Az indiai származású rendező 1999-ben, egy önéletrajzi ihletésű mozi (Praying with anger) és egy családi vígjáték (Nyitott szemmel) után harmadik filmjével, a Hatodik érzékkel vált világhírűvé. E film a kilencvenes évek egyik legjobb horror-thrillere volt, hatalmas siker és azonnali klasszikus lett: a Haley Joel Osement által előadott hátborzongató "Halott embereket látok"-vallomás Drakula gróf leghíresebb aranyköpéseihez mérhető. Shyamalan ezután egy meredekebb ötlettel, a Sebezhetetlennel rukkolt elő, ami egyedisége ellenére nem aratott osztatlan sikert, mivel akinek nem esett le, hogy ez egy revizionista szuperhős-sztori, az jó eséllyel értetlenül állt a film előtt.

Az író-rendező következő filmjével viszont bebizonyította, hogy a Hatodik érzék nem baleset volt: a Jelek egy meglepően hatásos (az ajtó alatt átnyúló nem emberi kéz sokáig kísértheti a nézőt) és jól megírt mozi, pedig az inváziós sci-fi horror ekkor már régen lejárt lemeznek számított. Az ezt követő A falu sokban hasonlított a Hatodik érzékre és a Jelekre, és nem is sikerült gyengébben, de a csalódást keltő és anyagilag is bukó Lány a vízbennel Shyamalan megint elbizonytalanította a közönséget. Aztán jött a rendező pályájának (sajnos csak eddigi) mélypontja, az előző mozijához hasonlóan számos Arany Málna-jelölést kapó Esemény. Shyamalan kijelentette, hogy ő pusztán egy B-filmet akart forgatni, de rendhagyó horror-katasztrófafilmje így nézve még nagyobb kudarc, mivel még az exploitation filmektől várható olcsó szórakozást sem szállítja. A Lány a vízben egyik kritikusa, Pete Vonder Haar így fogalmazott:  "Ha Shyamalan mostantól a gyerekeinek akar filmet csinálni, akkor kezdjen filmezni a Nickelodeonnak és ne rabolja tovább az időnket!" Úgy tűnik, a rendező megfogadta a tanácsot: belekezdett egy gyerekeknek szóló sikeres Nickelodeon-rajzfilmsorozat, az Avatar: The Last Airbender egész estés és élőszereplős változatába.

Azzal még nem lett volna problémám, hogy Shyamalan elsősorban felnőtteknek szóló horror-drámák után a fiatalabb közönség felé fordul, hisz ugyanezt megtette például Clive Barker is. Gyerekeknek is lehet félelmetesebb mozikat készíteni, ahogy azt például Steven Spielberg és Tim Burton többször bizonyították. Az érettebb vígjátékok (a Beavis és Butt-Headtól a South Parkig) mellett gyerekeknek szóló rajzfilmsorozatokból is készülhetnének nézhető mozifilmek, habár a Speed Racer - Totál turbó és a Dragon Ball: Evolúció nem ezt bizonyítják. Az sem jelent rosszat, ha egy film alkotói gyerekeket vagy családokat céloznak meg közönségként, hisz a múlt század Disney darabjai, valamint napjaink Dreamworks és Pixar mozijai minden korosztályt el tudnak szórakoztatni.

Shyamalan 150 milliós költségvetésből, nagyobb sztárok nélkül készítette el Az utolsó léghajlító címre keresztelt produkcióját, mely július 1-én nyitott az amerikai mozikban. A film financiális szempontból nem kezdett rosszul, de pocsék kritikai fogatatásban részesült, habár utóbbi várható volt, hisz Shyamalan már a Lány a vízben alkalmával hadat üzent a kritikusoknak, amikor a magára osztott művész karaktere mellett kreált egy ellenszenves kritikust is, aki aztán csúnya véget ért. Ráadásul úgy tűnik, a rendező mostanában kezd elszállni magától; egy ízben Michael Jordanhez hasonlította magát, azt nehezményezve, hogy sztársága miatt csodákat várnak tőle, és divatból utálják.  

Az utolsó léghajlító történetét illetően egy roppant fantáziátlan fantasy: a világot a tűz, a víz, a föld és a levegő népe lakja, a kiválasztott kevesek pedig képesek uralmuk alá hajtani az adott elemet. E négy törzs messiása közös: az avatár mindig más nemzetség fiaként születik újjá, hogy aztán egyensúlyt hozzon az erőbe. Az aktuális avatár a léghajlítók közé született, de a gonosz tűz népe ezért kiirtotta e törzset, a kiválasztott pedig jégbe fagyva vészelte át a nehéz időket. Az utolsó léghajlítóra a víz népének fiai bukkannak rá, ám a tűz népe is tudomást szerez az avatár felbukkanásáról. A fiatal kiválasztott, népének utolsó hírmondója hamar ráébred, hogy az erő vele van, és nincs más választása, mint beteljesítenie sorsát.

Noha nekem még szimpatikus is lenne Shyamalan művészemberi naivitása, Az utolsó léghajlítót látva azt kell mondanom, a rendező megérdemli a "vájtszeműek" köreiben kiharcolt közutálatot. Ha a Lány a vízben volt a hadüzenet a kritikusok felé, akkor ez egy atombomba: mintha feljegyzett volna mindent, amit hibaként szokás felróni egy filmmel kapcsolatban, és szándékosan elkövette volna őket. Ha nem lenne az "unintentional comedy" kifejezésünk, e film láttán biztosan kitalálnánk, és az sem mentség, hogy már az alapul vett sorozat (ami állítólag sokkal viccesebb és élvezhetőbb, mint e film) sem lehetett túl kifinomult, mivel Shyamalan meg se próbált a 8 év feletti nézők kedvében járni. Nem is rabolnám az olvasó idejét azzal, hogy a film tengernyi hibáján élesítem a nyelvem, nézzük inkább a dolog jó oldalát, vagyis következzenek a pozitívumok.  

Shyamalan egyedül filmje akciójeleneteiért érdemel némi elismerést: megtehette volna, hogy pár másodperces közeliekből férceli össze az akciókat, ehhez képest hosszú totálokban láthatunk kidolgozott koreográfiájú csatákat. Persze ezek még így is nevetségesek, és kimenetelük is megjósolható, de Shyamalan itt legalább küzdött, mielőtt elvérzett volna. James Newton Howard zeneszerző az egyetlen, aki tényleg jó munkát végzett, Shyamalan filmje meg sem érdemel egy ilyen pazar score-t.Természetesen Az utolsó léghajlító összességében lehetett volna rosszabb is, de egy ilyen dicséretet az alkotók biztos nem idéznének majd a film plakátján.

Ha Az utolsó léghajlító hosszú távon nem lesz bukás, Shyamalan folytatásokkal is büntethet. Egyébként hosszú ideje ez az első film, amiben a rendező nem cameózik, pedig a tűz népének fiai között biztosan nem szúrt volna szemet. Így jelzi, hogy visszavett az arcából, vagy csak arról van szó, hogy ezt a filmet ő sem rakná ki a polcára? Én azért reménykedem benne, hogy nem ragad le az ilyen lélektelen iparosmunkáknál, és csinál majd egy "vissza a kezdetekhez" mozit, amilyen például a Pokolba taszítva volt Sam Raimitől. Shyamalan az igényes ijesztgetéshez ért a legjobban, és noha filmgyártó cége, a Night Cronicles hamarosan jelentkezik az ő ötletéből készített Devil című horrorfilmmel, a trailert látva úgy tűnik, a nagy visszatérés még várat magára.

Az utolsó léghajlító
(The Last Airbender)

Színes, magyarul beszélő, amerikai fantasy, 103 perc, 2010.
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott.

Rendező: M. Night Shyamalan
Forgatókönyvíró: M. Night Shyamalan
Zeneszerző: James Newton Howard
Operatőr: Andrew Lesnie
Producer: Scott Aversano, Frank Marshall, Sam Mercer, M. Night Shyamalan

Szereplők: Noah Ringer (Aang), Nicola Peltz (Katara), Jackson Rathbone (Sokka), Dev Patel (Zuko), Cliff Curtis (Firelord Ozai), Jessica Andres (Suki), Seychelle Gabriel (Yue), Shaun Toub (Iroh)

Bemutató dátuma: 2010. július 29. (Forgalmazó: UIP-Duna Film)