bezár
 

zene

2009. 02. 10.
Kalapáccsal szétvert arc
Cannibal Corpse-koncert, Syma Csarnok, Budapest, 2009. február 7.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Kalapáccsal szétvert arc Bár szerencsére fogalmam sincs, milyen érzés lehet a cím sugallta fájdalom, mindenesetre az amerikai death metál szcéna régóta – mifelénk is – sztár bandája, a Cannibal Corpse a napokban ismét Magyarországon járt, hogy megmutassa, zenéjével is alaposan el tudja kenni az arcunkat. Noha az est fő attrakciója a Children of Bodom volt, itt most csak a náluk érdekesebb Kannibálokról szólunk.
Mindenekelőtt azonban néhány szót a koncert helyszínéről és az esemény körülményeiről. A Syma alapvetően jó és tágas hely, három különböző méretű csarnoka alkalmas arra, hogy nagyobb buliknak terepet biztosítson. Ugyanakkor az a trehányság és felkészületlenség, ami ezúttal is egy Syma-buli szervezését jellemezte, egész egyszerűen tarthatatlan – és sajnos tipikusan magyar. Jellemző, hogy míg tőlünk nem is olyan messze, Bécsben csípőből megcsinálnak és lebonyolítanak egy zökkenőmentes és nyugodt bejutással járó, jól felépített, időrendet tartó többfellépős estét, addig hazánkban a tétova tanácstalanság és bénaság jellemzi továbbra is a kivitelezést.

Mert azt az – egyébként kissé meglepő módon – nagy létszámú közönséget (mintegy kétezer embert), mely összegyűlt a csarnok bejáratánál, a bejuttatás körülményessége miatt addig sikerült várakoztatni és hergelni, mígnem a nyitó csapatról, a Diablóról csaknem mindenki lemaradt. Ráadásul a kellemetlenkedő, ostoba, kettőig számolni nem tudó kopasz beengedők tovább cukkolták az amúgy is – jogosan – egyre türelmetlenebb közönséget a fölösleges vissza-visszalökésekkel, az inzultációszámba menő végigtapogatással és a táskák kipakoltatásával. „Tuskó paraszt rokkerek, húzzátok meg magatokat” – kábé ez volt a sugallt üzenet, miközben a maximum három foggal rendelkező „biztonságiak” azok, akik aligha tudnák elolvasni saját munkakörük leírását.

Persze, odabent a ruhatárak megteltek, az utolsót a folyosó végére helyezték, előtte kilométeres sor, csak hogy az órás beengedési ceremónia és a lekésett nyitóbanda után a soron következő Cannibal Corpse-ra se érjen oda senki. Én magam maradtam hát kabátban, s épphogy egy sört tudtam venni, a Kannibál Hullák már a színpadon álltak.
Cannibal Corpse
Szerencsére a megszólalás és a koncert intenzitása feledtette a kényelmetlenségeket. A kőkemény, kíméletlen és sajátos death metált zúzó kultikus horda új, a napokban megjelent albumával, az Evisceration Plague-val turnézott, melyről el is nyomták a hagyományosan kapkodós, agresszív nyitó tételt, a Priest of Sodomot, illetve a zseniális, lassan, de kegyetlenül hömpölygő címadót. Ez utóbbi egyébként ékes bizonyítéka annak, hogy George „Hulladaráló” Fisherék nemcsak aprítani képesek, de szépen kidolgozott, hangulatos, ugyanakkor végtelenül súlyos dalokat is kiváló érzékkel írnak s vezetnek elő. Ez a tipikusan a Cannibal Corpse-ra jellemző, a visszafogottan menetelő, már-már doom-os riffekre és tempókra építő death a zenekar mai ízlésvilágának legjobb példája: itt már nem az a lényeg, hogy szélvész tempóval és torokszaggató üvöltésekkel-sivítozásokkal leszedjék a hallgató fejét, hanem hogy az alapvetően a komor, súlyos, lassabban zakatoló témákkal teremtsenek atmoszférát.
Cannibal Corpse
Mindez magára a teljes koncertre jellemző volt; több olyan tétel került elő, melyek – lassabb, menetelősebb tempóiknál, nagyívűen megkomponált riffjeiknél fogva – inkább a hangulatra helyezték a nyomatékot. Persze, fejrázás és darálás így is volt bőven: az olyan „kultslágerek”, mint a koncertet nyitó Time to Kill is Now, a koraibb időket idéző Make Them Suffer vagy a Devoured by Vermin (lásd a klipet alább, csak erős idegzetű, de megfelelő humorérzékkel megáldottaknak), illetve a cikk címében is idézett Hammer Smashed Face lelkes bólogatásra késztette a rengeteg Corpse-fanatikust.

A megszólalásra természetesen nem lehetett panasz – valamennyi hangszer hengerelt, a sound pedig az utóbbi CC-lemezek jól eltalált, mély, de azonnal felismerhető hangzását hozta. Ez egyébként az új lemezen, a már említett Evisceration Plague-n is nagyot üt, amint a borító sem utolsó – hiába, buffalói barátaink még mindig perverz vonzódást éreznek a viccesen kivitelezett gore-horror témák iránt.

Cannibal Corpse: Make Them Suffer

Zárásként – ezzel kapcsolatban – annyit jegyeznék meg, hogy ezt a fajta, belezős-darálós horrorba csomagolt halálmetált a mai napig nem veszi be a „kifinomult” konzervatívok gyomra. Németországban például a zenekar a mai napig nem játszhat koncerten az első néhány lemezéről (mintha ez valóban számítana bármit is), akik pedig végignézik egy-egy klipjüket vagy meghallgatják zenéjüket és szövegüket, azonnal elmebeteg bolondnak bélyegzik őket, akik a saját anyjukat is megölik. Pedig a Corpse igazából – zenéjének profizmusa és technikai komolysága mellett – jócskán paródia, görbe tükör is egyben. Egy érzékeny tekintetű hallgató/olvasó hamar rájön, hogy a „kalapáccsal szétvert arc” mögött egy bambán bámuló Tom néz ránk a Tom és Jerryből, alkotói pedig viccesen-ironikusan túlzó, jó humorézékű brigádot takarnak.

De, hogy hűek legyünk szerelmünkhöz, a kemény gitármuzsikához, villákat a magasba, és METÁÁÁL!, fuck yeah.


Children Of Bodom, Cannibal Corpse, Diablo
Budapest, Syma Csarnok („C” terem), 2009. február 7.
Jegyár: 6500 Ft.

www.cannibalcorpse.net
www.myspace.com/cannibalcorpse





nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

„Mire való ez a gomb?” – Egy este Bruce Dickinsonnal, Budapest Kongresszusi Központ, 2019. november 2.
Interjú Fejérvári Zoltánnal pályakezdésről, oktatásról, mentorokról, itthoni és külföldi lehetőségekről
zene

Az improvizatív zene ünnepe Budapesten Az improvizatív zene ünnepe Budapesten
Mats Gustafsson az Újbuda Jazz fesztiválon
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 8.

Más művészeti ágakról

gyerek

Rajzolj nekem!
Idén az iskolai könyvtárakért rajzolnak az illusztrátorok a Pagonyban
Nagy Zoltán: Szép csendben
Háttérinterjú Barda Beátával és Szabó Györggyel a Trafó működéséről, kapcsolódó projektekről, a nemzetközi beágyazottságról
art&design

Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
Slavko Matković: Kerék, a Bosch+Bosch csoport festője*


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés