gyerek
2008. 12. 24.
Pagonyos terefere
Interjú Berg Judit gyerekkönyvíróval és Kovács Eszterrel, a Pagony Gyerekkönyvesbolt és Kiadó egyik alapítójával és tulajdonosával
Egy kiadó-szerző kapcsolat akkor működik jól, ha kölcsönös. Az sem jó, ha a kiadó diktál, és az sem, ha a szerző nem enged semmi beleszólást a könyvébe. Végül is közös érdek, hogy a könyv jó is, szép is és eladható is legyen.
PRAE.HU: Amikor gyerek voltam és olvastam a kedvenc könyveimet, nem emlékszem, hogy egyszer is elgondolkoztam volna azon, ki írta, ki rajzolta, egyáltalán ki hozta létre ezeket. De talán leginkább egy bölcs öreg néni jelent volna meg előttem egy romantikus toronyszobában, vagy esetleg egy nem is emberi lény. Ti gondolkoztatok ilyesmiről gyerekkorotokban?
E: Én biztos nem gondolkodtam el azon, ki írta a könyveket. Nem is nagyon voltam úgynevezett író-olvasó találkozón, ha volt egyáltalán ilyen akkoriban. A Pagony gyakran szervez ilyen találkozókat, hallom is, hogy mondják a szülők: „Látod, ez a néni írta a könyvet!”, de lehet, hogy a gyereknek voltaképpen mindegy, hogy ki írta ezt a könyvet; a szülőknek nem mindegy talán.
J: Én is csatlakozom: gyerekként abszolút nem érdekelt, ki a szerző, azt gondoltam, hogy vagy rég meghalt, vagy tényleg nem ember. Tőlem az anyukám gyakran kérdezte, hogy ki írta a könyvet, amit épp olvasok, és akkor a kedvéért megjegyeztem, de a név nem jelentett semmit, csak hozzákapcsoltam a címhez.
E: De később azért, ha tetszett mondjuk G. Szabó Judit egy könyve, már célirányosan kerestem G. Szabó Judit könyveit, csak arc nem társult hozzá.
J: Igen, de ha azt mondják, hogy egyszerre élt Dumas-val vagy Shakespeare-rel, akkor azt simán elfogadom, mert hát könyvek a polcon, amelyek jók, azokat nyilván valamilyen „régi emberek” írták…
PRAE.HU: Nálatok az írás, a kiadás, a szerkesztés napi téma, így a gyerekeitek is otthon vannak ebben a világban. Mi teheti egy nem ilyen közegben mozgó gyerek számára érdekessé a könyvek létrehozóival való találkozást?
E: Amikor nemrég Judittal egy székesfehérvári iskolában jártunk, ahol vetélkedőt szerveztek egy könyvéből, úgy éreztem, hogy ezek a gyerekek örökre meg fogják jegyezni Juditot, aki nagyon helyesen, nagyon közvetlenül válaszolt a kérdésekre. Egy kislány például elárulta, hogy ő is szokott verseket írni, és kérdezte Judittól, hogy mikor szokott írni, majd elmondta magáról, hogy ő „álom és ébrenlét határán”… Szóval, akik maguk is foglalkoznak az alkotással, írással, azoknak szerintem érdekes egy ilyen találkozó.
J: Nekem többször is volt olyan élményem, hogy dedikáláson a gyerekek halálosan megbántódnak azon, hogy ez a néni beleír az ő könyvükbe, amit meg is tudok érteni, de volt már olyan gyerek, aki úgy bámult engem tátott szájjal, mintha egy mesefilm főhőse lennék, vagy megtudtam a szülőktől, hogy úgy emleget engem mint „Panka és Csiribí anyukáját”. Tehát vannak gyerekek, akik mintegy mesefiguraként építik be az írót. Manapság, amikor a szülők elhozzák a gyerekeket, és mesélek nekik, vagy bábozunk, játsszunk, az egészen másfajta kapcsolat, mint ami a mi gyerekkorunk rendezvényein lehetett. Nekem egy emlékem van: én a Gelléri Andor Endre Általános Iskolába jártam, és tudtuk, hogy Gellérinek volt egy gyerekkönyve, a Matyika, de nem lehet kapni, és amikor egyszer kiderült, hogy meg fog jelenni, és Gelléri egyetlen élő rokona elhozza az iskolába, s majd jutalomkönyvként év végén a jó tanulók megkapják, akkor ez egy motiváló dolog volt. Ám végül az egészből nem lett semmi, és akkor ez nagy csalódás volt nekem.
PRAE.HU: Annak hatására, hogy Judit megkapta az IBBY-díjat, a szülők jobban keresik a könyveit? A felnőtt-könyvek esetében tudjuk, hogy ha egy mű az „Év Könyve” lesz, azt iszonyúan keresik utána…
E: Ezt is, mert ez nagyjából ezzel egyenértékű. Amikor a sajtólistámra körbeküldtem, hogy tavaly Berg Judit Ruminije, vagy idén Czigány Zoltán Csoda és Kószája IBBY-díjas lett, nagyon sokan válaszoltak, rengeteg újságban benne volt, s ezután látványosan elkezdték keresni. Most a karácsonyi újdonságokat ugyanerre a listára körbeküldtem, senkit nem érdekelt. Szóval újságírói szemmel ez a díj nagyon érdekes.
PRAE.HU: Gondolom, szülői szemmel is, hiszen jó esetben ők mindenképpen törekednek minőséget adni a gyerek kezébe.
E: Igen, és az IBBY-díj sokat segített Juditon is, meg Czigány Zoltánon is. De Judit igazából már amúgy is eléggé ismert és keresett, Marék Veronikához és Bartos Erikához hasonlóan az ő könyvbemutatóin is tele van a bolt, még zuhogó esőben is. Judit nagyon profi.
PRAE.HU: A felnőtteket semmiképpen sem lehet kihagyni, már csak azért sem, mert eleinte ők olvassák fel a gyerekeknek a könyveket, és ők is vásárolják. Judit, írás közben figyelem előtt tartod a felnőtteket abból a szempontból, hogy nekik kell interpretálniuk a művet?
J: Igazából arra figyelek, hogy amit írok, az még ha a legkisebbeknek szól is, igényes és választékos legyen, olyan, amit én is szívesen elmondok a gyerekeimnek felnőttként. S ha a gyerek nincs hülyére véve, akkor a felnőtt sem unja talán. A Panka és Csiribíben Pankának néha vannak „szőke nős” beszólásai, de szerintem a gyerekek csak örülnek neki, mert aranyos, a szülők pedig megmosolyogják. A Cipelő cicáknál pedig nagyon adta volna magát, hogy Dorka, aki a legkisebb, kicsikét gügyögősen legyen megírva, vagy az r-ek helyett j-k szerepeljenek, de aztán úgy döntöttem, hogy normálisan lesz megírva, és akinek van erre affinitása és kedve, az majd úgyis selypegve, vagy úgy fogja felolvasni, ahogy egy ilyen kicsi lány beszél.
PRAE.HU: A Pagony minőséget akar adni, de érdekelje is a gyereket, és meg is vegye a szülő. Kell valamilyen kompromisszumot kötni, hogy mindez teljesüljön?
E: Nem nagyon kell kompromisszumot kötnünk. Én maximálisan vállalom a Pagony-könyvek minőségét, egyikben sem eszközöltünk semmi olyan változtatást, hogy „eladhatóbb” legyen. Az más kérdés, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket, bár tetszenének, mégsem adok ki, mert tudom, hogy itthon eladhatatlan. Másik oldalról pedig, ha kiadok valamit, azt én minőségnek tartom, soha nem adtunk még ki olyan könyvet, ami nekünk nem tetszik, még ha eladható lenne is.
J: Ugyanakkor én is tapasztaltam már olyat, hogy bejön anyuka és nagymama a gyerekkel, mutogatják, mi lenne jó, és hát a gyerek kiválasztja azt, ami, hm, nem éppen a legszínvonalasabb. Velem is előfordul időnként, hogy a gyerekeim nagyon vágynak valamire, amivel én nem értek egyet. Ezt általában úgy oldom meg, hogy ha nagyon vacaknak tartom, megmondom, de mindig indoklással, időnként pedig megvesszük, megnézzük, elolvassuk, megbeszéljük, s egy idő után nem kérik többet.
PRAE.HU: Judit könyveit a Pagony Kiadó adja ki. Ez egy oda-vissza kapcsolat? Előfordul, hogy a kiadó jelzi, hogy ilyen és ilyen könyvre lenne igény, amit meg kéne írni?
E: Igen, pontosan, előfordulhat ilyen is, és amúgy is, egy kiadó-szerző kapcsolat akkor működik jól, ha kölcsönös. Az sem jó, ha a kiadó diktál, és az sem, ha a szerző nem enged semmi beleszólást a könyvébe. Végül is közös érdek, hogy a könyv jó is, szép is és eladható is legyen. A Cipelő cicák például a mintapéldája annak, hogy milyen az, ha szerző-illusztrátor-kiadó jól tud együttműködni.
J: Abszolút szabad teret kapok, csak bizonyos jelzett szempontokat figyelembe kell vennem, de ez engem nem zavar az írásban. Kialakítjuk a koncepciót, megvannak a keretek, amelyekből aztán ki lehet bontakozni.
E: A könyvesbolt teljesen alkalmas piacfelmérésre is. Ha azt látom, hogy egy téma nagyon hiányzik a magyar könyvpiacról, megbeszéljük Judittal vagy valamelyik másik szerzőnkkel, hátha van hozzá kedve. De a könyvek nagy része természetesen nem így születik.
PRAE.HU: Meglátásotok szerint milyen nálunk hiányt jelentő témára lenne még igény a gyerekkönyvek piacán?
E: Elsősorban a mindenféle gyerekproblémák ábrázolására, amiből nálunk csak kevéske van. Testvérem születik, hogy tanuljak meg szobatisztának lenni, félek a sötétben, elváltak a szüleim, elköltözünk otthonról és rossz otthagyni a régi otthonomat és játszópajtásaimat stb. stb. Külföldön még arról is van gyerekkönyv, hogy „az apám börtönbe került”.
PRAE.HU: Végül megkérdezném, hogy a Pagony miért szereti Berg Judit gyerekkönyveit, s Juditnak mi tetszik a Pagonyban?
E: Judit történetei, a cselekményvezetése, a dramaturgiai érzéke páratlan. Egészen profi. Ezt már sokan mondták neki, például Békés Pál is az IBBY-díj átadásán. Tudja és szem előtt tartja, hogy kiknek ír, nekik való hosszúsággal, nyelvezettel, szereplőkkel, izgalmakkal. S az tetszik még nagyon, ahogyan kezeli a gyerekkönyvíróságot. Szerintem közel s távol ő az egyetlen, aki ezt ilyen komolyan veszi.
J: A pagonyosokban, azonkívül, hogy nagyon jó könyveket csinálnak, olyanokat, amelyekkel szívesen vállalom a közösséget, nagyon szeretem azt, hogy mindent meg tudok velük beszélni, és tartják a szavukat, akkor is, ha az nincs leírva. Alapkérdésekben hasonlóan gondolkodunk és egyetértünk. Voltak már rossz tapasztalataim más kiadókkal. A Pagonnyal nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
E: Én biztos nem gondolkodtam el azon, ki írta a könyveket. Nem is nagyon voltam úgynevezett író-olvasó találkozón, ha volt egyáltalán ilyen akkoriban. A Pagony gyakran szervez ilyen találkozókat, hallom is, hogy mondják a szülők: „Látod, ez a néni írta a könyvet!”, de lehet, hogy a gyereknek voltaképpen mindegy, hogy ki írta ezt a könyvet; a szülőknek nem mindegy talán.
J: Én is csatlakozom: gyerekként abszolút nem érdekelt, ki a szerző, azt gondoltam, hogy vagy rég meghalt, vagy tényleg nem ember. Tőlem az anyukám gyakran kérdezte, hogy ki írta a könyvet, amit épp olvasok, és akkor a kedvéért megjegyeztem, de a név nem jelentett semmit, csak hozzákapcsoltam a címhez.
E: De később azért, ha tetszett mondjuk G. Szabó Judit egy könyve, már célirányosan kerestem G. Szabó Judit könyveit, csak arc nem társult hozzá.
J: Igen, de ha azt mondják, hogy egyszerre élt Dumas-val vagy Shakespeare-rel, akkor azt simán elfogadom, mert hát könyvek a polcon, amelyek jók, azokat nyilván valamilyen „régi emberek” írták…
PRAE.HU: Nálatok az írás, a kiadás, a szerkesztés napi téma, így a gyerekeitek is otthon vannak ebben a világban. Mi teheti egy nem ilyen közegben mozgó gyerek számára érdekessé a könyvek létrehozóival való találkozást?
E: Amikor nemrég Judittal egy székesfehérvári iskolában jártunk, ahol vetélkedőt szerveztek egy könyvéből, úgy éreztem, hogy ezek a gyerekek örökre meg fogják jegyezni Juditot, aki nagyon helyesen, nagyon közvetlenül válaszolt a kérdésekre. Egy kislány például elárulta, hogy ő is szokott verseket írni, és kérdezte Judittól, hogy mikor szokott írni, majd elmondta magáról, hogy ő „álom és ébrenlét határán”… Szóval, akik maguk is foglalkoznak az alkotással, írással, azoknak szerintem érdekes egy ilyen találkozó.
J: Nekem többször is volt olyan élményem, hogy dedikáláson a gyerekek halálosan megbántódnak azon, hogy ez a néni beleír az ő könyvükbe, amit meg is tudok érteni, de volt már olyan gyerek, aki úgy bámult engem tátott szájjal, mintha egy mesefilm főhőse lennék, vagy megtudtam a szülőktől, hogy úgy emleget engem mint „Panka és Csiribí anyukáját”. Tehát vannak gyerekek, akik mintegy mesefiguraként építik be az írót. Manapság, amikor a szülők elhozzák a gyerekeket, és mesélek nekik, vagy bábozunk, játsszunk, az egészen másfajta kapcsolat, mint ami a mi gyerekkorunk rendezvényein lehetett. Nekem egy emlékem van: én a Gelléri Andor Endre Általános Iskolába jártam, és tudtuk, hogy Gellérinek volt egy gyerekkönyve, a Matyika, de nem lehet kapni, és amikor egyszer kiderült, hogy meg fog jelenni, és Gelléri egyetlen élő rokona elhozza az iskolába, s majd jutalomkönyvként év végén a jó tanulók megkapják, akkor ez egy motiváló dolog volt. Ám végül az egészből nem lett semmi, és akkor ez nagy csalódás volt nekem.
PRAE.HU: Annak hatására, hogy Judit megkapta az IBBY-díjat, a szülők jobban keresik a könyveit? A felnőtt-könyvek esetében tudjuk, hogy ha egy mű az „Év Könyve” lesz, azt iszonyúan keresik utána…
E: Ezt is, mert ez nagyjából ezzel egyenértékű. Amikor a sajtólistámra körbeküldtem, hogy tavaly Berg Judit Ruminije, vagy idén Czigány Zoltán Csoda és Kószája IBBY-díjas lett, nagyon sokan válaszoltak, rengeteg újságban benne volt, s ezután látványosan elkezdték keresni. Most a karácsonyi újdonságokat ugyanerre a listára körbeküldtem, senkit nem érdekelt. Szóval újságírói szemmel ez a díj nagyon érdekes.
PRAE.HU: Gondolom, szülői szemmel is, hiszen jó esetben ők mindenképpen törekednek minőséget adni a gyerek kezébe.
E: Igen, és az IBBY-díj sokat segített Juditon is, meg Czigány Zoltánon is. De Judit igazából már amúgy is eléggé ismert és keresett, Marék Veronikához és Bartos Erikához hasonlóan az ő könyvbemutatóin is tele van a bolt, még zuhogó esőben is. Judit nagyon profi.
PRAE.HU: A felnőtteket semmiképpen sem lehet kihagyni, már csak azért sem, mert eleinte ők olvassák fel a gyerekeknek a könyveket, és ők is vásárolják. Judit, írás közben figyelem előtt tartod a felnőtteket abból a szempontból, hogy nekik kell interpretálniuk a művet?
J: Igazából arra figyelek, hogy amit írok, az még ha a legkisebbeknek szól is, igényes és választékos legyen, olyan, amit én is szívesen elmondok a gyerekeimnek felnőttként. S ha a gyerek nincs hülyére véve, akkor a felnőtt sem unja talán. A Panka és Csiribíben Pankának néha vannak „szőke nős” beszólásai, de szerintem a gyerekek csak örülnek neki, mert aranyos, a szülők pedig megmosolyogják. A Cipelő cicáknál pedig nagyon adta volna magát, hogy Dorka, aki a legkisebb, kicsikét gügyögősen legyen megírva, vagy az r-ek helyett j-k szerepeljenek, de aztán úgy döntöttem, hogy normálisan lesz megírva, és akinek van erre affinitása és kedve, az majd úgyis selypegve, vagy úgy fogja felolvasni, ahogy egy ilyen kicsi lány beszél.
PRAE.HU: A Pagony minőséget akar adni, de érdekelje is a gyereket, és meg is vegye a szülő. Kell valamilyen kompromisszumot kötni, hogy mindez teljesüljön?
E: Nem nagyon kell kompromisszumot kötnünk. Én maximálisan vállalom a Pagony-könyvek minőségét, egyikben sem eszközöltünk semmi olyan változtatást, hogy „eladhatóbb” legyen. Az más kérdés, hogy vannak olyan könyvek, amelyeket, bár tetszenének, mégsem adok ki, mert tudom, hogy itthon eladhatatlan. Másik oldalról pedig, ha kiadok valamit, azt én minőségnek tartom, soha nem adtunk még ki olyan könyvet, ami nekünk nem tetszik, még ha eladható lenne is.
J: Ugyanakkor én is tapasztaltam már olyat, hogy bejön anyuka és nagymama a gyerekkel, mutogatják, mi lenne jó, és hát a gyerek kiválasztja azt, ami, hm, nem éppen a legszínvonalasabb. Velem is előfordul időnként, hogy a gyerekeim nagyon vágynak valamire, amivel én nem értek egyet. Ezt általában úgy oldom meg, hogy ha nagyon vacaknak tartom, megmondom, de mindig indoklással, időnként pedig megvesszük, megnézzük, elolvassuk, megbeszéljük, s egy idő után nem kérik többet.
PRAE.HU: Judit könyveit a Pagony Kiadó adja ki. Ez egy oda-vissza kapcsolat? Előfordul, hogy a kiadó jelzi, hogy ilyen és ilyen könyvre lenne igény, amit meg kéne írni?
E: Igen, pontosan, előfordulhat ilyen is, és amúgy is, egy kiadó-szerző kapcsolat akkor működik jól, ha kölcsönös. Az sem jó, ha a kiadó diktál, és az sem, ha a szerző nem enged semmi beleszólást a könyvébe. Végül is közös érdek, hogy a könyv jó is, szép is és eladható is legyen. A Cipelő cicák például a mintapéldája annak, hogy milyen az, ha szerző-illusztrátor-kiadó jól tud együttműködni.
J: Abszolút szabad teret kapok, csak bizonyos jelzett szempontokat figyelembe kell vennem, de ez engem nem zavar az írásban. Kialakítjuk a koncepciót, megvannak a keretek, amelyekből aztán ki lehet bontakozni.
E: A könyvesbolt teljesen alkalmas piacfelmérésre is. Ha azt látom, hogy egy téma nagyon hiányzik a magyar könyvpiacról, megbeszéljük Judittal vagy valamelyik másik szerzőnkkel, hátha van hozzá kedve. De a könyvek nagy része természetesen nem így születik.
PRAE.HU: Meglátásotok szerint milyen nálunk hiányt jelentő témára lenne még igény a gyerekkönyvek piacán?
E: Elsősorban a mindenféle gyerekproblémák ábrázolására, amiből nálunk csak kevéske van. Testvérem születik, hogy tanuljak meg szobatisztának lenni, félek a sötétben, elváltak a szüleim, elköltözünk otthonról és rossz otthagyni a régi otthonomat és játszópajtásaimat stb. stb. Külföldön még arról is van gyerekkönyv, hogy „az apám börtönbe került”.
PRAE.HU: Végül megkérdezném, hogy a Pagony miért szereti Berg Judit gyerekkönyveit, s Juditnak mi tetszik a Pagonyban?
E: Judit történetei, a cselekményvezetése, a dramaturgiai érzéke páratlan. Egészen profi. Ezt már sokan mondták neki, például Békés Pál is az IBBY-díj átadásán. Tudja és szem előtt tartja, hogy kiknek ír, nekik való hosszúsággal, nyelvezettel, szereplőkkel, izgalmakkal. S az tetszik még nagyon, ahogyan kezeli a gyerekkönyvíróságot. Szerintem közel s távol ő az egyetlen, aki ezt ilyen komolyan veszi.
J: A pagonyosokban, azonkívül, hogy nagyon jó könyveket csinálnak, olyanokat, amelyekkel szívesen vállalom a közösséget, nagyon szeretem azt, hogy mindent meg tudok velük beszélni, és tartják a szavukat, akkor is, ha az nincs leírva. Alapkérdésekben hasonlóan gondolkodunk és egyetértünk. Voltak már rossz tapasztalataim más kiadókkal. A Pagonnyal nagyon jól tudunk együtt dolgozni.
Szerzők
-- Demes Réka --
További írások a rovatból
gyerek
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
gyerek
Már lehet nevezni a Pagony Kiadó gyerekirodalmi és illusztrációs pályázatára
gyerek
Kertész Erzsi regényéből készült előadás a Vojtina Bábszínházban
gyerek
Az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának tiltakozása
