bezár
 

gyerek

2009. 06. 16.
Házi királylány a gyerekregény mesterétől
Szijj Ferenc: Zöldség Anna és a beszélő póniló
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Házi királylány a gyerekregény mesterétől Sok kritériummal lehet megmérni, hogy mitől jó egy gyerekkönyv. Egy látszólag független a szövegtől, ám valójában nagyon is közel áll hozzá: hányszor tudja a könyvet a szülő is elolvasni. Különösen fontos ez azoknál, amelyek az óvodás, kisiskolás korosztályt célozzák meg, azokat, akik önállóan még nemigen olvasnak (hosszabb szövegeket). Ez nem azt jelenti, hogy felnőttek számára kell írni a gyerekkönyveket – az is elég, ha a szöveg több sablonos karakterek és történetelemek halmozásánál, saját nyelvet és világot teremt, amelybe a felnőtt olvasó is újra meg újra bele tud merülni.
A Zöldség Anna az a szöveg, mely sajátos, humoros figurái, a kisgyerekek nyelvét nem gügyögve megíró, hanem azt szétíró nyelvi megoldásai és posztmodern elbeszélési módja révén élvezetes felnőttolvasmány. És ugyanez teszi gyerekbaráttá: egy-egy visszatérő, vicces tulajdonsággal megrajzolt, kontúros figura; egy kislány mindennapjait, vágyait, gondolatait, csapongó nyelvezetét átíró beszéde.

Szijj Ferenc a posztmodern gyerekregény mestere. Meseregényei nemcsak abban lépnek el a bevett mesei szerkezettől, hogy megbontják a jó és rossz dichotómiáját (ahogy Papp Eszter írja a literán, egyfajta szürke zónát hoznak létre), hanem a hagyományos elbeszélő szerkezetet is alaposan megpiszkálják. Nem a próbák és kalandok visznek közelebb a konfliktusok megoldásához. Zöldség Anna királylány, de épp csak annyira, amennyire minden kislány királylány mindennap, amikor feltesz fejére egy papírkoronát. Királylányságát pár mesebeli elem rajzolja ki: a drágakövekkel kirakott uzsonnás doboz, az alattvalók serege, a királyi vendégeskedések, a születésnapját köszöntő tömeg, és hogy felismerik az utcán. Ezek teszik a gyerek számára hitelessé a királylányságot, a mesét mesévé.

Zöldség AnnaMindez azonban megfoghatóan közel marad, a felnőtt olvasó számára pedig humoros túlzással, kedves iróniával leképezi a gyerek helyzetét a családban. Az alattvalók, főként Haén Cica és a Hazardőr ezredes bátorítják, vigyázzák Annát, akár a jó szülők. Nem parancsolnak, csak megpróbálják Anna vágyait összeegyeztetni a (mesebeli) valósággal. Milkó pedig az, ami minden táltos paripa: segítő és védő, aki mindig Anna mellett van, nem ítél és nem dönt, csak követi bárhova. A többi szereplő a Brüsszeli Békától Brixalanti Luxembingóig leginkább a Szuromberek epizódszereplőinek testvére: egy-egy monománia aranyos, jószándékú, de jobbára cselekvésképtelen megtestesítői, részei annak a sokszereplős univerzumnak, ami körülveszi a főhőst vagy minket, nem alakítja tevőlegesen, csak belakja, és ezáltal határozza meg világunkat.

A királylány nem rendelkezik természetfeletti erőkkel, problémái mindennapiak, melyek néha egyszerűen megoldódnak. A mesék sokszor nem is egy konkrét problémát akarnak megoldani, sodródó hősei csak belekeverednek valamibe (mint Zöldség Anna az élménycentrumban az ünneplésbe), majd kikeverednek belőle. A tanulság nem vonható le egy-egy mondatban, inkább egy attitűdöt írnak körül a történetek, a békés szemlélődés, játékos beavatkozás attitűdjét, ahol könnyű megérteni egymást. A cselekedetek tétje nem az, hogy sikeresen véghezvigyük őket, hanem hogy játékos interakciót alakítsanak ki az emberek-állatok között (A Sült Császár, Az ördögi patkány). A figurák nem egyszerűen tökéletlen jók, mint Lázár Ervinnél vagy akár Darvasi Lászlónál. A jóindulatú, csetlő-botló, beszélgető lények időnként idegesítőek, terhére vannak a főhősnek (épp mint a gyerekek). Nemhogy nem viszik sokszor előre a cselekményt, de létükben akadályozzák a klasszikus mesenarratíva kibontakozását.

Ezzel Szijj beletalál a posztmodern történetvezetés (és életérzés), valamint a gyerekhétköznapok legrelevánsabb közös terepébe. A molyolás, az elmélyült szöszmötölés, a döntésképtelenség és aztán a döntések gyors változtatgatása, a makacsság és szeszélyesség mindkettőre egyaránt jellemző. Az események, szereplők közel állnak a felnőttekhez és a gyerekekhez is, hiszen ami a mesei térben, a megidézett hagyományos meseelemek (királylány, étekfogó, berakásos étkészlet, beszélő szobrok és lovak) között abszurd (hirtelen hangulatváltozások, logikátlanul cselekvő szereplők, a szituáció főszálához képest teljesen oda nem illő kívánságok és megszólalások), az egy kislánnyal együttélve (aki valójában persze úgyis kiskirálylány) maga a „vérvalóság”. A valóságnak az a szegmense, amiről egyébként még a hétköznapokról szóló meséskönyvek jól formált történetei sem szólnak, mert azok ebbe a jól formáltságba nem illenek bele. Szijj viszont beemeli a véletlent és a szeszélyt. Nála lehet egyik pillanatban sütit sütni, másik pillanatban rajzolgatni és verset költeni (hogy én hány mézeskalácsot fejeztem már be!). Lehet minden reggel ugyanazt kérni reggelire (és aztán félbehagyni). Lehet a szobrokkal beszélgetni (melyik gyerek nem beszélget megállás nélkül az egész világgal, legyen az egy kocka rántott hús a tányérján?). Mindeközben mindig ott a biztos, kedves háttér: az „udvartartás”. Ezzel is jól tud azonosulni a szülő…

Zöldség Anna és a beszélő pónilóAki jót nevetgélhet olvasás közben a bajsza alatt a saját hétköznapjaik csodás átváltozásán és ugyanolyanságán (ugye az idegenben ismerszik meg a saját mélye), a gyerek pedig egyszerre élheti át az azonosuló énmese és a szimbólumokkal dolgozó varázsmese élményét. A kettő keveréke nemcsak élvezetes nyelvi élményt, de „antididaktikus” tanítómeséket is ad: ahol nagy a tömeg, ott könnyű elveszni és oda kell visszamenni, ahol utoljára együtt voltunk; a félelmetes szörnyeinket némi racionális viselkedéssel (keresés) és varázslattal (varázsló búgócsiga) meg lehet szelídíteni, és nem kell felülni a pletykának. A tejszínhab nem olyan fontos, ha van valaki, aki mindennap elkészíti a tejbegrízt; a gyógyíthatatlan rossz tulajdonságot (bolhásság) a személyiségünk elfogadó erejével át lehet változtatni piros pöttyökké. Olyan tanulságok ezek, melyeket nem von le helyettünk senki, ugyanis ez a mese egyáltalán nem akar a gyerekek helyett gondolkodni, hanem nyelvüket, cselekvésmódjukat elsajátítva velük akar gondolkodni, és a kis olvasót/hallgatót is erre az együttlétre hívja meg – mint az igazi irodalom.
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Győri Hanna --


További írások a rovatból

gyerek

Mesével töltött szaloncukor Mesével töltött szaloncukor
Rutkai Bori: Mandulka és a Karácsonyvár – mesekönyv és CD

Más művészeti ágakról

Ridley Scott: A Gucci-ház
Tiszeker Dániel: Nagykarácsony
irodalom

Úton lenni boldogság, frontra menni halál Úton lenni boldogság, frontra menni halál
Interjú Fehér Renátóval, a ŠVEJK 100 antológia szerkesztőjével


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés