bezár
 

irodalom

2008. 12. 18.
Dincsvadászat Stephen King módra
Stephen King: Lisey története
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Dincsvadászat Stephen King módra Stephen King csaknem hétszáz oldalas regénye, a Lisey története az írásról, az olvasásról és a fikcióról szól. Létezik egy tó, melynek partján kivetjük a hálónkat, melynek vizéből mindannyian kortyolunk, állítja a könyv, és ez a tó a szavak, a mítoszok tava, minden író és olvasó álomszerű helye.
„Kicsim. Kicsikém” – olvasható a 9. lapon, még az első részt jelölő oldalt megelőzően a megszólítás. De vajon tényleg megszólításról van szó? Nézzük a végéről: leghátul, a szerzői utószót követő utolsó lapon egyetlen szó szerepel: „Hazahívlak”. Látszólag ártalmatlan kiszólások, melyek a könyv végigolvasása során nyerik el értelmüket, mégis, nagyon is sokat elmondanak Lisey történetéről, illetve, a Lisey történetéről.

A csaknem hétszáz oldalas regény ugyanis – Stephen Kingtől nem teljesen meglepő módon – magáról az írásról, az olvasásról és a fikcióról szól. Létezik egy tó, melynek partján kivetjük a hálónkat, melynek vizéből mindannyian kortyolunk, állítja a könyv, és ez a tó a szavak, a mítoszok tava, minden író és olvasó álomszerű helye, ahol a tekintetünket megbabonázva a tóra irányítjuk. Ez a tó gyógyító erejű, ugyanakkor a világ, ahol megtaláljuk – ebben a regényben Paragonynak hívják – legalább annyira veszélyes, mint amilyen csábító. A régi allegória lép működésbe: nappal bódító virágillat, káprázatos színorgia és selymes levegő, éjjel azonban kiismerhetetlen vadság, romlottság, rohadás és minden elmét eltorzító, végtelen oldalú szörnyek várják az ide tévedőket.

A borítóLisey, a regény főhőse erre a helyre kénytelen eljutni, hogy megismerje két éve halott férjének, a sztáríró Scott Landonnek a belső világát, s miközben kézzelfogható környezetté válik a fikció menedékeként körülírható Paragony, a történet valóságai szép lassan egymásba omlanak. A csúcspont természetesen a „hosszú srác” – egy kiismerhetetlen elméjű, végtelen oldalú, tarkánfoltos lény – zabálása, amint bekebelezi Lisey üldözőjét, az elmebeteg rajongót, aki a halott férj hagyatékára, kiadatlan munkáira pályázik. Lisey „átviszi” az őrült fickót Scott – és mindenki más – Paragonyába, a képzelet világába, ahol a Scottot egész életében üldöző „hosszú srác” elpusztítja, mintegy példázatául annak, a fikció világában csupán tévelygő figura örökre a fikcióban ragad.

Mindez, persze, kikacsintás az olvasóra: lám-lám, a „Kicsim” beszédaktusával a regény terébe (materiálisan is) invitáló megszólítás a „hazahívlak” fikciót megszüntető performatívumával egészül ki, ráadásul e performatívum a szerzői utószót követően (de még a könyv impresszuma előtt) történik. Vagyis, minden egyes szó, még a valóságos szerző valóságos olvasóhoz intézett valóságos szavai is olyan „halak”, melyek abból a bizonyos tó vizéből kerültek a hálóba. Minden fikció, mert a szavak nem érik el a valóságot, csak a Paragonyt, viszont a Paragonyban ugyanúgy van napsütés, amint telihold, vannak emberek és szörnyek, növények és állatok. A Paragonynak van világa.

Egy nemrég készült interjúban King – amikor beszélgetőpartnere a Lisey történetének életrajzi vonatkozására kérdezett rá (köztudott, hogy a szerző pár évvel ezelőtt súlyos balesetet szenvedett, felépülése hosszú volt és fájdalmas) –, fikció és valóság viszonyát úgy jellemezte, mint a fallabdában a fal és a labda kapcsolatát: a labda nekiütődik a falnak, de azonnal vissza is pattan onnan. A szavak is a valóság látszatát teremtik meg – ennyiben a nyelv „átlátszónak” tekinthető –, de nem nyúlnak át a valóságba, a fikció tere pedig innen nézve konzekvens marad a Lisey történetében: a Paragony úgy változik, ahogyan az oda belépő gondol rá. Azok a „horgonyok” pedig, melyek olykor nehezítik a két világ – a regény világában valós és az ahhoz képest fiktív – közti átjárást, az anyagszerűség olyan ártalmatlan jelölői, melyek a képzeletünkben úgyszólván szellemivé válnak, a könyv lapján azonban a betűk materialitásában horgonyoznak minket saját, könyvön kívüli világunkhoz. Legjellemzőbb talán a gyapjúkendő példája: egy esetben a szülőktől nászajándékba kapott kendő – melyet az író Scott gyapotkendőnek nevez – akadályozza a valós világba történő visszajutást, a betűk változása pedig nem csak értelmezésbeli eltérést mutat, de a két világ különbözőségét, ezzel pedig a Lisey történetének valósága és az azt olvasó valósága közti differenciát egyaránt. De ugyanígy felhozható a regény költött nyelvének valósága: a rendkívül sok egyéni szólelemény – példaként: a „dincs” („bool”), a „kimaszott” („fuck-smuck”) vagy a „gonoszotty” („bad-gunky”) –, Scott, illetve Scott és Lisey sajátos, a létező nyelvi anyagból gyúrt furcsa nyelve egyszerre hat a jelentésképzés mechanizmusára és az anyagszerűség formálhatóságára – mindez persze úgy önkényes, ahogy véletlenszerű, viszont alighanem jelentés és közvetítés alapviszonyából kiiktathatatlan.

Nem rekonstruálom a történetet, legyen annyi elég, hogy az egymásba omló fikciókban és valóságokban (e helyütt tulajdonképpen mindegy is, hogyan nevezzük) a félelmetes „hosszú srác” végül nemcsak Lisey-t, a fokalizált főhőst, hanem magát az olvasót is fogva tartja. Minden házasságnak van egy világos és egy sötét oldala, mondja a könyv, ez a házasság pedig érthető olvasó és szöveg viszonyára egyaránt. A Paragony is kétarcú, jó és rossz allegóriája pedig produktív módon él tovább fekete és fehér, papír és nyomtatott betű egyéni viszonyában. A könyv persze élvezhető „hagyományos” King-regényként szintúgy – senki nem csalódhat, alapos, karakteres, jólformált munka –, de aki (szó szerint) a sorok közé pillant, számos halacskával, kinccsel - pontosabban: dinccsel - gazdagodhat a tóból. Ezt az élményt még az sem csorbítja igazán, hogy az Európa Kiadó szerkesztői ezúttal végezhettek volna alaposabb munkát: a magyar szöveg hemzseg az apróbb elütésektől és vesszőhibáktól, ami azért korábban nem volt jellemző. Persze, ez csak por a gépezetben; aki esetleg unja Paul Auster utóbbi próbálkozásait, és nyitott a hasonlóan szórakoztató mutatványokra, nyugodtan bevállalhatja Kinget.


Stephen King: Lisey története. (Lisey’s Story)
Fordította: Totth Benedek
Európa Kiadó, Budapest, 2008. 684 oldal, 2600 Ft.





nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

irodalom

Életvezetési tanácsok és világmegfejtések az ókor rabbijaitól, modern köntösben Életvezetési tanácsok és világmegfejtések az ókor rabbijaitól, modern köntösben
Az Atyák tanításai, Magvető Kiadó - Mazsihisz, 2019, 3299 Ft
irodalom

A boldogság része, a bűntudat áramütése A boldogság része, a bűntudat áramütése
Peer Krisztián: Nem a sajátod
irodalom

Miért írok krimit? Miért írok krimit?
Egy női krimiíró mindennapjai 2.

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Quentin Tarantino: Volt egyszer egy... Hollywood
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 8.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés