A gyűlölettel színészből elismert rendezővé avanzsáló Kassovitz a remek Bíbor folyókat követően legutóbb a Gótikával okozott csalódást. Maurice Georges Dantec Babylon Babies című regényén alapuló filmje a következő történetet meséli el: a nem túl távoli, de annál sivárabb jövőben, valahol a lerongyolódott Oroszországban egy profi zsoldos, Toroop (Vin Diesel) visszautasíthatatlan ajánlatot kap a helyi keresztapától (Gérard Depardieu, aki még sosem volt ennyire siralmas látvány). Egy Aurora (Mélanie Thierry) nevű fiatal lányt kell elkísérnie New York-ba, ám a nyers modorú hős nagy bánatára velük tart a lány vallási fanatikus nevelőanyja (Michelle Yeoh) is, aki igyekszik minden földi jótól óvni védencét. Az addig egy világtól elzárt kolostorban nevelkedett, így végtelenül naiv lány idővel furcsán kezd viselkedni, egyre inkább bonyolítva Toroop küldetését.

Dantec regényét nehezen adaptálható, de roppant ihletett olvasmányként emlegetik, a filmváltozat esetében viszont kevés mondanivalóhoz és eredetiséghez lehet szerencsénk. A film jövőképe miatt poszt-apokaliptikus beütésű cyberpunk sci-finek nevezhető, univerzuma a Szárnyas fejvadász, a Menekülés New York-ból és Az ember gyermeke miliőjét idézi. A Babylon A.D. sci-fiként még e mérsékelten futurisztikus jellegéhez képest is meglepően lepukkant: a film elején Toroop egy selejtes kézipisztolyt igyekszik visszacserélni az eladónál, később pedig hangsúlyos közelit kapunk egy széthajthatós digitális térképről, aminél egy ma már a mobiltelefonok is praktikusabbak. A Babylon A.D. által felvázolt jövő sivársága persze lehetne szándékos, tölthetne be funkciót, a film viszont sekélyes marad társadalmi kommentárként, sokkal inkább úgy tűnik, félresikerült főáramlatbeli közönségfilmmel van dolgunk. A film jövőképének atmoszférája folytogató, de nem sok örömet lelhetünk benne: efféle mainstream moziktól joggal várhatunk olyan kikapcsolódást, amit például a Szárnyas fejvadász, vagy a Mátrix vizuális orgiája ad, de itt gyakorlatilag ugyanazokat az aljas utcákat látjuk, amik elől igyekszünk a mozik sötétjébe menekülni. A film látványvilága tehát szürkébb nem is lehetne, pedig egy 70 milliós nemzetközi szuperprodukcióról van szó, aminek mégis minden képkockáján látszik a fukarkodás, így a végeredmény alig tűnik stílusosabbnak, mint Ed Wood híres-hírhedt 9-es terv a világűrből-je.

Mondanivaló keresése helyett nézzük inkább a protagonistát és küldetését, hisz a mainstreamben ezen áll vagy bukik minden. Hősünk külsőre a 80-as évek akciófilmes ikonjait idézi, stílusában leginkább a film noir fásult és előszeretettel monologizáló nyomozóira emlékeztet. A filmet a hős narrációja nyitja, amiben megoszt velünk néhány nem túl épületes bölcsességet ("ne bízz senkiben" és "mindig fejezd be a melót"), majd saját haláláról mesél. A kezdés tehát az Alkony sugárutat és Az amerkai szépséget idézi, és egyben flash forward is, amiről csak később derül ki igazán, hogy mennyire hatásvadász. Az alkotók minden bizonnyal érezték, hogy hősük sorsa senkit nem fog érdekelni, így ezzel az elcsépelt forgatókönyvírói fogással próbálják megnyerni a nézőt, de a folytatás gyorsan feledteti kísérletüket. Toroop megkapja a legtipikusabb akciófilmes karakter-bemutatást: először kőkeményen lerendezi néhány hitvány rosszakaróját, majd otthonában keresi fel néhány verőember, köztük Toroop egy régi haragosa, akit hősünk gyorsan kivégez, ha már egyszer régen megígérte. Megmondásai ekkor már a Sebhelyesarcú Tony Montanájának maszkulin aranyköpéseinek  imitációi, ilyen például a különösen röhejes "Ebben a bizniszben két dolog kell: golyók és adott szó. Neked nincs meg egyik se. Tudod mi a különbség közöttük? Nekem mindkettő megvan".

Vin Diesel tökéletes választás lenne a szerepre, hisz sci-fiben már bizonyított (Pitch Black, A sötétség krónikája), és egyedi arcberendezése miatt e műfajt szinte neki találták ki. Nem is játszik kifejezetten rosszul, de karaktere a film leggyengébb pontja. Motivációja, célja gyakorlatilag nincs, karakterét mintha számítógép generálta volna az akciófilmmek sémái alapján. Küldetése sem tűnik többnek egy átlagos rutinmelónál, amit kényszerből vállal, nem sok örömet lelve e kalandban. Az lehet az érzésünk, hogy a Szállítót, majd Az ember gyermekét látjuk, de ultrarealista kiadásban: mintha mi is a háromfős csapattal együtt állnánk sorba jegyért egy túlzsúfolt pályaudvaron, ahol még a bombamerénylet sem izgalmas, vagy épp velük zötykölődnénk egy lepukkant vonaton. A sci-fiben mindennek a sebességről kellene szólnia, hőseink utazása viszont olyan monoton, mint az egyébként kiváló Florida, a paradicsom léhűtőinek kényszeres és céltalan utazgatása, pedig a Fox egész biztosan nem egy Jarmusch-féle anti-road movie-t akart készíteni. Az álmosító utazást akciójelenetek szakítják meg, ezek viszont a történethez illően egyhangúak. A film ebben sem nyújt sok meglepetést, egy ízben például gyanúsan hosszan mutatnak egy vérszomjas ketrecharcost, majd mit ad isten, hősünk valahogy a harctérre keveredik, és nem rest szépen helybenhagyni verhetetlennek tűnő ellenlábasát.

Amikor fény derül Aurora különleges képességeire, a film a Mátrix és az Ötödik elem, végül pedig A dűne utánzatára vált. A lány ugyanis kiválasztott, egy szekta által kreált génmanipulált messiás, Toroop így sorsdöntő háború közepébe csöppen (ez spoilernek tűnik, de a legtöbb ismertető említi). Az eredetiség hiányánál nagyobb probléma a  dilettáns szüzsészerkesztés: a küldetés valódi tétjére és a szálak mozgatóinak kilétére túl későn derül fény. Nem a későbbi jeleneteket újrahasznosító flash forwarddal kellett volna nyitni, hanem a suspense érdekében – ahogy A dűnében is történik – be kellett volna avatni a nézőt a harcoló felek indítékaiba. A film azonban az utolsó harmadáig három szereplős kamaradrámának tűnik, és mire az igazi játékosok is megjelennek, a film már a sci-fi mellett a thriller zsánerében is elvérzett. A Babylon A. D. egyébként következetlen, így nehezen érthető irodalmi adaptációként is hasonlít A dűnére, Lynch filmjének viszont a látványvilága észbontó, ugyanez Kassovitz munkájáról a legkevésbé sem mondható el.

A filmnek állítólag léteznek hosszabb és merészebb (azaz nem PG-13-as) rendezői változatai, ám ezek sem lehetnek sokkal sikerültebbek, Kassovitz ugyanis rémálomként élte meg a kezdetben maga szorgalmazta projektet, amely fejlesztése a Fox beavatakozása miatt öt évig húzódott, a forgatás pedig az Apokalipszis, most szintjén volt zűrös. Kassovitz így nyilatkozott: "Egy árva jelenetet sem tudtam úgy leforgatni, ahogy meg volt írva, illetve ahogy én akartam." A moziverziót "egy gyenge 24 epizódnak", illetve "értelmetlenül erőszakos marhaságnak" nevezte, és egyet kell értenem vele, azzal a kiegészítéssel, hogy egy vállaltan értelmetlen és erőszakos marhaságot megnézni is intenzívebb élmény annál, mint amit ez a végtelenül középszerű mozi nyújtani tud. Diesel megpróbált jó képet vágni a dologhoz: "Bennevagyok még egyáltalán a filmben, vagy a vágóasztalon végeztem?". "Tökösebb stúdiót kellett volna választanom." - mondta Kassovitz. "Csak egy szimpla PG-13-as gyerekfilmet akarnak, hiába próbálok harcolni velük, nem érdekeli őket".
 

Legyinthetnénk, hogy a rendezőt egyszerűen bezúzta Hollywood, de Polanski is bojkottálta hasonlóképpen annak idején a Vámpírok bálját, David Fincher pedig a mai napig utálja A végső megoldás: A halál-t, de e filmek félsikerként is értékesek, rendezőik pedig nagy karriert futottak be velük. A Szárnyas fejvadász is bukás volt a stúdió vágásával, de a rendezői verzió később kultfilmmé vált, ez viszont a Babylon A.D.-val aligha fog megtörténni. Függetlenül attól, hogy ki mekkora szerepet játszott e futurisztikus katasztrófában, a mozi-verzió erősen ellenjavallott.

Babylon A.D.
Színes, feliratos, amerikai-francia-angol sci-fi, 90 perc, 2008. (16)
Dolby Digital

Rendező: Mathieu Kassovitz
Forgatókönyvíró: Eric Besnard, Mathieu Kassovitz
Operatőr: Thierry Arbogast
Zene: Atli Örvarsson
Producer: Alain Goldman, Mathieu Kassovitz
Vágó: Benjamin Weill

Szereplők: Vin Diesel (Toorop), Mélanie Thierry (Aurora), Michelle Yeoh (Rebeka nővér), Gérard Depardieu (Gorsky), Charlotte Rampling (főpapnő), Lambert Wilson (Darquandier), Mark Strong (Finn), Jérôme Le Banner (Killa)