek. Önkéntelenül is a modern háborús filmek együttérzést, illetve tragikus hangulatot megalapozó képsorai jutnak eszembe, amelyek megteremtik a nézőben azt a lélektani hátteret, ami a történet befogadásához kell. A Libanoni keringő pedig nem más, mint maga az intenzív háttér. A film dinamikája dícséretes, mikor már minden nézőt keresztül döfött a háború démonának acélos tekintete, akkor hirtelen átvált a dráma helyenként abszurd, helyenként szürreális közjátékokba. Ezeket a „feloldásokat” aztán újabb, vizuálisan felerősített lelki kihívások követik. 
Ari Folman filmjének látványvilága helyenként lenyűgöző, erős vizuális ingerekkel operál. Az alkotók nem rugaszkodtak el a realista formáktól, a most divatos képregényszerűen fotorealisztikus irányvonalat követték, jól megválasztott színekkel felerősítve az egyes momentumok súlyát. Az animáció hatásának titka a feldíszített szimplicitás. Adott egy alap flash-szerű animáció (egy-két bennefelejtett szakmai bakival), mely leegyszerűsített megoldásaival nem mindig kelt jó hatást. Erre épül rá egy ragyogó háromdimenziós, és egy effektekkel megtámogatott „polírréteg”, ami eltompítja a hibákat és elfedi a karaktermozgások bicebócaságait. A film zenéje jól megválasztott. A This is Not a Love songot jobban nem is lehetne beleilleszteni filmbe.Összességében nagyhatású, azonban korántsem tökéletes film a Libanoni keringő, emellett rendhagyó vállalkozás, nem csak egy háború, hanem posztmodern korunk dokumentuma is.
Libanoni keringő (Waltz with Bashir)
Színes feliratos izraeli-német-francia animációs film, 90 perc, 2008.
16 éven aluliak számára nem ajánlott.
Rendezte és a forgatókönyvet írta: Ari Folman
Szereplők: Ron Ben-Yishai, Ronny Dayag, Ari Folman
Bemutató: 2009. január 1.
Forgalmazza: Szuez Film
Szerzők
-- Székely Dávid Attila --
További írások a rovatból
film
Interjú Dér Asiával a Nem halok meg című filmje kapcsán
