bezár
 

színház

2011. 03. 04.
Csitrakárí – Táncképek India magyar festőnője emlékére
Sivasakti Kalánanda Táncszínház
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Csitrakárí – Táncképek India magyar festőnője emlékére A Sivasakti Kalánanda Táncszínház produkcióit mindig nagy érdeklődés kíséri, legújabb tematikus műsoruk pedig még az eddigieknél is különlegesebb élményt nyújtott: Somi Panni társulata az indiai tánc elemeinek felhasználásával mesélte el egy Indiát hazájának választó magyar festőnő, Brunner Erzsébet élettörténetét.
Szkéné színház
A Refektóriumba lépők figyelmét már az előadás megkezdése előtt a színpadon állóképekbe rendeződő, helyzetüket időnként változtató táncosok látványa köti le. Habár a tablóképes megoldásokra, a festmények élőképes megjelenítésére már a műsor címe alapján (Táncképek) is számítunk, ami később következik, az az előre vártnál jóval összetettebb. Nemcsak a festmények elevenednek meg a táncjáték elemeiként, hanem a festőnő életének fordulatait is nyomon követhetjük a klasszikus indiai tánc kifejező nyelvének segítségével. A darab egyszerre nyúl a bharatanátjam, a kathak, a néptánc és a kortárs tánc eszközeihez.


Brunner Erzsébet nem mindennapi élettörténete Indiába érkezésétől tíz évvel ezelőtt bekövetkezett haláláig a legmeghatározóbb állomásokon keresztül bontakozik ki előttünk: az első kulturális benyomások, a festőnő művészetének kiteljesedése, a háború megrázó élménye és végül maga a halál erős színhatások és dramaturgiai ötletek segítségével elevenedik meg a színpadon. A repülőről leszálló, útitáskáját cipelő fiatal hölgy korábbi életének kellékei és ruhadarabjai az ismeretlen, egzotikus világ sodrában teljesen lecserélődnek, és bár új élettere fokozatosan befogadja és átalakítja őt, részben mindig kívülálló marad. Ez a kívülállóság azonban a művészlét része is, a megfigyelés posztja, a szelektáló, témát kereső festő magatartása. A koreográfia a színpadtér érdekes kihasználásával, különálló mozgásterekre tagolódó, a hétköznapi indiai életet bemutató, egy-két szereplős pantomimjelenetek közt mozgatja a szemlélődő, némelyik csoportnál megállapodó, alkotó festőnőt.

A kultúrában elmélyedő, helyét kereső európai ember számára szokatlan klasszikus és néptáncok egyenletesen jelennek meg a műsorban. A bambuszrudas ugrós tánc vagy a lezáró botos tánc jól egészíti ki a mélyebb, fajsúlyosabb bharatanátjamot vagy a háború, a halál döbbenetét idéző kortárstánc-betétet.


A bharatanátjamban vagy kathakban megszokott erős, stilizált mimikának az európai jelmez új értelmezési lehetőséget ad. Az egyszerű, fehér ruhát viselő szereplő az indiai táncosok között, ugyanazokat a lépéseket táncolva egészen más üzenetet közöl: az ő mimikájának más az olvasata, hiszen ő nem mitológiai szereplővel azonosul, hanem önmagával, arca a történet adott részének megfelelően mutat szomorúságot vagy éppen eltökéltséget. Ugyanezért érdekes Fekete Kiss Sándor keleties ízű, de inkább európai stílusú zenéje is, amely az indiai klasszikus és népzenei részletekkel váltakozva viszi előre a cselekményt. Nem egyszer látunk indiai tánckoreográfiát az európai hangulatú zene alatt, sőt az egyik legerősebb jelenetben, ugyanilyen zenére egyszerre jelenik meg a színpadon egymástól függetlenül indiai klasszikus tánc és kortárs tánc is

A történet elbeszéléséhez a tánc nyelve, a kézjelek, az arcjáték tökéletesen elegendő. Az egyetlen szöveges rész, amely a Brunner Erzsébetet megszemélyesítő Zboray Antónia szájából hangzik el abban a jelenetben, amikor a festőnő az Indiában maradás mellett dönt, tulajdonképpen elhagyható volna, hiszen a tánc dramaturgiája mindent kommunikál és alátámaszt. Ráadásul hangosítás híján a hátsó sorokba a szereplő hangja csak nehezen jutott fel.

Somi Panni új produkcióját, amelyben Shyamala Surendran három klasszikus koreográfiája is látható, teltház előtt mutatták be a Nemzeti Táncszínházban. A Sivasakti Kalánanda tizennégy éve népszerűsíti az indiai klasszikus tánckultúrát Magyarországon, repertoárukon jelenleg kilencféle műsor szerepel. Az együttes hazai és nemzetközi fesztiválok, kulturális gálák és televízióműsorok rendszeres résztvevője.

Csitrakárí

Sivasakti Kalánanda Táncszínház

Domak Nikoletta
Kovács Viktória
Kresmery-Pap Réka
Kunvári Kriszta
Major Anikó
Palics Katalin
Somi Panni
Zboray Antónia

Zeneszerző: Fekete Kiss Sándor
Díszlet: Domak Nikoletta
Koreorgráfia: Shyamala Surendran, Somi Panni

Rendező: Somi Panni

2011. február 15.
Nemzeti Táncszínház

Fotók: Pap Réka és Siklós Péter
http://www.sivasaktikalananda.com/

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Burns Katalin --


További írások a rovatból

színház

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról
színház

A hetedik te magad légy A hetedik te magad légy
Mérlegen a VéNégy Fesztivál és Színházi Találkozó
színház

Csontdaráló Csontdaráló
Kele Fodor Ákos: Az egyse. Comico-tragicus fekete daljáték a legnagyobb bocsánatos bűnről

Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Sziget Fesztivál, 2019. augusztus 8.
Lábjegyzetek a kortárs autódesignhoz


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés