Mit csinál a feleség a férj távollétében? / Britten-opera Miskolcon / PRAE.HU

A kétfelvonásos opera eseményei mindössze két színhelyen játszódnak: egy Róma környéki katonai táborban, ahol három tábornok, Tarquinius, Brutus és Collatinus ivászat közben arról csevegnek, hogy feleségeik otthon vajon erkölcsösen élnek-e. A másik helyszín pedig Collatinus és Lukretia otthona. Az egyes jelenetek színpadképében kevés változást érzékelünk. A háttér állandó: egy fekete-fehér, kusza villanyvezetékeket ábrázoló, hatalmas fotó. Az előtte található rácsra mindig mást helyeznek: egy, a katonai tábort jelképező levéltakarót vagy Lukretia házában az éj leszálltakor egy fehér függönyt. Díszlet és jelmez, szöveg, zene és színészi játék összhangban áll egymással, ezért is tűnhetett hitelesnek, tisztának, sallangoktól, hatáskereséstől mentesnek. Minden gesztus, érzés vagy karakter az volt, ami.

Lukretia meggyalázása

Az előadás és a zene finomságát emelte az énekesek színpadon való biztos mozgása, gesztusaik megfelelő időzítése, a kellő pillanatok kivárása. A rendezés kevés, ám jó helyen alkalmazott eszközt használ, így elkerüli a leggyakoribb hibákat, s nem szájbarágós, erőltetetten aktualizált, sem pedig illusztráló vagy muzeálisan konzervatív, de nem kíván minden áron eredetinek sem tűnni.

Ronald Duncan angol nyelvű librettójából egyértelműen kihallatszik (hisz 1946-ban íródott) a háborúellenesség, illetve a békét is szimbolizáló Lukretia, a tisztaság védelmének igénye és egyben annak teljesíthetetlensége, ám a szöveg jelentésrétegei korántsem merülnek ki csupán a propagandában. A rendezés erényei közé tartozik, hogy egyfelől az opera kétpólusosságát hangsúlyozza, megőrzi tehát a háború és béke, a fekete-fehér oppozícióját. A játékba ugyanakkor bevonja a piros színt is, ami nemcsak Lukretia halálára, a vérre utal, de teret nyit, a férfi-nő kapcsolat, a szenvedély ábrázolásának is. Nemcsak úgy tekinthetünk Lukretiára (Solgerd Isalv), mint egy mártírra, amikor a „bűnös” éjszaka után férjét a fehér ruhára öltött piros köpenyben fogadja, de játékát és hangját átitatja a kihívástól, csábítástól mentes szépség, melyből mégis árad az energia, a tartás, a tekintély.

Lukreatia meggyalázása

Nyilván Britten zenéjének különleges dallamvilága lehet az oka, hogy operáit sajnálatos módon hiába keressük a magyar operajátszás repertoárján. Az észak-európai vendégjátékot a fesztivál közönsége mindenesetre vastapssal fogadta, ami nem is csoda az érdekes előadás és magas színvonalú zenei megvalósítás után.

Benjamin Britten: Lukretia meggyalázása

Női kórus: Bianca Koch
Férfikórus: Christoph Genz
Tarquinius: Birger Radde
Collantinus: Martin Haessler
Junius: Sindre Ogaard
Lukretia: Solgerd Isalv
Bianca: Christina Bock
Lucia: Alexandra Büchel

Szöveg: André Obey „Le Viol de Lucrece” című színműve nyomán Ronald Duncan
Díszlet- és jelmeztervező: Thomas Oldag
Közreműködik a Landestheater Altenburg-Gera Szimfonikus Zenekara

Vezényel: Eric Solén
Rendező: Matthias Oldag

A Gerai Állami Színház vendégjátéka

2010. június 13.
Miskolci Nemzeti Színház – Kamaraszínház

Bartók + Európa 2010.
Miskolci Nemzetközi Operafesztivál

színház

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról