irodalom
2009. 05. 05.
1939-ben még nem létezett a világűr
Douglas Coupland: Minden család pszichotikus. Kövesdi Miklós Gábor fordítása. Európa, 2007. 369 oldal. 2500 Ft
Douglas Coupland fekete humorú történetének famíliája felrúgja az összes sztereotípiát, ami a normális családot jellemzi, de sokszorosan tartalmazza az összes problémát, amit az ember igyekszik a legkevésbé nyilvánosan orvosolni: egymást érik a betegségek, mindenki tehetetlenkedik és látványosan öregszik. A regény úgy termeli ki olvasójából a sírva röhögést, hogy közben szembesíti személyes és globális felelősségével, abszurd és futurisztikus voltukban reális lehetőségeivel.
“Az élet sokkal könnyebb, ha ellébecoljuk. Talán ha megfelelően csináljuk, a halált is ellébecolhatjuk.” – Talán ez lehetne a tételmondata a Minden család pszichotikus című könyvnek, amely hamisítatlan Coupland-regény, csak több fekete humorral és szatírával, mint amennyit megszoktunk a szerzőtől. Az egykezű űrhajósnő fellövését megelőző időszakról szóló családtörténet érdeme, hogy többek között a betegség (így az AIDS-fertőzés és a rák) valamint az öregség témáit is keresetlen stílusban tárgyalja. Coupland jól követhető stratégiája, hogy az efféle keserű pirulákat humorforrássá változtatja. Szereplői olyan attitűddel közelítenek saját, legkevésbé sem trendi élethelyzetükhöz, hogy az ettől emészthetővé válik az olvasó számára. (Ilyenkor döbbenünk csak rá, hogy a nyálasan szívfájdító és a kíméletlen dokumentarista ábrázolásokon kívül minden más oldalról teljesen ismeretlenek ezek az ügyek.) Ebben a regényben a gondok, amikkel a szereplők küzdenek, a családtagokkal való találkozások révén lesznek transzparensek, ilyen módon az ábrázolt Drummond család – annak ellenére, hogy egy normális családról felállítható összes sztereotípiát felrúgja – mégis beteljesíti funkcióját: közeget teremt, amely láthatóvá teszi a problémákat. És amilyenek a család tagjai, persze nem is állják meg, hogy legalább ne véleményezzék egymás bajait. Drummondék kutya-macska viszonyát a mintaélethez jellemzően tükrözi, hogy amikor berontanak egy példás család példás hétvégéjének színterébe, rögtön stratégiailag pusztítják le azt.

Kivételes esetektől eltekintve mondandóhiányos alibizésnek és a félretett lényeglátás tünetének tartom, ha a recenzens egy zsebkendőnyi ismertetésben a fordítás megkritizálását is feladatának tekinti, most egy szóra mégis muszáj megállnom a bemutatott könyv címénél, amely angolul így hangzik: All Families Are Psychotic. Miközben nem tűnik szerencsétlen megoldásnak a magyar kiadás címe (és a fordítás összességében is meggyőző és lendületes), a regényt olvasva többször felmerült bennem, hogy Coupland műve rájátszik az eredeti cím kétértelműségére, amely hozzátesz a szöveg értelmezéséhez. A family szó ugyanis család mellett családtagot is jelenthet, ilyenformán a cím nem szükségszerűen mond általános ítéletet minden családról, hanem vonatkozhat konkrétan a regény középpontjába állított Drummond családra, amelyben kétségtelenül minden családtag pszichotikus.
.jpg)

Tanulni lehet Janettől: jövőkép nélkül érzékeli a külvilágot, és figyelme szinte szűretlenül engedi be a káoszt. "Valaha úgy hittem, az emberek sose változnak, hanem csak még inkább önmaguk lesznek. Most viszont úgy érzem, az emberek semmi mást nem csinálnak csak változnak” – gondolja Janet, aztán még hozzáteszi magában: – "Az idő kitörli belőlünk a legjobbat és a legrosszabbat is.” Janet tehát reflektál is létállapotuk sajátságos perspektívátlanságára: az idő, ami most telik felettük, életüknek az a része, ami a múltban jövőnek tűnt. Viszont egyáltalán nem olyan, mint amilyennek képzelték.
Coupland számára valóságos jutalomjáték ez a történet, amelynek suspense-szála a William herceg által anyjának, Lady Dianának írott, majd utóbbi halálakor a koporsóba helyezett, és onnan elcsórt levél köré szövődik, hiszen számtalan bejáratott témájára és motívumára visszatérhet. Ezek közül néhány, a teljesség igénye nélkül: űrhajózás, rakéták, robbantás, thalidomide, a Hold. A szöveg nézőpontja összességében jövőbarát, és praktikus területen mélyíti el olvasóinak tudatosságát: szatírikus eszközökkel a biotechnológia jelentőségére és veszélyeire igyekszik felhívni a figyelmet. A kanadai szerzőt most sem hagyja cserben pozitív gondolkodása: a könyv cselekménye kevéssel az emberiség nagy pillanata előtt ér véget. Űrhajósnyelven: T-mínusz tizennégy óránál.
Kapcsolódó cikkek
További írások a rovatból
Bemutatták Karacs Andrea Fóliázott szívek című verseskötetét
A Margó Fesztiválon mutatták be Terézia Mora Darius Kopp-trilógiájának harmadik részét (Kötélen, Jelenkor Kiadó, 2022)
A Margó Fesztiválon mutatták be Moskát Anita A hazugság tézisei című novelláskötetét (GABO Kiadó, 2022)
Más művészeti ágakról
Neked már megvan a heti Praedád?