bezár
 

gyerek

2009. 05. 25.
Osztályharcból különbéke
A Kolibri Színház Kikatt című előadásáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Osztályharcból különbéke A Klamm háborúja után a Kolibri Színház és Scherer Péter (utóbbi ezúttal rendezőként) ismét osztályszínházi előadással jelentkezett. Ha a színháztól azt várjuk (márpedig azt várjuk), hogy mindennapjainkra reflektáljon, a Kikatt című előadás éppen ezt teszi: az iskolai erőszaknak azt a formáját állítja középpontba, amire az utóbbi években egyre több példát láttunk-hallottunk, amikor a diák veri meg a tanárát. (Persze, nincs új a nap alatt, gondoljunk csak Kosztolányi Aranysárkányára!)
És hogy mitől osztályszínházi ez az előadás? Attól, hogy bármelyik osztályteremben eljátszható, semmivel sem kell hozzá több eszköz, mint egy átlagos tanórához: tábla színes krétákkal, néhány könyv, papírlap és egy magnó. A Kolibri Pince is osztályteremnek van berendezve, a nézők összefirkált iskolai padokban ülnek, de a darabot elviszik iskolákba, valódi osztálytermekbe, és arra is van lehetőség, hogy az előadás után a nézők egy drámajáték keretében tovább játsszák a szándékosan lezáratlan történetet, vagy egyszerűen csak beszélgessenek a színészekkel.


KikattAz alaptörténet egyszerű: ahhoz, hogy Chris érettségire mehessen, legalább hármasnak kellene lennie földrajzból, de ő egyértelműen bukásra áll. Ennek kapcsán szóváltásba keveredik a tanárnőjével, és ez a szóváltás verésbe torkollik. A tanárnő azonban – mérlegelve a lehetséges következményeket és saját érdekeit is – nem a szokásos utat választja, nem jelenti fel a fiút, hanem felajánlja, hogy segít neki a tanulásban. Ahogy az az előadást követő beszélgetésből kiderült, a Németországban sikeres színpadi szerző, Lutz Hübner drámája felkérésre, drámapedagógiai célokat is figyelembe véve íródott, és a felvázolt történet is némileg didaktikusnak tűnhet, az előadás azonban korántsem az, hanem vérbeli színház, a legjobb fajtából.


Kikatt2.Scherer Péter rendezése a kétszereplős darab jellegéből adódóan a szituációk, jellemrajzok kibontására és a színészvezetésre koncentrál. Pelsőczy Réka és Mészáros Tamás (utóbbi a balesetet szenvedett Szanitter Dávidtól vette át a szerepet) aprólékos gonddal építik fel a szerepüket, miközben az osztálytermi szituációnak megfelelően folyamatosan rezonálnak a nézők visszajelzéseire vagy vissza nem jelzéseire is. Pelsőczy Réka tanárnője az ominózus verés előtt éppen azon a határon van, amikor még nem adta fel teljesen a tanítással kapcsolatos elképzeléseit, még próbál a szimpla anyagleadásnál többet, érdekesebbet nyújtani, de már egyre rezignáltabban és kiábrándultabban teszi a dolgát, tűri a diákok érdektelenségét. A verés a teljes – tanári és emberi – kudarc felé billenti a mérleget, és ebből a szélütött, bénult állapotból kell valahogy "kiverekednie" magát, ehhez pedig az szükséges, hogy kilépve a tanár-diák viszony sztereotip személytelenségéből, megpróbáljon valamiféle emberi kapcsolatot kiépíteni a fiúval.

Mészáros Tamás alakításában az indulatok és az agresszió mögül fokozatosan bomlik ki az azokat tápláló kétségbeesettség és tanácstalanság. Néhány jelenetben eljátssza a saját apját is, akitől a mintát – az erőszakot mint az egyetlen általa ismert konfliktuskezelési eszközt, amitől otthon ő maga is szenved – átvette. A két szereplő kapcsolata nagyon lassan, „két lépés előre, egy lépés hátra”-módon alakul-fejlődik a párhuzamos monológoktól a közös repülőgép-hajtogatás felszabadult öröméig, és kapcsolatukban egyre érzékelhetőbben felsejlik egy szerelem lehetősége is. A hepiend azonban elmarad. A fiú a következő komolyabb konfliktushelyzetre újra ütéssel reagál, igaz, ezúttal már nem saját magát, hanem a tanárnőt akarja megvédeni.

A május 12-i előadás után csak néhányan maradtak ott az osztályból a beszélgetésre, így a más alkalmakkor fegyelmi tárgyalás formáját öltő drámajáték elmaradt, az azonban kiderült, hogy a diákok (a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola tanulói) korábban már látták a Klamm háborúját, és ezen az élményen felbuzdulva maguk kérték, hogy megnézhessék a Kikattot is, sőt úgy tűnt, várják a további osztályszínházi előadásokat.

A Kikatt – a Klamm háborújához hasonlóan – szerencsésen tölti ki azt a hiányt, ami a gyermekszínházak/bábszínházak bőséges kínálata és a felnőttszínházak repertoárja között van, hiszen kevés a kifejezetten a középiskolás korosztályt megszólító, az iskolai mindennapokkal, az ottani konfliktusokkal szembesítő előadás. És mindezt tanárnak-diáknak, valamint a szimplán csak színházszerető nézőnek egyaránt emlékezetes módon, korántsem iskolás szinten teszi.

Lutz Hübner: Kikatt
Stöhr tanárnő: Pelsőczy Réka m.v.
Chris: Szanitter Dávid/Mészáros Tamás
Fordította, dramaturg: Kovács Kristóf
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendezte: Scherer Péter m.v.

Kolibri Színház
Bemutató: 2009. március 21.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

Interjú Kárpáti Tiborral könyvről, a pixelek mai felhasználásáról és külföldi munkáiról
Beszélgetés Martina Matlovicovával a Virányosi Közösségi Házban
gyerek

Premier: MIT – Az ember tragédiája rövidítve
November 13-án a TRIP hajón
Oliver Scherz: Mentsük meg Matildát! Pozsonyi Pagony, 2019.

Más művészeti ágakról

Simon Longman: Rozsda, avagy minden vérünk benne szárad
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Sikeres szpotok - Amerikában Sikeres szpotok - Amerikában
Interjú Kárpáti Tiborral könyvről, a pixelek mai felhasználásáról és külföldi munkáiról
irodalom

Bemutatták a Prae legújabb számát Bemutatták a Prae legújabb számát
Kis Présház, 2019. november 16.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés