bezár
 

film

2010. 08. 03.
Vén csontok a cimbik
Dennis Dugan: Nagyfiúk
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Vén csontok a cimbik Tisztázzuk az elején: Adam Sandler filmes munkásságát objektív esztétikai illetve szakmai paraméterek mentén értékelni teljesen felesleges. De olyan egyszerű tételen sem szükséges elvitázni, hogy alkotásai jók-e vagy rosszak – ez ízlés kérdése.
Humoristánk bő tíz éve megteremtette önnön filmes archetípusának legfőbb vonásait A vizesnyolcas illetve a Nászok ásza környékén, és azóta is – kisseb, néha már-már művészi szándékot sejtető alkotásoktól eltekintve (Kótyagos szerelem, Üres város) – évi rendszerességgel szerepelteti ezt a karaktert az aktuális Adam Sandler-filmekben. Így a neve már nem is annyira A kategóriás húzónév, sokkal inkább márkajelzés. És míg Magyarországon a közönség kevésbé kultiválja az átala képviselt humorvilágot, addig Észak-Amerikában a „sandler film” fogalom, és a biztos kasszasiker záloga.
Paul Thomas Anderson: Kótyagos szerelem
A fenti soraim ellenében mégis azt kell hogy írjam: a Nagyfiúk csalódást keltő darab. Csalódást kelt, mert annak ellenére, hogy Sandlernek sikerült mind az összes országos cimbijét belezsúfolni egy filmbe (Chris Rock: Csontdaráló, Kevin James: Férj és férj, illetve örök fegyverhordozói Rob Schneider és Steve Buscemi), a végeredmény igencsak halovány.

És a probléma nem ott keresendő például, hogy a dramaturgiai ív akadozik, mint a prosztataproblémákkal küzdő ember enyhülése. Nem ilyen elvárásokkal ül be a néző egy ilyen filmre. A probléma az igazi jókedélyű örömfilmezés – aminek hangulata átragadna a vászonról nézőjére – a felhőtlen poénkodás, egymásra (és kifelé) kacsintás hiánya. Ugyan bájosan bunkó szereplőinknek akad olykor egy-egy jó pillanata, de sokkalta gyakoribb az a típusú abszurd hiányérzet, miszerint is elkezdjük várni a művi nézői rőhőgések bejátszását. A konzervnevetés az örömforrásunkat nem növelné ugyan, de a film humorpalettáján való eligazodást nagyban segítené, mert hát sokszorta marad nyitva az a kérdés egy-egy jelenet végén, hogy ez most poén volt-e, vagy sem.

NagyfiúkAz edző bá temetése okán gyerekkoruk színhelyére családostul visszatérő nagyfiúk múlttal való szembenézésének, a múltbéli traumákon való túllépésnek, az öregedés illetve felnőttéválás elfogadásának – micsoda nagy szavak ezek – sztorija olyatén formán vált családkompatibilissé és visszafogottá, hogy ezáltal pont az egykori cimbik őszinte – tapló – életérzése veszik el – kissé túlzó ezt állítani, de már-már Disney-kompatibilis alkotást hozva létre.

A Nagyfiúk egy enyhén megfáradt ötlettelen alkotás, mely messze elmarad például a Az 50 első randi, a Ki nevel a végén? vagy az Apafej szórakoztatási szintjétől. A nagyfiúk nem bírják a tempót.

Nagyfiúk (Grown Ups)
Színes, magyarul beszélő, amerikai vígjáték, 102 perc, 2010.
Rendező: Dennis Dugan
Forgatókönyvíró: Adam Sandler, Fred Wolf
Szereplő: Adam Sandler, Kevin James, David Spade, Chris Rock, Rob Schneider, Salma Hayek
Forgalmazza: InterCom


nyomtat

Szerzők

-- Sági Róbert --


További írások a rovatból

A 74. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
Az Arcok visszapillantóban és a Kiáltvány a gyerekekért a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Prikler Mátyás: Hatalom
Hayao Miyazaki: A fiú és a szürke gém

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés