Bizonytalan hang

Már a kötet bemutatóján hallott részlet ambivalens élmény volt: a szövegrészletben számos pina meg fasz szerepelt, miközben körvonalazódott, hogy a főhősnő irodalom PhD-ra jár, egy nyelvzseni, aki egyfelől laza, vagány csaj, másfelől érzékeny, fájó lélek. A felolvasás csendes, szenvedélymentes hangon folyt, egyszer-egyszer csúszott csak át kissé lihegős intonációba. Álintellektuális szöveg, álerotikus hang. Ez nemcsak a felolvasásra, hanem a regényre is igaz. Hősnőnk, Emma a történet(ek) narrátora sokarcú: pimasz kislány, okos diák, doktorandusz hallgató, szenvedő szerető, kalandra kapható bige, csalódott feleség. Eleinte úgy tűnt, hogy ezekkel a szerepekkel együtt változik a hangnem is, de valójában nem, csupán ötletszerűen váltakoztatja a szerző a gyermekien egyszerű, a kifinomult és a közönséges fogalmazásmódot.

Ha tartottam is attól, hogy majd émelyítően sok lesz a szex, a pornó, végül épp az ellenkezője miatt untam rá: sokkal nagyobb teret kap a lelkizés, a szenvelgés. Flaubert – a könyv sok helyen referál a Bovarynéra – hosszú oldalakat szentel a szereplők gyermekkorának, fejlődésének, és ez eredményezhette, hogy Ovary is sokat mesél az elbeszélő én ifjúkori éveiről, de összességében a könyvből többet tudtam meg a szóképes olvasás ellentmondásairól és a vakbélműtét körülményeiről, mint egy kiadós szexről. Ami persze nem feltétlenül baj, csak kicsit fura. A szöveg előnyére váljon, hogy szinte sehol nem ordenáré. Hátrányára viszont, hogy kicsit sok a picsogás: szegény, érzékeny Emma, akit a pasija kiküld mosakodni, mert izzadt, és a nő emiatt magányosan sír a fürdőszobában. Olyasmi érzésem volt, hogy a szerző gyerekkori, kamaszkori és kapcsolati sérelmeit akarta kiírni magából, csak rájött, hogy az önmagában még nem eladható, ezért tíz oldalanként betoldott egy-egy szexjelenetet, törekedve arra, hogy a művelt olvasó számára is még elviselhetően ocsmány legyen, és kétségünk se férhessen hozzá, hogy írónője/hősnője (nem tudom nem összemosni a két kategóriát) intelligens, művelt, művész  – szóval micsoda extravagancia, hogy ezzel a tehetséggel ezt a műfajt választotta!

Bizonytalan irónia

Emma Ovary „küldetése, hogy felhívja a figyelmet a nők és a gyerekek helyzetére, valamint a természeti környezet védelmére” – áll a borítón. Ugyanakkor a könyvben igen gyakoriak a promiszkuitás-jelenetek, boldog-boldogtalan gumi nélkül dug, a főhősnő is, és egyszer sem kerül szóba, utalás szinten sem, hogy ez nem tesz jót a „nők és gyerekek helyzetének” (a férfiakénak sem, csak nem ők esnek teherbe). Szóval azt hittem, hogy ez amolyan ironikus megjegyzés a fülszövegben, lévén hogy pont azután szerepel, hogy szerzőnk isteni kinyilatkoztatást hallott pár éve, hogy ő lesz a legnagyobb pornóregényíró a földön. Ugyanez a helyzet azzal a fejezettel, amikor a gimi koleszában az egyik lány megerőszakolja a „friss húsokat”, az elsősöket, az egyiket egy hatalmas vibrátorral deflorálja. „Úristen, ez kurva jó, sikítsál még – mondja Vica, és visszadugja a műfaszt a kiscsaj vaginájába. – Fogjátok le, még kúrom egy kicsit /…/ Vica szája elnyílik és suttogja: Sikítsál! Vérezzél.” Máig remélem, hogy ez a jelenet valójában a pornófilmek/olvasmányok bárgyú dialógusait parodizálja, nem pedig egy (pornó kontextusban) triviális helyzet triviális párbeszéde – de mivel semmi más nem utal arra, hogy ez egyféle játék volna, sajnos az utóbbi értelmezés tűnik valószínűbbnek. Esetleg jobb lett volna, ha ezek az alakzatok egyértelműbbek.

Bizonytalan minőség

Vannak azonban erényei is a könyvnek: például egy igen impresszív jelenet, amikor a narrátor/hősnő a Figaró házasságát nézi meg volt férjével, szeretőjével és annak feleségével, Dórával. Az est leírásában összemosódik a valóság és a látomás, a szokványos párbeszédek közé beékelődnek Emma rémképei, amint Dóra üldözi, megkínozza, mozgásképtelenné teszi.

Tetszettek a minden sallangot nélkülöző, találó mondatok: „Patrik nem verte ki a deflorálós jelenetre, hanem visszajött hozzám álló fasszal” vagy „Eléggé fájt különben, hogy meg kellett válnom ettől a jó pasitól, mert megértettük egymást az ágyban, meg az olyan mindennapi dolgokban is, hogy bevásárlás meg főzés, és szerettem is nagyon.” Jó a fordított szituációs fejezet is: a lovász fiú megkorbácsolja, majd megdugja a semmi közepén álló házban a nőt, majd fordítva, a nő az ágens és szinte ugyanazt teszi a fiúval, amit az vele, ismétlődnek a szavak, a bekezdések, csak megfordult az alany és tárgy. Persze van, ahol kicsit sántít az inverz helyzet: „Karesz egészen kipirulva egyenesedett fel azonnal”; „(A nő) A falból kiálló, egészen nagy szögre felakasztotta a férfit összekötözött kezénél fogva. A férfi lába nem ért le a földre, de a nő gyorsan odahúzott egy padot…” – szóval néhol kicsit furcsa, de érdekes játék, és rögtön megmutatja a női és férfi nemhez rendelt sztereotípiáinkat is (értsd.: Ha a nőt rakják fel a szögre és ott kalimpál, az megfelelően esendő, ugyanez a férfi esetében viszont inkább hiteltelennek tűnik). Ugyanez fejeződik ki a korbácsolásnál: „áu kiáltások hagyták el a száját” a nő esetében, míg ”áá kiáltások hagyták el a száját” a férfi esetében.

A felolvasóesten a moderátor érdekességként/erényként említette, hogy a könyv szerzője nevével, jeleneteivel és többször szövegszerűen is utal a Bovarynéra, azaz a tág értelemben vett intertextualitás több módját felvonultatja. Ez engem kevésbé hatott meg, ahogy a kissé banális befejezés sem tetszett: két vége lesz a műnek, két hasáb fut egymás mellett az utolsó fejezetben, az egyikben az öngyilkosság felé tendál Emma, a másikban boldogan omlik szerelme karjaiba. Egészében nem volt rossz – kicsit kusza, kicsit útkereső, kicsit sablonos –, de tartok tőle, ez az a fajta könyv, ami előbb-utóbb elkallódik a lakásban, és nem fogom észrevenni az eltűntét.

Kérdés továbbra is, hogy hova is sorolható a Hatszor gyorsabban öl – pornó- vagy lélektani regény Emma Ovary műve? Sok részt közhelyesnek, szenvelgőnek éreztem: „(Zsolt) Elmegy, és én olyan vagyok nélküle, mint egy hátamra fordított bogár” (ez a mondat mintha kicsit képzavaros is lenne :-), vagy amikor amiatt emészti magát, hogy a szeretőjét adta meg a kórházban legközelebbi hozzátartozójaként, és vajon az mit szól ehhez. Ezek és a hasonló szakaszok elveszik a fejezetek lendületét, az izgalmas, játékos, erotikus megközelítés helyett egyre jobban előtör egy útkereső, bizonytalan ember története, a pornóregényből lélektani regény lesz – de annak egy cseppet unalmas változata.
 
Emma Ovary:
Hatszor gyorsabban öl 
PRAE.HU-Palimpszeszt
Budapest, 2008