bezár
 

film

2009. 12. 17.
Veszedelmes viszony
Stephen Frears: Chéri – Egy kurtizán szerelme
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Michelle Pfeiffer szecesszióba burkolt alakja láttán kicsit kínos arra gondolni, hogy már a második filmben siratjuk el a színésznő hervadó szépségét. Stephen Frears hajdani Madame de Tourvel-je a Veszedelmes viszonyokból most Lea de Lonval, a kiöregedett kurtizán szerepében csábít újra fiatalabb férfit magához, ahogyan tette ezt Amy Heckerling kétes színvonalú komédiájában, az Anyád lehetnékben.
Stephen Frears ugyan nem a kosztümös filmek sorozatgyártásával vált ismertté, egyik legnagyobb szakmai és közönségsikerét mégis a César- és Oscar-díjakkal megajándékozott Veszedelmes viszonyokkal érte el. Choderlos de Laclos levélregénye élvezetes, őszinte lélekrajzzal kezelt történetté vált a film szemrevaló képein, a kultikus kosztümös dráma erejéből azonban semmi sem maradt a Chéri – Egy kurtizán szerelme számára. A kosztümvilág varázsát ugyan nem kell nélkülöznünk a Belle Epoque korszakát felelevenítő Colette-adaptációban, de Frears mozgó kuplerája inkább hat turistáknak árult nosztalgia-képeslapok pazar gyűjteményének, mint szívvel-lélekkel elmesélt, századfordulós szerelmi történetnek. Sidonie-Gabrielle Colette, aki nemcsak regényei kapcsán, de nőkkel és férfiakkal folytatott botrányos kalandjainak köszönhetően is a korszak tehetséges női csodabogarának számított, Frears legújabb „képeskönyve” helyett igazán megérdemelt volna egy saját személyiségéhez hasonló, provokatív alkotást.
 

 
Michelle Pfeiffer, avagy a szépelgő Lea de Lonval, aki egy szecessziós francia villában tölti „öreg” napjait, megszabadulva a vízszintes munka nyűgétől, már csak saját kényelmére használja selymekkel borított ágyát, hiszen zajos előélete láthatóan jól hozott a konyhára. Testi és lelki nyugalmából mi más zökkenthetné ki, mint egy férfi, aki rést ütve Lea professzionalizmusán, ezúttal a középkorú kurtizán lelkébe hatol be. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az aranyifjú Chéri (Rupert Friend) – bármennyire koravén –, csak tizenkilenc éves. Leát a szintén kiöregedett prostiként tengődő Madame Peloux (Kathy Bates) kéri meg a bordélyokban felnőtt, dekadens fiú „megregulázására”, amiből hat szerelmes év kerekedik ki, ám románcuk félbeszakad, amikor az anya elhatározza, hogy megházasítja semmire kellő fiát.



A film láthatóan humorral és iróniával szeretné fűszerezni a szerelmi drámát, de mivel mindez kimerül az öreg nő-fiatal férfi szituáció nevetségessé tételében, a helyzet minden komolysága elpárolog, vagyis feloldja önmaga jelentőségét is. Ez a félig (ön)ironikus, félig komoly hangú szerelmi párbeszéd kacérkodik mindkét oldallal, de egyiket sem vállalja fel igazán, így csak a langyos középút marad az önmagát aluljátszó Michelle Pfeiffer és a tehetségesen maníros Rupert Friend számára is. Talán elfogultságom mondatja velem, de számomra nagy rejtély az is, hogy miért temetjük Michelle Pfeiffer szépségét és fiatalságát mostanában.

 
A film prológusa, a kor híres prostituáltjainak arcképtárát összemontírozó főcím tetszetősen előlegezi meg a látvány bűbáját, ami egyértelműen átveszi a főszerepet, és elnyomja a csírájában itt-ott felbukkanó őszinte színészi és alkotói megnyilvánulásokat. Szemünk beleveszhet a Mucha-mintákra emlékeztető kovácsoltvasak, a csigásan omló hajfürtök, az édeni növényornamensek és a huncutul libbenő kelmék látványába, nem is beszélve a meseszerűre komponált színekről, de hát lássuk be, hogy ez édes kis semmiség Stephen Frearstől az olyan munkák után, mint a már felidézett Veszedelmes viszonyok, Az én szép kis mosodám vagy A királynő. Lea de Lonval „veszedelmes viszonya” a nála több X-szel fiatalabb, feminin férfivel pedig nagyon is sokat ígér a nézőnek, és valójában nem is érdemes teljesen a paplan alá gyűrni kritikusi szemmel mindazt, ahogyan e liaison kibontakozik Lea budoárjában. A tragikus kimenetelű szerelem mégis megcsúszik valamin, talán azon, hogy az esztétikum kidolgozottságán túl szinte minden csak fél gőzzel megy ebben a filmben.

 
A két Colette regény (Chéri, La fin de Chéri) alapján filmre fércelt kosztüm-korszak, avagy az első világháború előtti Párizs világa a csábító közhelyek pillanatképeit választja, hogy a huszadik század elejének legendás miliőjét teremtse hősei köré. A szemünk nem is fog panaszkodni és szépérzékünk sem szenved hiányt a Chéri – Egy kurtizán szerelme láttán, szívünk azonban vissza fog húzni minket a Veszedelmes viszonyok szelíd, intellektuális érzékiségéhez.
  
Chéri – Egy kurtizán szerelme / Chéri
Színes, feliratos, angol-német-francia romantikus film, 92 perc, 2009
Rendező: Stephen Frears
Szereplők: Michelle Pfeiffer, Rupert Friend, Kathy Bates, Frances Tomelty, Tom Burke, Felicity Jones, Hubert Tellegen, Joe Sheridan
Bemutató dátuma: 2009. december 3.
Forgalmazó: Budapest Film
nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood

Más művészeti ágakról

avagy A spacio-temporalitás liminalitásának reprezentációja David Greig Prudenciájának Kovács D. Dániel által teremtett színpadi víziójában...
Átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat
Kovács Dominik és Kovács Viktor Lesz majd minden című regényéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés