Tábor Ádám három versét közli a heti lapszám, köztük az Almalét, ami az Isten által megtagadott ember útját és létkérdéseit feszegeti, mellette a Nyárzáró vers és az Újévi séta játékos poétikával járják körbe témáikat.

Balázs Attila tárcája a Clipperton, ahová nem megyünk nyaralni, mert „állati messze van Újpesttől – légvonalban 11 815 km –, másrészt mert baromira nincs ott semmi." Ha nyaralni nem is megfelelő, de írni mégis kell róla: a kalózokhoz való kötődéséről, abszurd történelmi fordulatairól.

Schauschitz Attila Terike és én című szövegének elbeszélője, és egyben főhőse egy bujtatott zsidó kislány, aki szüntelen várakozása közben lassan felnő, és egyre inkább kiszélesedik a perspektívája a világ befogadására és megértésére egyaránt. Sorra veszi azokat, akik bezártságra kényszerítették, elsőként a családját korlátok közé szorító náci házmestert, majd a németeket, az oroszok általi hamis felszabadítást, ami csak újabb keretet adott a zártság fogalmának, és amin az amerikaiak érkezése sem enyhített olyan sokat, mint várta. A történet alatt szülei táborba kerülésétől kezdve Teri lesz a társa, aki addig mindenesként szolgált náluk, majd a szülei hiányában életben tartotta, bújtatta, elásott evőeszközökkel látta el. 

„Tegyük fel, (...) hogy kapunk egy koncertjegyet az anyósunktól.” Tegyük fel, hogy egy "halott bé betűs zeneszerző" koncertjére szól, ahova semmi kedved elmenni. De tegyük fel, hogy ez mind nem is igazán számít: a lényeg a villamosra szálló anyós, aki utoljára akkor volt hajlandó a lábát Budáról kitenni, és tömegközlekedéssel megközelíteni Pestet, amikor szerelmes volt valakibe. Ez a gondolat tűrhetetlen. Az is kicsit tűrhetetlen talán, hogy az anyós mennyire dögös.

A koncertjegy kérdése és az anyós jó kinézete szétválaszthatatlanul összefut Nagy Gerzson Anyósotok utoljára villamosra száll című írásában.

Egy Grigorijevics nevű fiút vállukra véve vonul egy menet, tagjai: "Cseburaska a Krokodil Gena című animációs filmből fogta a jobb lábát, a farkas a No megállj! sorozatból a balt, hátul Karlszon – a háztetőn lakó mesehős, akinek hátára propeller van erősítve – repülve, szökellve emelte a jobb vállát, a balt pedig a svéd-csehszlovák koprodukcióban készült rajzfilmhős, Nils Holgersson tartotta, másik kezében a lúddal, Mártonnal. Mögöttük kullogott Burattino, a fabábu, és a macska a Kukac című meséből, ő húzta búsan a hegedűt". Hogy merre tart ez a díszes társaság vállukon a katonazubbonyos fiúval, kiderül Ürmös Attila Army Dreamers című tárcájában.

Karafiáth Orsolya Hármas ima című verse három számozott szerkezeti egysége egy-egy vallomás: létállapotok felvillanásszerű bemutatása, bennük a reményvesztettség és hiábavalóság tematizálódik. „És ebben a fényben időtlen vagyok én is. / Egy pillanat csak, helló, összecsillanás / a ránctalan égbolt és az elmúlás között” – zárul a Helló kölyök című költeménye.

Bozsik Péter A vég rendelete (apagóniai passzusok) című versciklusa három verset fog össze (Nem ismer már senki), (Most mit csináljak) és (Ássatok el) címeken, melyek helyszínei egy temetés és egy pszichiátria Dusánfalván. Aztán kiderül, Dusánfalván nincs pszichiátria, és a temetés csak ezután következik.

Fehér Renátó A merénylők fénykora című könyvéről Károlyi Csaba közöl kritikát A szégyen után címen. Írásában szót ejt a regény töredékekből alkotott világképéről, az elbeszélő teljes szabadságáról, a Pilinszky mottó szöveghez való kötődéséről.

A zárlatban a következőképpen reflektál a regénnyel való kapcsolatára: „Nehezen barátkoztam meg ezzel a könyvvel, most meg nehezen szabadulok a nyugtalanító hatása alól”.

A lapszám Ex librisét Kellei György írta, négy krimit választott tárgyául: Jo Nesbo Minnesota című regényét, David Baldacci Életre-halálra című munkáját, Anders de la Motte-tól az Üvegembert és Patkó Ágnes Végzetes házasítás művét. „A különböző alkotói metódusok, az azonos vagy eltérő helyszínek és környezetek, a rejtélyek felderítésének desztillálódó folyamata és az emberi gondolkodás szövetsége a modern technikával teszik hódítóvá napjaink bűnügyi regényeit” – írja a szöveg bevezetőjében.

Babos Zsonga Rebeka G. István Laszló Visszáján végtelen című kötetéről szóló írásában a kötetbeli ciklusok kettősségeiről és párhuzamairól számol be, kitérve az uralkodó motívumokra, amelyek „olyan teret hoznak létre, ahol a bizonytalanság nem hiány, hanem létállapot".

Borbély Zoltán A Drugethek. Egy főnemesi család a kora újkori Magyar Királyságban című könyvéről Családi kör cím alatt írt Bakos Gergő. A könyvet egy arisztokrata család történetét feldolgozó művön túl hozzájárulásként aposztrofálja a „magyar elit történetének újragondolásához is”.

Horváth Dániel Peer Krisztián Pazarlás kötetének elemzését elsősorban címének értelmezési lehetőségeivel vezeti fel: „«Pazarlás» mint anyagi javak elherdálása. Mint költői hitvallás. Mint verseskötetet rendező elv”, mint hedonizmus, háború, klímakatasztrófa árnyéka. Peer írásait folytonos játékként értelmezi, aminek viszont mindig tétje is van. "Nem zéró összegű játék" – írja a zárlatban.

Májusban az ÉS könyve Esterházy Péter Minden művészet című válogatott beszélgetéseket tartalmazó kötete lett, amiről Gács Anna írt Rítus, kultusz, hiány című szövegében.

„Olvashatóságát a közeljövőben, azt hiszem, nem a kultusz, hanem a nyelvi-kulturális távolság fogja fenyegetni. Az interjúk segíthetnek megtalálni azt a beszédmódot, ami megnyitja az Esterházy-univerzumot azok előtt is, akiknek az alapélménye a Minden művészet felütésekor már nem a hiány, hanem a tanácstalan kíváncsiság lesz.”

Klimó Károlyt kilencvenedik születésnapja alkalmából Tóth Ádám (A töredékek romjain) és Ungvárfy Rudolf (A műfaj tágítója) köszöntik szövegeikben. „Mindig kívülről befelé tekinteni. A felfogható világot szemlélni, törékenységéből, romlottságából indulatot, elfogadhatatlanságából nyers művészi hevületet nyerni” – ragadja meg Tóth Ádám „Klimó Károly festői ethoszát”. Ungvárfy Rudolf úgy számol be a festőről, mint aki „komolyan vette, hogy kizárólag önmaga mércéje szerint fessen, nem tűrve sem mesterek, sem ideológiák mércéit”, majd számot ad nonfigurativitásáról, elbeszélés felé nyitó illusztrációiról és intenzív munkájáról. A lapszám írásait Klimó képzőművészeti munkái kísérik végig, az ötödik oldalon pedig Földényi F. László beszélget vele művészi „különutasságáról”, pályájának kezdetéről, az archaikus és modern művészetben működő szimbiózisáról.

Az aktuális lapszám kapható az Írók Boltjában és az újságárusoknál.

Fotó: Írók Boltja