Bánfalvi Gábor: Curious George, vagyis Kíváncsi Gyurka valószínűleg a legnagyobb amerikai, klasszikusnak számító mese és mesehős. A történet főhőse egy vidám kismajom, akit az afrikai őserdőből magával visz a nagyvárosba egy sárgakalapos fiatalember. Kettejük közt hamarosan örök barátság szövődik, majd a történet során nyomon követhetjük, ahogy Gyurka megismerkedik a városi élettel, és mint egy kisgyerek, mindent kipróbál, mindenbe beleüti az orrát, és emiatt állandóan kisebb-nagyobb bajba, vidám kalandok sorába keveredik. Legfontosabb tulajdonsága talán az, hogy kalandjai által nevetni, és kérdezni tanítja a gyerekeket. A szerző, H.A. Rey életében hét Kíváncsi Gyurka történetet írt, de ezeket később még több, már nem eredeti Gyurka történettel toldotta meg az amerikai kiadó, és nemrégiben készült a kalandokból filmváltozat is.

  

 

BG: 1898-ban született a németországi Hamburgban. Gyerekkorától kezdve szeretett rajzolni, majd az egyetemen filozófiát és nyelveket tanult. 1924-ben Brazíliába költözött, ahol könyvelőként dolgozott, de aztán 1936-ban feleségével Párizsban telepedett le. Itt kezdett el gyerekkönyveket írni, és alkotta meg Kíváncsi Gyurka alakját. 1940-ben azonban, német zsidók lévén, egyik napról a másikra el kellett hagyniuk Párizst, ahová bevonult a német hadsereg. A szerző és felesége kerékpáron menekültek el, táskájukban a Kíváncsi Gyurka vízfestékkel festett vázlataival. 

 

 

BG: Egyetemi éveim előtt sokáig éltem az Egyesült Államokban, majd hazaköltöztem, de magammal hoztam egy aprócska emléket, a feleségemet. Azóta családot alapítottunk, így a gyerekek miatt mindketten az alapoktól kezdhettük egymás kultúrájának megismerését.  Ennek az iskolának az egyik első kötelező olvasmánya volt Curious George.

 

BG: Nem hiszem, hogy pillanatnyilag volna hasonló hangulatú gyerekkönyv a piacon. Először is azért, mert kevés, Európában vagy Amerikában klasszikusnak számító mese van a hazai boltokban. Másodszor azért, mert Gyurka egyedi karakter, aki a gyerekekkel együtt, nevetve ismerkedik a világgal, sokszor komikus, ellentmondásokkal teli emberi társadalmunkkal. Ettől függetlenül, ha mindenképpen hasonlítani akarnám, akkor kizárólag az illusztrációk és a korszak miatt talán a Babar-könyvekhez lehetne hasonlítani.

 

 

BG: Úgy gondolom, elég széles korosztályhoz szól a mese. A szép illusztrációk, színes rajzok, már 2 éves kor előtt is magával ragadhatják a gyerekeket, a történetet azonban inkább a 2 - 6 éves korosztály értékelheti leginkább. Esetleg az éppen olvasni tanulóknak szerezhet még nagy élményt, mert könnyen érthető és olvasható.

  

 

BG: Először is az, hogy 2 és 4 éves gyerekeim nagy rajongói az angol nyelvű változatnak, és most már a magyarnak is. (A kötet angol eredetijét ide kattintva lehet átlapozni – a szerk.) Emellett persze úgy gondolom, hogy egy olyan könyvről van szó, ami mind kultúrtörténeti, mind irodalmi szempontból különleges. A szerző Európában született és itt is szeretett volna alkotni, de elüldözték innen, így az Egyesült Államokban hozta létre, azt, amit Európában akkor nem lehetett. Később többek közt német, francia, spanyol nyelven is megjelent a könyv, de hozzánk az ismert okok miatt nem juthatott el. 
 

 
 

 

BG: Én a könyvet nem fogyó eszköznek tekintem, hanem olyan értéknek, amelynek mind tartalmilag, mind formailag időtálló, sőt életre szóló élményt kell nyújtania. Éppen ezért olyan magyar változatot képzeltem el, amely minden szempontból – beleértve a tipográfiát, a papír minőségét, a fordítást és a rajzokat – híven tükrözi ezt a filozófiát. Nem csak az egyes lépések, hanem maga a könyvkészítés egésze volt az, ami érdekelt.  

 

 

BG: A történet és a szöveg valóban nem bonyolult, nem rímekre, szójátékokra épül, hanem a főhős, Gyurka fáradhatatlan kíváncsiságára. Ugyanakkor éppen az angol szöveg egyszerűsége okozta a legnagyobb nehézséget is, mivel a két nyelv egészen máshogy viseli például a szóismétlést. Magyarul az első, szó szerinti fordítás üresnek, száraznak tűnt, melyet színesebb, bátrabb jelzőkkel, rokon értelmű kifejezésekkel próbáltunk tarkítani.

 

 

BG: Nem hiszem, hogy bármi gondot okozna a gyerekeknek, hogy átéljék és megértsék Kíváncsi Gyurka történeteit. A rajzokon persze találkozhatunk pálmafákkal, óceánjáróval, később felhőkarcolókkal, de ez csupán szélesítheti a gyermekek képzeletvilágát. A megszokottól esetleg kissé eltérő, humoros illusztrációk pedig mindannyiunk számára élményt jelenthetnek. Én amúgy is úgy gondolom, hogy többek közt pont azért olvas az ember mind magának, mind gyerekeinek, hogy az átlagostól eltérőt, újat találjon a könyvekben.

 

 

BG: A virtuális játékokkal nemcsak Kíváncsi Gyurkának, hanem úgy általában a könyvnek, mint olyannak is meg kell küzdenie. Én azonban úgy gondolom, hogy az igazán szép, minőségi könyvek olyan élményt nyújtanak, amit nem lehet mással helyettesíteni. Az „űrkorszaki” gyerekkönyvek és játékok pedig egy egészen más érdeklődési körnek felelnek meg, mely egyébként nem jelenti azt, hogy egy gyerek ugyanakkor ne szeresse a klasszikusokat. Persze a szülőn múlik minden, de szerintem az a jó, ha minél több hatás éri a gyerekeket, hogy hozzászokjanak és szeressék a sokszínűséget.