bezár
 

gyerek

2009. 05. 25.
Osztályharcból különbéke
A Kolibri Színház Kikatt című előadásáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Osztályharcból különbéke A Klamm háborúja után a Kolibri Színház és Scherer Péter (utóbbi ezúttal rendezőként) ismét osztályszínházi előadással jelentkezett. Ha a színháztól azt várjuk (márpedig azt várjuk), hogy mindennapjainkra reflektáljon, a Kikatt című előadás éppen ezt teszi: az iskolai erőszaknak azt a formáját állítja középpontba, amire az utóbbi években egyre több példát láttunk-hallottunk, amikor a diák veri meg a tanárát. (Persze, nincs új a nap alatt, gondoljunk csak Kosztolányi Aranysárkányára!)
És hogy mitől osztályszínházi ez az előadás? Attól, hogy bármelyik osztályteremben eljátszható, semmivel sem kell hozzá több eszköz, mint egy átlagos tanórához: tábla színes krétákkal, néhány könyv, papírlap és egy magnó. A Kolibri Pince is osztályteremnek van berendezve, a nézők összefirkált iskolai padokban ülnek, de a darabot elviszik iskolákba, valódi osztálytermekbe, és arra is van lehetőség, hogy az előadás után a nézők egy drámajáték keretében tovább játsszák a szándékosan lezáratlan történetet, vagy egyszerűen csak beszélgessenek a színészekkel.


KikattAz alaptörténet egyszerű: ahhoz, hogy Chris érettségire mehessen, legalább hármasnak kellene lennie földrajzból, de ő egyértelműen bukásra áll. Ennek kapcsán szóváltásba keveredik a tanárnőjével, és ez a szóváltás verésbe torkollik. A tanárnő azonban – mérlegelve a lehetséges következményeket és saját érdekeit is – nem a szokásos utat választja, nem jelenti fel a fiút, hanem felajánlja, hogy segít neki a tanulásban. Ahogy az az előadást követő beszélgetésből kiderült, a Németországban sikeres színpadi szerző, Lutz Hübner drámája felkérésre, drámapedagógiai célokat is figyelembe véve íródott, és a felvázolt történet is némileg didaktikusnak tűnhet, az előadás azonban korántsem az, hanem vérbeli színház, a legjobb fajtából.


Kikatt2.Scherer Péter rendezése a kétszereplős darab jellegéből adódóan a szituációk, jellemrajzok kibontására és a színészvezetésre koncentrál. Pelsőczy Réka és Mészáros Tamás (utóbbi a balesetet szenvedett Szanitter Dávidtól vette át a szerepet) aprólékos gonddal építik fel a szerepüket, miközben az osztálytermi szituációnak megfelelően folyamatosan rezonálnak a nézők visszajelzéseire vagy vissza nem jelzéseire is. Pelsőczy Réka tanárnője az ominózus verés előtt éppen azon a határon van, amikor még nem adta fel teljesen a tanítással kapcsolatos elképzeléseit, még próbál a szimpla anyagleadásnál többet, érdekesebbet nyújtani, de már egyre rezignáltabban és kiábrándultabban teszi a dolgát, tűri a diákok érdektelenségét. A verés a teljes – tanári és emberi – kudarc felé billenti a mérleget, és ebből a szélütött, bénult állapotból kell valahogy "kiverekednie" magát, ehhez pedig az szükséges, hogy kilépve a tanár-diák viszony sztereotip személytelenségéből, megpróbáljon valamiféle emberi kapcsolatot kiépíteni a fiúval.

Mészáros Tamás alakításában az indulatok és az agresszió mögül fokozatosan bomlik ki az azokat tápláló kétségbeesettség és tanácstalanság. Néhány jelenetben eljátssza a saját apját is, akitől a mintát – az erőszakot mint az egyetlen általa ismert konfliktuskezelési eszközt, amitől otthon ő maga is szenved – átvette. A két szereplő kapcsolata nagyon lassan, „két lépés előre, egy lépés hátra”-módon alakul-fejlődik a párhuzamos monológoktól a közös repülőgép-hajtogatás felszabadult öröméig, és kapcsolatukban egyre érzékelhetőbben felsejlik egy szerelem lehetősége is. A hepiend azonban elmarad. A fiú a következő komolyabb konfliktushelyzetre újra ütéssel reagál, igaz, ezúttal már nem saját magát, hanem a tanárnőt akarja megvédeni.

A május 12-i előadás után csak néhányan maradtak ott az osztályból a beszélgetésre, így a más alkalmakkor fegyelmi tárgyalás formáját öltő drámajáték elmaradt, az azonban kiderült, hogy a diákok (a mátyásföldi Corvin Mátyás Gimnázium és Szakközépiskola tanulói) korábban már látták a Klamm háborúját, és ezen az élményen felbuzdulva maguk kérték, hogy megnézhessék a Kikattot is, sőt úgy tűnt, várják a további osztályszínházi előadásokat.

A Kikatt – a Klamm háborújához hasonlóan – szerencsésen tölti ki azt a hiányt, ami a gyermekszínházak/bábszínházak bőséges kínálata és a felnőttszínházak repertoárja között van, hiszen kevés a kifejezetten a középiskolás korosztályt megszólító, az iskolai mindennapokkal, az ottani konfliktusokkal szembesítő előadás. És mindezt tanárnak-diáknak, valamint a szimplán csak színházszerető nézőnek egyaránt emlékezetes módon, korántsem iskolás szinten teszi.

Lutz Hübner: Kikatt
Stöhr tanárnő: Pelsőczy Réka m.v.
Chris: Szanitter Dávid/Mészáros Tamás
Fordította, dramaturg: Kovács Kristóf
A rendező munkatársa: Hajsz Andrea
Rendezte: Scherer Péter m.v.

Kolibri Színház
Bemutató: 2009. március 21.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Turbuly Lilla --


További írások a rovatból

gyerek

KAFF: Ismét az animációé a főszerep
Jön a 14. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál
Interjú Marék Veronikával a meseírás művészetéről, a példaképekről, a gyerekirodalom helyzetéről és a siker titkáról

Más művészeti ágakról

Interjú Alföldi Róberttel pályakezdésről, a fiatalok helyzetbe hozásáról, lehetőségekről, nyitottságról
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Airbourne, Fezen Fesztivál, 2019. 07. 24.
színház

A végtelenből kihasítva A végtelenből kihasítva
Évadvisszatekintő: Hegymegi Máté Woyzeckje a Szkénében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés