bezár
 

irodalom

2009. 03. 17.
Szürreál élet és halál
Tim Burton: Rímbörtön avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Szürreál élet és halál Az eredeti megjelenéshez (1997) képest tizenegy évvel később, tavaly magyarul is megjelent Tim Burton filmrendező verseskötete, a Rímbörtön avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek. A vékony könyvecske az abszurd és morbid történetek mellett tartalmazza a szerző hasonló felfogásban készült rajzait, így akik kedvelik filmes munkáit, talán nem csalódnak a kötetben sem.

Akkor sem, ha első pillantásra a roppant keresett és szellemesnek vélt „Rímbörtön” cím óvatosságra int. Az eredeti – The Melancholy Death of Oyster Boy and Other Stories – nem nyújt fogódzót a műformát illetően, jóllehet már a cím olyan képzettársításokat eredményezhet, melyek Tim Burton helyenként morbid, szürreális fantáziáját és képi világát idézik.

A műforma pedig a vers, mégpedig túlnyomórészt „rímes”, azaz kötött formájú vers, azon belül is a humoros, néhol a limerickre emlékeztető, néhol a lazább elbeszélő költeményeket az abszurd humorral keverő hangütés a domináns. Akárcsak a filmek meghatározó, helyenként gótikus, helyenként szürreális (de mindenhol nyomatékosan reflektált) képi világa, úgy a versek által kiépülő fiktív világ is különös, alkalmasint szürreális közeg, ahol csupa olyan lény tengeti magányos, kitaszított, boldogtalan, mégis mulatságosan bemutatott életét, akiknek a szenvedése éppen szürrealitásukból fakad. A Pacasrác például olyan szuperhős, akinek semmilyen kiemelkedő képessége nincs, viszont mindenütt foltot hagy (ezért drága a mosodaszámlája); a sokszemű lány fején annyi szemgolyó van, hogy ha sír, bőrig ázol; a Robotgépgyerek pedig úgy fogant, hogy anyja egy mikrohullámú sütővel hált. A címszereplő Osztrigasrác félig ember, félig a nevében szereplő lény, ezért – és nyilván, a szokottól eltérő testi adottságai folytán – kitaszított figura, akit apja fogyaszt el jó étvággyal afrodíziákum gyanánt.

Rajtuk kívül is még számos különös figurával találkozunk, akik valamiképp a boldogságot keresik, de végül vagy el kell, hogy fogadják saját különcségüket, meg nem értettségük boldogtalanságát (mint a Vudulány, a Bámuló Lány vagy Jani, a rusnya Pingvinsrác), vagy valamilyen módon belehalnak az életbe (a Killed By Life örökbecsű szlogenje rájuk tehát tökéletesen illik). A Hulla(dék)lány például a következő módon:
„Hulladék a teste / igen, ő volt Hulladéklány maga. / melonheadSzurtos volt a képe, / s penetráns a szaga. // Folyton csak búsult, / szinte elepedt – mert nem ismert más otthont, / mint a szeméttelepet. // Csak akkor örült, / ha látta Stant, / a helyi kukás / félistent. // Gyűrűt is hozott, / de a lányt el nem vehette, / mert az közben magát / a hulladékdarálóba vetette.” Vagy íme Dinnyefej mindenki számára példázatos élete s halála: „Volt egyszer egy morózus dinnye. / Csak ült napszámra, / s várta a halált, hinnye! // De vigyázz, mit kívánsz! / Az ábra mellékelve. / Így lett a dinnye / egy bakancs által meglékelve.”

Tim Burton versikéi, mondókái úgy beszélik el a furcsa figurák szomorú életét és halálát, hogy a nyelvben rögzült kifejezések, idiómák szó szerinti olvasásával pecsételi meg az alakok sorsát. Sőt maguk a különös szerzetek mintegy az idiómák, nyelvi fordulatok által kelnek életre – hogy aztán a nyelvi poén elsütése során úgyszólván épp a nyelvi „történésbe” pusztuljanak bele. Ímhol A Pálcikasrác és a Gyufalány szerelme: „Pálcikasrác és Gyufalány; / a csávó imádta a bigét. / Hogy miért, nem talány, / hisz lángra lobbantotta szívét. // De gyufa és pálcika közt / örökké tarthat e varázs? / Jaj, forrófejű a nő; és a srácból / nem marad, csak parázs.” – Szervác, a Szennysrác pedig, aki előszeretettel szipuzik mindenféle mérgező anyagot, a következő szóvirágba hal bele a történet szerint: „Kivitték a kertbe, / hol friss levegőt inhalált. / Lesápadt, s érezte, / így lel végül kínhalált. // Rövid életének végén / talpát így dobta föl. / Ki gondolta volna, / hogy a természet lágy öle öl.”

Hozzá kell tenni, hogy az ötletes magyar fordítások – itt-ott átköltések – fokozzák a szójátékok, nyelvi trükkök „cselekvésének” szerepét, de persze az eredeti ugyancsak bővelkedik bravúrokban. Hogy lássuk a különbségeket, a fentebb idézett Pálcikasrác…-ot idemásolom: Stick Boy and Match Girl in Love: „Stick Boy liked Match Girl, / He liked her a lot. / He liked her cute figure, / he thought she was hot. // But could a flame ever burn / for a match and a stick? / It did quite literally; / he burned up quick.” Látható, hogy az angol nagyobb mértékben hagyatkozik az egyébként a szöveg melletti oldalon futó rajzokra: a „helyes (itt talán: vékony) (alak)” természetesen a gyufa alakját jelöli, a „she was hot” kijelentés pedig („dögös” és, szó szerint, „forró”) éppen ebből a bájos, vékony alkatból következik a vers logikája szerint. A magyar átköltés voltaképp különösebb faxni nélkül építi be az eredeti önreflexióját: azt tehát, hogy „szó szerint” („literally”) kell vennünk a „láng” – mely egyúttal „szerelem”, „szenvedély” („flame”) is – égését. (Hozzátehetjük, hogy a versike nyelvi áthallásai ugyancsak jelentésképzők lehetnek: a "figure" játékba hozhatja a "figurális", tehát "képes", "átvitt értelmű" beszéd retorikáját, mely e helyütt épp a "literally"-val, azaz a "szó szerinti" olvasással kerül szembe. Ezek a megoldások képezik a szövegek játékosságának alapját, mintegy a bemutatott világ és a nyelvi cselekvés széttartásából keletkező, a kötetben minden esetben morbid mód humoros feszültséget.)

Summa summarum, kellemes (húsz perces) kikapcsolódást nyújt Tim Burton sajátos humorú és fantáziájú kis könyvecskéje, a nyelvi ínyencségeken pedig el lehet csemegézni. Ennél azonban se több, se kevesebb az Osztrigasrác. (Az eredeti teljes egészében, rajzokkal együtt elérhető a neten; itt pedig mindenféle érdekesség olvasható és nézhető a kötetről illetve TB-ről.)


Tim Burton: Rímbörtön, avagy az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek. (The Melancholy Death of Oyster Boy and Other Stories) A szerző rajzaival
Fordította: Stern Gábor
Magvető – Xpress, Budapest, 2008.
128 oldal, 2490 Ft.



nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


További írások a rovatból

Bereményi Géza: Magyar Copperfield, Magvető, 2020
Nyitott Műhely, 2020. november 7.
irodalom

Teadélután Lázár Ervinnel Teadélután Lázár Ervinnel
Kis Présház, 2020. október 28.

Más művészeti ágakról

Interjú Pohárnok Gergellyel külföldi munkákról, az operatőri pálya sikereiről és – egyebek mellett – a Taxidermia izgalmas utóéletéről
gyerek

Vigyázzatok a szellemtrutymóval! Vigyázzatok a szellemtrutymóval!
Magdalena Hai: Rémálmok kisboltja 1. – A csúf csikipor
art&design

Permanens válságkezelés Permanens válságkezelés
Interjú Valkó Margittal, a Kisterem Galéria tulajdonosával és vezetőjével legutóbbi kiállításukról
art&design

A lélek tájképei A lélek tájképei
A magyar performansz története 1966–2018 (6): Nyugati magyar performansz: Nagy József és a Jel Színház (1986-), Kerekes László (1988–2010)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés