PRAE.HU: Kicsit provokatívan indítunk. Ahogy már máskor elmondtad, fontos neked a hagyomány, amihez képest elmozdulhatsz. De mégis, milyen hagyományokat érzel magadhoz közel? Hogyan pozícionálnád ezt az alkotásmódodat a sokszor a hagyomány túlírásából keletkező giccsfestészethez és a tudatosan túlzó hiperrealizmushoz képest?

Táblaképfestészetet művelek, ezen belül is figuratív festészetet. Ezzel a rövid mondattal azt hiszem, hogy meg is fogalmaztam nagyon sok dolgot azzal kapcsolatban, hogy milyen hagyományokat érzek magamhoz közel. Minden történést, amely e határokon belül létrejöhet. A hiperrealizmus egyik igénye általában a fotóhűség létrehozása. Nálam ez sem formailag, színben pedig még inkább nem cél. A giccsfestészetet általában véve értelmezhetjük talán úgy, mint sztereotípiák megfogalmazását. Saját képeimben igyekszem a közhelyeket messziről elkerülni. Képeimben a látvány által nyújtott inspirációból indulok el, és azt igyekszem minél személyesebb módon újrafogalmazni.

PRAE.HU: Mit gondolsz, a dinamikus színhasználat és a plasztikus fény-árnyékhatások által festményeid egy sajátos rendszerré állnak össze? Jól érzem, hogy ebben az is kifejeződik, hogy vonzódsz a természet mágikus-misztikus felfogásához?

Igen, munkáimban minél inkább szervességet igyekszem létrehozni a festészet eszközeivel, melyek például a színek és fények, valamint az általuk kialakítható plaszticitás fontos elemei a tevékenységemnek. A színek formává alakíthatósága nagyon bonyolult és nehéz dolog. Egy egész festői életút is kevés lehet a lehetőségek végigpróbálgatásához. Időszakonként más és más összefüggésben keresek megoldást e kihívásokra és reményeim szerint többé-kevésbé megadom rájuk a választ.

A természetet és magát az életet is lehetőségnek, adománynak tekintem – végül is nem feltétlenül teljesen természetes dolog. Az általa nyújtott képek, formák talán ugyan így magukban hordoznak egyfajta titokzatosságot, mágikusságot. Festményeimben igyekszem rögzíteni e benyomásaimat is.

PRAE.HU: Mennyire nyitottak erre a típusú festészetre a pályatársaid? Meg tudnád határozni a saját helyed a kortárs magyar képzőművészeti szcénában?

Van akiknek szimpatikus az, amit csinálok, és biztosan vannak olyanok is, akiknek nem. Arra a kérdésre, hogy hol lehet a helyem a kortárs képzőművészet folyamában, talán csak azt tudom válaszolni, hogy ott, ahol vagyok. Amit teszek, belső hitből teszem – járok az ösvényemen.

PRAE.HU: Elsőképp az Ellenfényben című kiállításodon találkoztam nagyobb mennyiségben a festményeiddel a debreceni Kölcsey Központban. Maradandó élmény volt, bár zavart, hogy egy-két rajz is becsúszott a festmények közé. Most négy év után december 10-től ismét itt fogsz kiállítani. Volt valamiféle irányváltás akár a motívumhasználat akár a technikai megoldások területén ez idő alatt, amit a kiállításon majd saját szemünkkel is megfigyelhetünk?

A legújabb képekkel való bemutatkozás tematikus jellegű. A kiállítás címe Városi Tájképek. A munkák témái a város által kínált témákból merítkeznek. Az épített környezet, ember és épület, épület és táj viszonyát fogalmazzák meg. A kiállítás anyaga Debrecen, Róma, Velence, Erdély személyes élményeimen alapuló városrészleteit tárja a közönség elé. A festmények arányaihoz képest viszonylag nagy homogén felületek váltakoznak részletesen megfestett apróbb formákkal. Festésmódomban most nagyobb szerepet kaptak a lazúrfestés hatásai. A formák és ebből következően a színek egy másfajta feszültség teremtő erejének lehetőségét próbáltam ki.

PRAE.HU: Debrecenben jól ismerik a neved, több regionális díjat is nyertél, de mennyire volt lehetőséged megmutatkozni eddig a fővárosban vagy a nemzetközi közönség előtt?

Igen, Debrecenben eléggé közismert vagyok a festés szempontjából. Igazán nem lehet okom panaszra sőt, megbecsülésben van részem. Budapesten is voltak bemutatkozásaim és körvonalazódnak továbbiak is. Egy-két megnyilvánulásom volt már pl. Erdélyben, Franciaországban, de ezek inkább kuriózum számba mennek. Érdekes kérdés ez egyébként, mármint a külföld. Ha adódik a lehetőség viszonylag spontán módon, akkor természetesen komolyan elgondozik az ember. Viszont elsősorban a festészettel vagyok elfoglalva, és minden ebből következő megnyilvánulás örömöt okoz.